Vezetéstechnika 2. rész
(Kéri Laci - 2005-07-27)

Szépen beöltöztünk, akkor hát végre motorra ülhetünk? Nem! Először nem árt megérteni a motor fizikáját, hiszen ha nem tudjuk hogyan működik, nem tudjuk mit csinálunk a motoron, csak betanult reflexeknek engedelmeskedünk, ami nem minden helyzetben hoz ki minket a bajból.

Első kérdés, ami felmerülhet bennünk: miért nem borul fel a motor, amikor gurul, illetve mitől megy egyenesen, ha nem fogjuk a kormányt?

Meglepő, de nem a vezető hihetetlen egyensúlyérzékének köszönhető mindez, hiszen próbáljunk meg álló helyzetben a nyeregben maradni. Nem lehetetlen, de sokkal nehezebb, mint ugyan ezt menetközben produkálni. Minden kétkerekű jármű a pörgettyűhatást használja arra, hogy ne boruljon fel, amíg gurul. Közelebbről, amikor egy forgó kereket megpróbálunk elfordítani, meglepő módon ez csak nehezen fog sikerülni és nem is arra fog fordulni amerre mi akarjuk. Ez az erő azonban csak egy búgócsiga felborulását tudja közvetlenül megakadályozni. Ha guruló motorkerékpárunk elkezd dőlni, a motor nem felborul, hanem a pörgettyű hatás miatt a dőlés irányába elfordul a kormány. Ettől viszont érthető módon a motor elkezd kanyarodni, ha kanyarodik, akkor pedig centrifugális erő hat rá, ami a kanyarodás irányával ellentétesen hat, tehát visszaállítja a motort függőlegesbe, erre pedig a kerék is visszaáll egyenesbe. Persze a pörgettyűhatás önmagában így sem elegendő alacsonyabb sebességeknél, ezért erre találták ki az úgynevezett utánfutást, ami az első villa enyhe megdöntéséből és a kormánycsőhöz képest előbbre helyezéséből adódik. Ennek a zseniális geometriai trükknek köszönhetően a kormány akár még álló helyzetben is arra fog fordulni, mint amerre a motor dől, de ezt a jelenséget egy versenykerékpáron lehet legjobban kipróbálni.

Motor egyenesben	Megbillen balra
A pörgettyű hatás, a kerekek utánfutása és a reflexeink miatt a kormány elfordul ballra.	Mivel balra kanyarodunk a centrifugális erő jobbra dönti a motort, így vissza állítja egyenesbe
A pörgettyű hatás, után futás és reflexeink visszafordítják a kormányt egyenesbe. Mivel már nem kanyarodik, nincs centrifugális erő így nem dőlünk tovább, hanem boldogan haladunk egyenesen.

Láthatjuk, a mozgásban lévő motor stabil, egyenes haladásra fog törekedni akár elengedett kormánnyal is, akkor hogyan lehet bevenni a kanyart?

Első ötletünk, hogy el kell forgatni a kormányt arra, amerre menni akarunk. Ebből jó nagy esés szokott lenni, de amikor megtanulunk bringázni ezen a hibán mindenki átesik. Bringás korunkból tudjuk, ha valamerre dől a bringa, arra kell tekerni a kormányt, így nem borul fel. A motor irányításához pedig súlypontáthelyezés módszerét kell alkalmazni. Ez már kicsit jobb elképzelés.



A legtöbb kezdő ezzel a tudással és némi gyakorlással már jogosítványt is tud szerezni, de hogy is működik?

Tegyük fel, jobbra akarunk kanyarodni. Kirakjuk a súlypontunkat jobbra, azaz bedőlünk felső testünkkel jobbra. Mivel kizárólag a motorba kapaszkodunk, a motort balra kell tolni ahhoz, hogy jobbra mozduljunk. Ettől a motor bedől egy kicsit balra. Mint már tudjuk, ha dől a motor, akkor fordul a kerék elengedett kormánnyal is. Jelen esetben balra dől, tehát a motor elkezd balra kanyarodni, de a centrifugális erő miatt egyenesbe áll a kormánnyal együtt. Viszont mi még mindig kihajolva várunk, ettől a motor elkezd jobbra dőlni, miközben kanyarodik. Megpróbál ugyan visszaállni, de a mi súlyunk húzza jobbra egyre szűkebb ívre kényszerítve. A szűkebb kanyarban egyre erősebb a centrifugális erő, ami egy adott dőlés után azonos lesz azzal az erővel, amivel mi próbáljuk jobbra borítani a motort. Ekkor nem fog tovább dőlni a motor és egyenletesen fog kanyarodni tovább. Amikor visszaegyenesedünk, akkor ugyan ez játszódik le, csak fordítva. Visszahúzzuk magunkat balra, hogy egyenesben legyünk, motor tovább borul jobbra, kormány jobbra, szűkebb jobbra kanyar, erősebb centrifugális erő, ami visszaállít minket egyenesbe.

Szeretnénk jobbra kanyarodni...	...ezért kihajolunk jobbra, azonban a motor balra fog dőlni...
...szerencsénkre a fizika a tudatlanokkal van, és a kormány is balra fog elfordulni a pörgettyű hatás és az utánfutás miatt.	Mivel balra kanyarodik a motor, a centrifugális erő átdönti jobbra, ha pedig jobbra dől a pörgettyű hatás, valamint a az után futás miatt a kormány is jobbra fog fordulni aminek nagyon fogunk örülni mert ezekkel a tornamutatványokkal ez volt az eredeti célunk

Tehát remek módon tudjuk kormányozni a motort. Minél jobban kihajolunk, annál jobban fog kanyarodni. Sajnos ez nem elég. Tipikus kezdő baleset, amikor nagyobb sebességgel belemegy a kanyarba, de nem tudja bevenni, mert nem tudja olyan mélyre ledönteni amennyire kellene, pedig a gumi tapad, lábtartó meg sem közelíti a földet, tehát be lehetne venni a kanyart, de nem a súlypontáthelyezés módszerével.

Megjegyezném, hogy a kerékpáron a kerékpár kis tömege miatt általában jó ez a módszer, de ott is előfordulhat, hogy így nem lehet bevenni egy kanyart, mivel a centrifugális erő nem csak a kanyar ívétől függ, hanem a motor sebességétől is. Minél gyorsabban megyünk, annál nehezebb kanyarodni, ráadásul egy könnyebb ember a nehezebb motorját kevésbé tudja súlypontmozgatással megdönteni és kanyarodásra bírni.

A hatékony kanyarodásra van jobb módszer az elhízáson kívül. Használjuk fel a feng-shui órán tanultakat, és ahelyett, hogy küzdenénk a nehéz motorral, használjuk a motor teljes tömegét célunkra, mindenféle tornamutatványok nélkül. Ha a motor tömegét pontosan oda tudjuk rakni, ahova mi akarjuk, akkor megvalósítottuk a pontos és tetszőleges ívű kormányzást. A motor súlypontját bedöntéssel lehet áthelyezni, de ha a bedöntéshez nem a saját tömegünket használjuk, akkor mégis hogyan?

Egyszerűen a centrifugális erőt használjuk, hiszen abból mindig van elég, és annyit adagolhatunk a kormány elfordításával amennyit, szeretnénk. A centrifugális erő a kormány elfordulástól és a sebességtől függ, ezért a sebesség növekedésével nem hogy nehezebb, hanem még egyszerűbb lesz a motor bedöntése. Tehát alapeset: Jobbra akarunk kanyarodni, ehhez jobbra kell dönteni a motort és a centrifugális erőt akarjuk erre használni. Tudjuk, hogy a centrifugális erő a kanyarodásból kifelé mutat, tehát a jobbra döntéshez balra! kell kormányozni. Mi történik? Balra kormányozunk, centrifugális erő elkezdi jobbra dönteni a motort velünk együtt, amikor elég mélyre döntöttük, elfordítjuk a kormányt jobbra, de a pörgettyűhatás és utánfutás miatt amúgy is elfordulna, és már kanyarodunk is. Ha vissza akarunk állni egyenesbe, akkor jobbra fordítjuk a kormányt, és a centrifugális erő visszaállít minket. Mindehhez csupán minimális erőfeszítést használtunk a kormány tekergetésére. Ugye menyivel elegánsabb? Egy ilyen kanyar után nyugodtan kérhetünk egy Martinit, rázva és nem keverve. Ezt az ellenkormányzás módszerének nevezik. (Ha valaki nem várja meg a gyakorlati részt: Ellenkormányzásnál csupán milimétereket mozdítunk a kormányon, ha valaki kipróbálja centis mozdítással annak nagy valószínűséggel perec lesz a vége!!! Érdemes előszőr kissebb sebességnél egyenes, néptelen úton kipróbálni, nagyon finom mozdulatokkal.)

FONTOS!!!
Bár a módszer működik, ezt így senki ne próbálja ki, mert valószínűleg túlreagálás miatt elég ijesztőre sikerülne! Gyakorlatban a motor geometriai kialakítása és a pörgettyűhatás miatt szerencsére sokkal egyszerűbb kivitelezni, a fenti leírás a jelenség pontos megértéséhez kell.

Elhatározzuk, hogy jobbra kanyarodunk...	...ezért balra fordítjuk a kormányt.
Mivel balra kanyarodunk a centrifugális erő jobbra dönti a motort.	Úgy gondoljuk, hogy elegendő a döntés a kanyar bevételéhez ezért a pörgettyű hatásnak, után futásnak és reflexeinknek engedve, befordul a kormány jobbra, mi pedig örülünk, hogy végre jobbra kanyarodik a motor.

Mielőtt rátérek a gyakorlatra, van még egy fontos elméleti téma. A gumi tapadása. Kanyarodáskor ez tartja meg a motort, hogy ne csússzunk ki a centrifugális erőnek engedve, fékezéskor ugyanez lassít minket, gyorsításkor pedig ez gyorsit minket. Sajnos csak adott erőt képes elviselni, ezután megcsúszik. Fontos tudni, hogy minden irányba hasonló mértékű erővel tapad, ezért tapadási körnek nevezik. Ezt a kört egyetlen erővel sem léphetjük át, legyen az fékezési erő, vagy kanyarodási erő. Amikor kanyarodunk, a gumira oldalirányú erő hat. Száraz aszfalton ezzel nincs is gond, mert általában előbb leér a lábtartó, mint átlépnénk a bűvös tapadási kört. Fékezéssel már sokkal könnyebb átlépni, ezt tapasztalhatjuk, amikor egy hirtelen erőteljes fékezésnél megcsúszik a kerék, de egy átlagos fékezésnél ezért sem kell aggódnunk. Az igazi probléma akkor keletkezik, amikor egyszerre akarunk kanyarodni és fékezni. A fékezési és kanyarodási erő ugyanis összeadódik, és mivel merőlegesek egymásra ezért Pitagorasz módszerével kell összeadni, hogy megkapjuk a pontos eredményt, de ez számunkra mellékes. Elég, ha tudjuk, hogy mélyre ledöntött motorral az erők összeadódása miatt már egészen enyhe fékezéssel vagy gázadással!!! is átléphetjük a tapadási kört és kicsúszhatunk, valamint erőteljes fékezés közben ugyanezért nem illik kanyarodásba belekezdeni, azonban az első változat a leggyakoribb hiba, amit tapasztalatlan motoros reflexből elkövet.

Most már tudjuk, hogy az erős kanyarodás és fékezés kizárja egymást, de enyhe kanyar enyhe fékkel lehetséges, amíg az erők (vektoriális) összege nem lépi át a tapadási kört. Azonban mégsem célszerű kanyarodás közben fékezni, gázt adni, vagy a kuplungot hirtelen ráeresztve motorfékezni, de ezt a gyakorlati részben ki fogom fejteni.



A cikkben foglaltakat mindenki csak a saját felelőségére próbálja ki! Sem a cikk szerzője, sem az oldal készítői, szerkesztői semmi féle felelőséget nem vállalnak a cikkben foglaltakért, vagy az esetlegesen ebből eredő károkért, sérülésekért.

vissza a föoldalra