V. Szocimotoros túra - Pusztamarót
(Mora - 2004-10-06)

A 2004-es motoros szezon utolsó lehetőségeit kihasználva a szocimotoros banda megint útra kelt, és most Komárom-Esztergom megyében, Pusztamaróton gyűlt össze, hogy kerekezzen egy kicsit.
Mivel nem mindenki tudott eljönni, szívfájdítóul írok néhány szót a túráról.

2004. szeptember 3.-án pénteken, a Magas-Gerecse közepén fekvő apró településen volt a találkozó egy viszonylag eldugott helyen, de annál szebb vidéken. A tájvédelmi körzetben fekvő település komoly történelmi háttérrel rendelkezik, ugyanis a mohácsi vész után ide menekült a környékről az összes megmaradt ember, és a stratégiailag jó fekvésű település miatt még három napig tartani tudta magát a támadó had elől. Aztán a törökök letolták Budáról az ágyúkat, csőre töltöttek, ripityára lőttek mindent, és egy-két rabul ejtett emberen kívül mindenkit handzsár-élre hánytak. Egyes leírások szerint 25000 embert öltek itt meg, ezért máig Emberölő-völgynek is nevezik ezt a helyet. Ettől függetlenül nem néptelenedett el a vidék, az 1970-es évekig laktak itt, majd a faluból úttörőtábor, abból pedig kemping alakult.
Hát itt táboroztunk mi.

Pool tesztel

Szeptember 3-án, péntek délután még elég gyér volt a létszám, a kempingben csupán Pool, Dávid és Ricsi volt jelen. Épp Pool Jawajára kombináltak fel egy oldalkocsit. Amikor én a kempingbe érkeztem, megálltam a gondnok háza mellett a poros úton, levettem a bukót és körülnéztem: zöld fű, gyönyörű fák, halk madárcsicsergés, az erdei úton egy mókus szimatolt a levegőbe, távolabb pedig az árokból egy Java-hátsórész lógott ki, amit Pool lobogó hajjal cibált kifelé. Percekkel az érkezésem előtt próbálta ki az oldalkocsis motorozás élményét, és az első, óvatos próbálkozása az volt, hogy csutkagázzal beszállt az árokba. Ehhez mindenki gratulált neki, de nem történt komolyabb baj.

Ahogy teltek az órák és leszállt a nap, egyre több kétütemű brummogott az erdőben, az erdei út mellett szimatoló őzikék puskagolyó módjára lőttek ki, és tűntek el a fák között.

A társaságunkban egy újonnan csatlakozó szocis barátunkat is üdvözölhettük -volna, ha a pusztamaróti elágazás előtt 400 méterrel nem öklel fel egy Renault Meganet. Sajnos Gyuri barátunk az egyik kanyart szélesebbre tervezte, mint kellett volna, és így lett a spontán találkozó eredménye Megane vs. Jawa: 1:0. Örömmel láttuk, hogy Gyurit kemény fából faragták - még a nemesebb testrészeit is -, mert a kaszkadőröket megszégyenítő esése után semmi baja nem lett, csak a tank akarta letépni az épp arra található szerveket. Gyurinak sajnos itt véget ért a túra, hamar segítségére jöttek Sümegről, és utánfutóra került a Jawa.

4 henger, két ütem

Aztán jött a szokásos esti program: sátorállítás vaksötétben, sörözés, motorstírölés (a figyelem középpontjában kétségkívül István volt a 4 hengeres Jawajával).

Mivel a kemping nem egy szokásos táborhely volt, a sátrak gyakorlatilag az erdő közepén álltak mindenféle kerítés, árok nélkül, így az erdő lakói is vendégeink voltak. Vagy mi nekik. Éjfél körül mindenki örömére egy róka nindzsázott körbe a sátrak között, Poolék sátra mellett pedig az éjjel vaddisznók ropogtatták a lehullott ringlót.

Elzett forever

Szombaton reggelizés után 11 körül indultunk útnak egy kis javítgató csapatot hátrahagyva, első megállás a tatai várnál volt. Sétáltunk egyet az Öreg tó partján, majd aki akarta, megnézte a vármúzeumot is. Itt csatlakozott hozzánk Ottó Siófokról, majd Tatáról egy bevásárlás után továbbhajtottunk a túra legszocisabb helyszínéhez, a volt majki XX-as aknához, a Bányamúzeumhoz. Hiába minden előkészítés, a túrabejárás, a múzeumhoz érve zárt kapukat találtunk, pedig korábban a múzeumvezető "manager" bácsi heves bólogatás és "jöjjenek csak" mellett nyugtázta a harmadikai látogatásunkat. Mindhiába. Bizonyára ő sem számolt vele, hogy a megyében szeptember 3-án Bányásznap lesz, és ilyenkor az összes bányász (beleértve a múzeumvezetőt is) fekete egyenruhában a rezesbanda mögött menetel az ünnepségen.

The Matrix - a piros ruhás nõ

Ezt volt is szerencsénk végignézni, amikor Majkról gyorsan visszamotoroztunk Tatabányára, mert ott szintén van egy bányamúzeum, ahol megállva rövid időn belül nagy dirdurral feltűnt az ünnepi menet. Volt minden, mindenkinek más tetszett. Volt rezesbanda, népviselet, mazsorett felvonulás, de többeknek a mazsorettek oktatónője sem kerülte el a figyelmét.

Mindez idő alatt a reggel lemaradt szervizelő csapat még mindig nem ér be bennünket, mert út közben HyGy kapott egy defektet, így annak a javításán ügyködtek. Egyébként a túra egyik különlegessége, hogy ezt a kivédhetetlen problémát leszámítva HyGy motorjának semmi baja nem volt. Itt jegyezhetjük meg: "Hiába, már semmi sem a régi."

Turul

A bányamúzeum és a skanzen megtekintése után felmotoroztunk Tatabánya legérdekesebb látnivalójához, a Turul-madárhoz. Közép-Európa legnagyobb madárszobra a város mellett fekvő hegy tetején áll, kilátást nyújtva Tatabányára és a környező településekre egyaránt. Innen a fotózgatás után még átsétáltunk a Szelim barlangba, ami a török megszállás idején szintén menedéket nyújtott az itt élő embereknek, mígnem -a monda szerint- a törökök az egyik vízhordó lányt kifigyelve rajta ütöttek a bujkálókon, és mindent felgyújtottak. Csupa vidám hely, nem igaz? Mivel a barlang megközelítése már eléggé igénybe vette egyesek motorüléshez szokott lábizmait, ezért csak az elszántabbak sétáltak végig a hegygerincen a kilátóig, ahol egy hajdanán bányaliftként működő emlékműről lehetett még jobban szemrevételezni a környéket. Néhányunkban osztatlan sikert aratott a műemlék-kilátón a rozsdás padlózat, az elszakadt hegesztések, a centis hézagok, de legalább így még izgalmasabbnak tűnt a városkép.

A Turultól aztán két csapatra oszlottunk, egy "menjünk már haza" és egy "hol a Tesco, nekem sör kell" szakaszra, így a naplementében lemotoroztunk a városba, ahol mindenki felvette a megfelelő irányt. A bevásárlás után a túra legkanyargósabb szakaszán, a Tatabánya-Tarján szakaszon át mentünk vissza a táborba, ami nappal bizonyára nagyobb élményt nyújtott volna, mint éjszaka. A táborba visszaérve már mindenki kellően elcsigázott volt, így kétségkívül jó húzás volt, hogy a kemping konyháján előre megfőzettük a betervezett paprikás krumplit, amiből aztán a kempingesek jóvoltából gulyás lett. Megvacsoráztunk, utána beindult a tábortüzezés, sörözés, szalonnasütés, megköszöntöttük Buny főprédikátor urat születésnapja alkalmából, és hajnalig ment az adomázás.

Bory vár

Másnap reggel mindenki az elfogyasztott alkohol és az alvással töltött idővel arányosan karambolos fejjel ébredt, majd kis csoportokra bomolva elindultunk hazafelé. Az egyik ilyen nagyobb csapattal lementünk Székesfehérvárra, ahol megnéztük a Bory várat. A várlátogatás után jött a könnyes búcsú (a 2T benzinfüst miatt), és mindenki elindult haza.

A majki bányamúzeum lelakatolt kapuját leszámítva minden rendben ment a túrán, a motorok tartották a tempót, nem kellett 5 percenként megállni szerelni. A túrán résztvevők száma folyamatosan változott, sajnos néhányunknak időközben munkába kellett mennie, néhányan útközben csatlakoztak, de a résztvevők száma így is elérte a 40 főt.

A túra során kb. 300 km-t tettünk meg, aki nem tartott velünk, az nagyjából ennyiről maradt le.

Mora

vissza a föoldalra