Az idei célunk egy nagyobb kör megtétele volt a következő állomásokkal: Postojna (Szlovénia), Velence (Olaszország), Krk sziget (Horvátország). Igazából most konkrét terveket nem csináltunk, nem foglaltunk szállást előre, nem terveztük meg a pontos útvonalat, mert mindent az adott pillanatban akartunk eldönteni (carpe diem). Az indulás eredetileg vasárnap reggel 8-kor lett volna Pécsen tőlünk, de ezt közös megegyezéssel elhalasztottuk hétfőn reggel 8-ra. A járgányt mindenki jó előre felkészítette, PeetAir lemosta, Gábor náluk indulás előtt összerakta a blokkot és feldobta a hengereket, és amint megkötött a kipufogó tömítőpaszta, már indult is, én indulás előtt küllőt, gyújtáselektronikát cseréltem, szimeringet raktam a kuplung kinyomó szerkezethez (köszi a méreteket Fúrfarag, és Gábornak a segítséget).

Szóval végül eljött a hétfő, nagyrészt felkötöztük a csomagokat, ekkor derült ki, hogy Gábor csomagtartóját kicsit meg kell erősíteni, mert nagyon mozog a két doboz. Ezt egy darab csővel Gábor gyorsan megoldotta, közben PeetAir és Toria elmentek pénzt váltani. Aztán a pakolás meg csomagtartó erősítés, Head-Set forrasztgatás (most nem én voltam) után sikeresen elindultunk körülbelül délután 1 órakor. PeetAirék a Yamaha XJ600-al, Gábor és Kukoo Yamaha RD350, és mi magunk egyedül képviselvén a szocisok népes táborát a 350-es "szuperszonikus elfogó Jawa típusú korszerű motorkerékpár szerkezeti egységgel" vágtunk neki az útnak.

Szóval végül Az első megálló Nagykanizsán volt mert tankolnunk kellett. Elégedetten konstatáltuk, hogy eddig egyszer sem kellett megállni szerelni. Ambruzsg kutyafuttában elvégzett karburátorállításának köszönhetően sikerült több mint 10 literes fogyasztást összehoznia, emiatt az első megállás során egy kis karbiállítás is volt. Mivel már jócskán délután volt ezért mindenki táplálkozott, én is magamhoz vettem egy nagyobb adag rántott húst főtt tojással. A következő megálló a határ után volt, személyivel simán átengedtek, még a bukó sisakokat sem kellett levetni. Itt mindenki hazatelefonált, megnéztük hogy váltják a pénzt (valamivel jobban mint amiért mi váltottuk), megbeszéltük az útvonalat, és hogy kicsit bele kéne húzni, hogy még világosban érjünk a hegyek közé a látnivaló miatt, majd elindultunk. Postojnáig még párszor álltunk meg tájékozódni, enni, tankolni (kb. 260 forint volt egy liter benzin) és kajálni. Postojnába éjjel 1:30 körül érkeztünk meg, bejelentkeztünk a kempingbe (korrektül tudtak angolul és németül is a recepción) (a szállás 4430 SIT/2fő volt). Rövid rutinos sátorállítás után lefeküdtünk aludni. Aznap reggel motorra ültünk és megcéloztuk a nem messze lévő postojnai barlangot (diák jegy 2190 SIT a felnőtt 3490 SIT). Ha ügyesen csináljátok elfogadják a veletek lévő diákok diákigazolványát is a pénztárnál.

A barlangba egy kisvasút vitt ami aránylag gyorsan ment, először azt hittük, hogy végig így lesz, aztán hál istennek megálltunk egy nagyon nagy csarnokban, ahol kint volt az angol, német, olasz, szlovén nyelvű idegenvezetést hirdető tábla. Mi az angol társasághoz csatlakoztunk, ahol kb. 50 ember lehetett összesen (a többi csoport is nagyjából ekkora volt). Innen gyalog fojtattuk az utunkat az idegenvezető után. Fotózni persze tilos volt, de azért sokan fotóztunk, annak ellenére, hogy az idegenvezető csaj időnként "I told you, no foto please!" (He vazze? Mit karatyósz?) kiáltást hallatott. Én nem nagyon tudtam figyelni miket mondott az idegenvezető a barlangról, mert el voltam foglalva a fényképező beállításával. De a többiek azt mondják, hogy a barlang 3 szintes, az első és a harmadik kevésbé járható, mert az egyik régi és már beomlott, a másikat pedig csak barlangászok járhatják. Beszéltek még a cseppkő kialakulásáról. Ha erre jártok feltétlenül nézzétek meg, iszonyat nagy barlang és tök nagy cseppkövek vannak benne. Szóval nagyon szép.

Miután visszamentünk a kempingbe úgy döntöttünk, hogy azonnal szedjük a sátorbakelitünket, mert drága ez a hely nekünk, meg is kérdeztük hány napot kell fizetnünk, és a recepciós rendes volt, azt mondta, ha két órán belül elhúzunk csak 1 éjszakát kell fizetnünk. Ezen felbuzdulva, gyorsan megkajáltunk, összepakoltunk, kijelentkeztünk majd célba vettük a szlovén tengerpartot. Végig autópályán mentünk Postojnától Ankaranig 100-110-es tempóval ( autópálya díj összesen: 500 SIT). Ankarannál úgy döntöttünk spórolunk, így hárman fiúk mentünk bejelentkezni a kempingbe, ahol azt mondták előbb keressünk helyet, ahol le akarunk cuccolni, és menjünk vissza mondjuk be a számot. Mikor már a helyet kerestük, hogy hova fogjuk leverni a sátrakat, összetalálkoztunk pár magyarral, akik azt javasolták, hogy mennyünk át inkább Olaszországba. Muggia előtt van egy jobb és olcsóbb kemping ráadásul ott nem tikettre mérik a meleg vizet, de siessünk mert csak este 10-ig lehet bejelentkezni. Szóval vissza az utat a motorokig futva tettük volna meg, de csak fél útig bírtuk szuflával. Ott előkerítettük a lányokat, akik értetlenül néztek, hogy miért kell megint motorra szállni. A szlovén határnál mi simán mutattuk a személyinket és már mehettünk is volna, de persze Gábor és Kukoo nem találtak a papírjaikat, közbe valami paradicsomokat kiborítottak, de végül meg lett minden. Kicsit arrébb az olasz határőrnek nyújtom a személyimet, de nem akarja elvenni, megint nyújtom erre valami "utálom a világot, olimpiát nézek, meleg van és amúgy is hagyjál békén" arckifejezéssel integetett, hogy mennyünk már a fenébe. Pár száz méter után értünk a Muggia előtti kempingbe, ahol a leányok szintén gyalog vonultak be, mi pedig 3-an bejelentkeztünk.
Kb. Így beszélgettünk az olasz recepcióssal:
- Hello! Do you speak English?
- Italiano.
- Deutsch?
- Italiano.

Ezek után konstatáltuk, hogy marad a mutogatás. El is mutogattuk, hogy 3 fő, 3 motor és 3 sátor lesz. Majd elindultunk volna helyet keresni, de kiderült, hogy ebben a kempingben nem úgy megy, hanem a recepciós jelöli ki a helyet. Kijelölte lecuccoltunk, közben a csajok is előkerültek. Hamar le is feküdtünk aludni. Másnap délelőtt fürdőztünk a tengerben (jó koszos a víz a felkeveredett homoktól, búvárkodni nemigen lehet), dél körül bemotoroztunk Triesztbe megnéztük a centrumot, fotózgattunk, sétáltunk. Kukoo és Gábor akartak pizzázni egyet, de délben szieszta volt így ez elmaradt. Kövekező nap összepakoltunk, kijelentkeztünk. A recepciós csaj végre beszélt angolul, de az előző recepciós rosszul írta fel a dolgokat így megúsztuk 2 sátorral 3 motorral és 3 felnőttel (összesen 58 eurót fizettünk hárman 2 éjszakára).
(Olaszországban kb. 3.2 EU volt 1 kg kenyér de úgy mérték ki és kb. fél kilósak voltak, 1 liter tej 1.02 EU, joghurtok kb. 1EU/db, 1.5 liter kóla 1.35 EU, 6 tojás 0.9EU)

Olaszországból egyenesen Krk-ra (Njivice) mentünk. Rijeka előtt a "Tunel Ucka" alagút 27kuna/motor volt. Rijekában megálltunk tankolni (benzin 7.26kuna/liter) és Gábor megszüntette a keverék olaj képzőt, mert kb 3x annyi olajat használt el mint én és átállt a kézi olaj keverésre. A Krk szigetre a hídpénz 15 kuna/motor volt (csak befelé). A kempingbe most már rutinosan ismét 3-an jelentkeztünk be.


Azon ritka alkalmak egyikét éltük át mikor világosban állíthattunk sátrat. Mire teljesen kipakoltunk és berendezkedtünk már elkezdődött a naplemente. A következő pár napban strandoltunk, gátat építettünk kövekből, megnéztük Nijvicét, fagyiztunk. Jut eszembe, új divat bontakozott ki a Horvátoknál, a fagyizóknál dobálták a gombócokat, és külön műsor is jár, amiben „összetörött fagyis tölcsérrel” és ehhez hasonlókkal szivatták a népet. Vacsoráztunk is egyet a parton, volt aki cápát evett, volt aki rákot, volt aki halat, mi a Vikivel, azért maradtunk a biztonságos csirkemellnél. Azért mi is belekóstoltunk a többiek kajájába, a cápának sima hal íze volt, mintha csak pontyot ettem volna, csak szálkák helyett porcok voltak benne, a ráknak pedig meg a tengeri herkentyű ízét sem lehetett érezni. Szóval a cápát javaslom mindenkinek, aki amúgy szereti a halat.

Később bementünk Krk-ba a sziget fővárosába. A leányok 9999. alkalommal nézték végig a bazárt, mert kb. minden tengerparti bazárban ugyan azokat a dolgokat lehet felfedezni. De mi sem unatkoztunk, mi közben megnéztük az utcán álló motorokat. A város azt a szokásos hangulatot nyújtja, amit már a horvát tengerpartok mentén megszokhattunk.


Unalmas időnkbe feszítettünk PeetAir yamahájának a láncán. Aztán ahogy egyszer üldögélek a székben feltűnt, hogy mintha más szögben állna a motor hátulja mint eddig. Le is szedtem az ülést, rögtön ki is derült, hogy az ülés alatt lévő váz nyúlvány (18-as belső átmérőjű kb. 2-es falú cső) elhajolt, nem bírta a sújt amit a csomagtartó ráterhelt. Szóval még aznap este találtunk egy rozzant csőből épített széket a kempingben, amit Gábor 10cm hosszú reszelőjével szét is fűrészeltem. Aztán másnap délután bementünk a városba csövet keresni és motort mosni. Irányba is vettünk egy kitáblázott motormosót, ahol össze akadtunk egy nagyon rendes motoros emberrel, övé lehetett a mosó. Telefonálgatott köracél után, tudott németül, angolul, picit magyarul. Aztán motorra ült és mondta, hogy kövessük. Elmentünk 2 bolthoz, amikből az egyik csak délelőtt volt nyitva a másik meg este 6 körül nyitott, elvitt minket az apjáék panziójába ott kerített valami 12-es köracélt, amit azért elvittünk maximum beütjük a szék csövébe az egészet meg a motorba, ha másnap nem kapunk a városban rendes méretet.
Másnap is bementünk, és találtunk egy építkezést, ahol a targoncás srácot megkérdeztük, hogy vihetnénk e abból a betonvasból. Nagy nehezen le is vágott belőle egy darabot, aztán el akart búcsúzni, de mondtam, hogy nekem még egy ilyen kellene. Fancsali arcal rám nézett majd a kezembe nyomta az áttételes fogót, hogy vágjam akkor én le, közben pedig hozzá tette, hogy csak a Jawa miatt. Így levágtam a darabot, a kempingben leszedtem a hátsó idomot, visszahajtottam a vázat, majd beütöttük a betonvasat. Éljen a megerősített vázú Jawa.

Gábor és Kukoo még aznap elindultak haza. Mint itthon később kiderült fele úton elszakadt a kuplung bovden, meg is csinálták egy órás melóval, aztán 3. húzásra megint elszakadt. Szóval kuplung nélkül mentek haza. Kicsit Zágráb körül keveregtek is.

Másnap este iszonyú nagy eső volt. A kisbabával ott lévő szomszédaink sátra fullra beázott, úgyhogy a gyereket átmentették a kocsiba. Mi pedig reggel elindultunk megnézni, a sziget legmagasabb pontját, ha már ott voltunk a közelben megnéztük Baska-t és, hogy mennyi a komp (erre már senki nem emlékszik) a Raab szigetre. Majd Megnéztük Punatban a jacht kikötőt. Mindenhol máshol simán lehetett ingyen parkolni, de Punatban nem, viszont nagyon szép és első ránézésre látszik, hogy gazdag és tiszta város.

Másnap össze pakoltunk, kijelentkeztünk. Ráálltunk az autópályára először egy 130-as tempóval, majd a következő tankolás után 110-re álltunk át és haza jöttünk. Párszor megálltunk tankolni, autópálya kapunál fizetni, határt átlépni. Amugy az út ezen része eseménytelenül telt. A jawa csont nélkül teljesítette az utat.

HyGy

további képek nemsokára a galériában