Szeptember vége van, az ember ilyenkor számot vet, hogy milyen uticélok teljesültek a tavasszal elképzeltekhez képest. A nyár nagyon hamar elszaladt, és ebben nagy részt az is benne volt, hogy elég sűrű volt az idei szocimotoros program. Azért ezektől függetlenül minden évben megy a társaság nyaralni, attól függően, hogy kinek mit enged a pénztárcája. A „jó anyagi helyzetben” lévők ismét Dél-Európa felé vették az irányt, mint azt beszámolójukból mindenki olvashatta. De mit csinál a „szegény” hazánkfia, aki nem engedhet meg magának ilyen utazást?

Az ötlet Attilától származott, augusztusban felhívott, hogy 20-án menjünk valahova motorral, és így ünnepeljünk. Az ötletet megfejeltem, és arról kellett döntést hozni, hogy a három napos ünnepet hol töltsük el. Először a Balaton jött szóba, de az árak miatt elvetettük, majd némi telefonálgatás után régi elképzelésem megvalósításán dolgoztam, hogy a Tisza mellé tegyük székhelyünket erre a néhány napra. Tiszacsegén nagyon olcsó kempinget találtam, de a met.hu előre jelzése miatt nem arra mentünk, hanem Tiszakécske felé.(Szolnoktól délre nem fog esni az eső, ezt írta az oldal.)

Elindultunk 20-án 10 óra körül, de nem a 4-es úton, hanem a 31-esen haladtunk, így kerülve el a forgalmat. Tiszakécskére beérve, már ünnepi hangulat volt a Tisza parton, sátor, sör, koncert, de a közeli kemping nem az volt, amit igazán kerestünk, ezért tovább álltunk, és a termálvizes strand melletti kempingbe érkeztünk néhány km megtétele után. A kapuban hagytuk a motorokat és körbe néztünk, de a sátrak számára elfogadható helyet a zsúfoltság miatt nem találtunk. A portás néni segített és ajánlotta, hogy menjünk tovább Lakitelek felé, ott is van kemping. Újabb néhány km és fordultunk az út melletti autós kemping bejáratához. A sátor, két személy és két motor ára két éjszakára nem érte el az 5000.- Ft-ot. Azért a letelepedés előtt jó szokásomhoz híven egy dolgot tisztáztunk: A fürdőben a csap megnyitása után mennyi idő elteltével érkezik meg a meleg víz? Ez a teszt megnyugtató volt, ezért letáboroztunk. A konyhához és a fürdőhöz közel a nagy rét közepén, távol a faházaktól és más sátorlakóktól vertük fel a sátrakat. Volt asztalunk, padunk, sütött a nap, meleg volt, nyugalom, mi kell még?

Békésen fogyasztjuk ebédünket, beszélgetünk, mikor Jawa hangot hallunk! Nézek arra, és látom motorkulival közeledik a gép. Mondom a többieknek:- Megjött Dávid!
Leintettek, hogy az nem lehet, de ahogy közelebb gurult, mégiscsak nekem volt igazam. Az üdvözlések után kiderült, hogy a szokásos, éves Jawa találkozó helyszínére érkeztünk. Érkeztek még mások is, bár nagy létszámban nem képviseltették magukat a márka honi képviselői. Este megnéztük a holtágak melletti ünnepséget, de annyira nem kötöttek le a programok, így inkább csak sétáltunk egyet.

Másnap délelőtt elmentünk a Tisza túl partjára megnézni a tengerpartot idéző homokos part szakaszt, ahová éveken át Nóráék kempingezni jártak. Csalódottak voltunk, mert a gáton a motorozás még jó volt, de az ártéren át vezető út elég sáros volt, így Dávid és Attila nem vállalta be, ők letámasztották a motorokat és gyalog jöttek a partig. A parton vadkemping mindenhol és parlagfű, a szemét hegyről nem beszélve, így nekünk a tengerpart illúziója sem jutott! Délutánra szerveztek egy programot a környékbeli srácok, és Tiszajenőn a múlt század jeles motormárkáinak nagy gyűjteményét nézhettük végig egy gyűjtő kíséretében. Volt BMW, Pannónia, Jawa, Zündapp, MZ és mopedek, melyek meghatározták fiatalságunk érdeklődési körét. Néhány órával később fagylaltoztunk egyet, és a tábor felé vettük az irányt. Este a társaság a kemping mellett található étteremben vacsorázott, de mi nem csatlakoztunk, bár azért előtte megkóstoltuk a halat. Az étteremmel szemben kis ABC áruház van, mely hétvégén is nyitva tart az út túl oldalán fekvő Tősfürdő miatt, de a három nap kevés volt, hogy a medencék világát közelről megismerjük. Nem volt rá időnk. A kis üzlet jól ellátott, és nem drága, így segítve minket az olcsó hétvégéhez. Vasárnap hajnalban arra ébredtem, hogy kopog az eső a sátor fedelén. Kinéztem, ború, és szomorú idő mindenfelé. Az egyik mobil szolgáltató WAP oldala szerint délutánra felszakadozó felhőzet várható. Maradtunk, és vártunk, a hőmérséklet leesett, elkelt a bőrdzseki, sátrat mégsem akartunk vizesen elrakni! Négy óra tájban elindultunk, mert már nem volt türelmünk tovább várni. Budapest felé négy motorral indultunk, és ahogy megtettünk 10 km-t elállt az eső és száradt az út. Az egyik Jawa úgy döntött, hogy a további utat egy hengerrel teszi meg, ezért Kecskeméten átszerveztük az utas listát, és felvettem magam mögé egy utast. A sebességünk így már elérte a 70 km/órát. Budapest határában visszarendeztük az utaslistát és búcsút intettünk egymásnak. Abban azért megállapodtunk, hogy a Jawasokat szívesen látnánk Szocimotoros találkozókon, így kiegyensúlyozva az MZ-Jawa populációt.

Itthon felállítottam a sátrat, másnap a kánikulai hőségben megszáradt, így sikerült egyetlen esős napot kifogni a „nyaralás” alatt. Utólag belegondolva, lehet, hogy Tiszacsege jobb lett volna időjárás szempontjából? Azért egy tanulsága maradt még ennek: Se a meteorológiai honlapoknak, sem az aznapi WAP előre jelzésnek nincs értelme, hiszen az időjárási frontok egyiket sem olvassák!

Budapest, 2004. szeptember 29.

Buny