A helyszín bejárásról már többször írtam, hol az idom tesztelése, hol Czövi motorjának kipróbálása ürügyén, de eddig más nem vette a billentyűzetet, és nem írt semmit a találkozón történtekről. A mesélés újra rám maradt, mivel az oldal szerkesztői annyira elfoglaltak, hogy nem tudtak beszámolót készíteni.

Pool hívott délelőtt, hogy náluk szakad az eső, mi megyünk-e, mert épp most ért haza, és 20 km alatt tönkre ázott. Az időjárás képe nálunk is hasonló volt, de már derengett némi napfény a felhők mögül. Attilával azt beszéltük meg, hogy mindenképpen lemegyünk, ha szakad az eső, akkor ott éjszakázunk, meglátjuk hányan jönnek el, és annak függvényében döntünk a továbbiak felől. Szerencsére az idő egyre derültebb lett.

Délután találkoztunk nálunk, mert az uticél megközelítésének útvonalához ez volt a legközelebbi. Elsőként Dolphi ért oda hozzánk, bemutatkoztunk egymásnak, és az egész túrára rányomta a bélyegét. Mármint az, hogy a sok új találkozóra látogató és mi, akik már többször találkoztunk bemutatkozik egymásnak folyamatosan. Gyűlt is szépen a csapat, bár Laci bá – mint később kiderült tank szellőzési problémák miatt- felhívott telefonon, és közölte, hogy csak később érkezik, menjünk nyugodtan. A tankolás folyamán beszéltem telefonon Tikével, ők már a helyszínen voltak, megnyugtattam, idő kérdése és ott vagyunk. Zsandatara vezette konvojunkat, és hamar elértük Vácot, majd a hegyre felvezető úton először kellett szembesülnünk azzal, hogy nem mindenki nagy rutinnal megáldott-igaz Dolphi?

Diósjenőn a kempingben már normális időjárási viszonyok uralkodtak, sütött a nap, a fű nem volt vizes, mindenki a szálláshely elkészítéséhez fogott. Ekkor érkezett a csapat másik fele, Attiláék Szlovákián keresztül érkeztek. A kicsomagolás után volt a lányoknál egy kis Bonbon meggy, abból én is kóstolót vettem, de a fiúk inkább a sört és a Tequilát részesítették előnyben. Dolphi sátor nélkül jött, de megszánták, és kapott egy katonait, ami a későbbiekben a klubhelyiség szerepét is betöltötte. A csapat estére nagyjából együtt is volt, PeetAir-ék és HyGy-ék hiányoztak, a telefonok révén mindig helyzet jelentést kaptunk érkezésük várható idejéről, ami este 11 körül már másnapra tevődött át. (kb. éjfélkor tudtunk elindulni Pécsről, szinte végig ködben és egy jó ideig esőben jöttunk, reggel 3 körül a tartalék állásból is elfogyott a benzin, mert nem volt nyitva benzinkút sehol, tartalékra tevés után, de Dunaújváros előtt mázlinkra egy pár perces tolás után találtunk egy nyitott kutat, aztán 4 körül találkoztunk Érdnél a PeetAir-ékkal. 6-ra beértunk hozzájuk, kb 7-re megszáradtak a cuccok, PeetAirral aludtunk fél orát, lányok semmit, mert cuccot száritottak, majd végül kb 9-kor indultunk PeetAiréktől. - HyGy )

Másnap meg is érkeztek, sátrat vertek, HyGy a rend kedvéért szerelt valamit a motorján, anélkül nem túra a túra, ha legalább egy gyújtás állítás nincs. A tervezett időpont ennek következtében a szokott módon csúszott, így Riderék Diósjenőn csatlakoztak hozzánk, a megbeszélt Balassagyarmat helyett. Elindult a kompánia a túra útvonalát bejárni, de néhány kilométer után Kgandras motorja megmelegedett, így az első hűlési szünetet beiktattuk. A további túlterhelés elkerülése végett Adrienn, Kgandras életepárja az én hátsó ülésemen tette meg a nap további részére tervezett távot. (Ennek a későbbiekben szerepe lesz, ezért jegyezzük meg!)

Nem sokkal később Dolphi avatott fel egy kanyart, ezért álltunk meg egy kicsit. Mivel az árokból ki kellett emelni a motort a társaság egyik része előre ment, és a közeli benzinkútnál várt be minket. Persze többen túl mentek a benzinkút behajtóján, így ismét várakoznunk kellett. Ettünk is egy kicsit, aztán indultunk. Balassagyarmaton a Széchenyi kastély látogatása után a kapuval szemközti töltésen pihegtünk egy kicsit, a hajadon lányok örömére azért itt is volt esküvő, ahol az ifjúpár elhaladását sóvár pillantásaik követték (ismételten).

Úgy döntöttünk, elmegyünk Ipolytarnócra, de előtte az újból kettévált társaság egyesítése érdekében a közeli MOL kúton beszéltünk meg találkozót. Mivel Czövi folyamatosan odafigyelt, és tudta miről beszélünk Attilával, ezért Laci bá, Mora és Czövi tényleg elmentek Ipolytarnócra, míg mi rájuk vártunk. Ez idő alatt volt alkalmunk beszélgetni, így nem telt hiába való várakozással az idő. A visszaúttal már esélyünk sem volt a közös megtekintésre, ezért Hollókő megtekintése mellett döntöttünk. Itt sem jártunk nagy szerencsével, mert a várat akkor zárták mikor odaértünk, és a kapu őrzője éppen Schwalbe típusú Simson smkp-jára szállt fel. Közölte, hogy már nem nyit ki, csak holnap. Jóindulatú kérdésre válaszolva azt mondta, hogy az ő motorja indul, mert az nem Yahama, hanem DDR! (Figyelmébe ajánlom az összehasonlítást a hangvillás emblémával közlekedő társaknak!)

A visszaút nem volt eseménytelen, mert Dolphi ismét „letette” névjegyét az aszfaltra, ha már erre járt. Az este ekkor már közel volt, és a társaság meglehetősen éhes volt már, ezért a körülményekhez képest sietősen haladtunk a táborhely felé. Balassagyarmat után Furfarag motorján elszállt a kuplung bowden, így az út szélén maradtunk, míg a többiek haladtak. A szétszedés után derült ki, hogy valójában a huzal nem szakadt el, csak a forrasztott vég jött le, amit az eltelt 22 év folyamatos igénybevétele tükrében nem is olyan rossz eredmény. Nem lévén más megoldás HyGy Jawajának bowden végéről levettük a csavaros szemet (ugye a jó kis félautomata váltós jawa elmegy bovden nélül is, végre volt valami jó alkatrész a suzukiba. -HyGy), és azt tettük fel, így hidalva át a problémát. (Mi csak mentünk, mentünk, majd az egyik körforgalomnál elmentünk jobbra, itt megálltunk tanakodni, hogy merre tovább, ekkor ért utol minket Czövi és közölte, hogy jó messze innen, furfaragék ott maradtak, szóval a Kaccal elindultunk vissza menteni, már nagyon régóta mentünk, mikor gondoltam, hogy valahol rosz fele mehettünk, szal felhivom Buny-t, ekkor ért utól Czövi, és mondta, hogy innen még jo messze vannk. - HyGy) Telefonon megrendeltük a Pizzériában állomásozóktól a vacsoránkat, és bőgázzal haladtunk vissza. Amikor a táborban Adriennt megkérdeztem milyen volt, azt mondta, hogy ő nagyon félt, de nem volt más választása kapaszkodott, és így leszállva már nagyon nagy élménynek minősítette. Ez azért is volt öröm számunkra, mert Kgandras elmondta, hogy nagyon nehezen vette rá kedvesét erre a hétvégi kiruccanásra, hisz a sok ismeretlen között úgy gondolta feszélyzve fogja magát érezni. Ehhez képest a következő túra szervezését Kgandras vállalta magára már másnap reggel. Az ebéd nagyon finom volt, mert a lányok ismét kitettek magukért. A néhány száz forintból elkészíthető paprikás krumpli már emblémává válik. A bográcsalján nem sok maradt. Az evésig volt idő beszélgetni, Furfarag Rétságon a túra során hozzánk csatlakozott új taggal meggyógyította a bowden véget. Ekkor következett a második felvonás. Kemence felé az erdőn keresztül teljesíteni a kitűzött célt. A gázló, és a hegyi utak, a szénégetők életének megtekintése hozzátartozott a nap eseményeihez. Sötétedés előtt azért jó magyar szokás szerint bevásárló turizmusra adtuk néhányan a fejünket. Mi tankoltunk, míg Gexxx sört vett Szlovákiában. Hiába ez a mi alkohol és benzin turizmusunk!

A vacsorát ismét a Pizzériában költöttük el, hála kedvező árfekvésének, és a személyzet rugalmas hozzáállásának. Ismét záróra előtt néhány perccel estünk be.

A fiatalabbak a helyi zenés-táncos szórakozóhely (Disco) látogatását sem hagyták ki, bár elbeszélésük alapján az ott vetített képek sokat látott személyiségüknek is meghökkentőek voltak. (Az oldal 18 éven aluli olvasóinak védelme, és egészséges erkölcsi fejlődése érdekében még utalást sem teszek rá, milyen szexualitást sugárzó képekről lehet itt szó.)
Harmadik nap reggelén a társaság nagy része pakolt, majd visszavittük a kölcsön kapott sátrat, padokat, fizettünk és útra keltünk. A közelben található Nógrád várát néztük meg utolsónak, fagyiztunk is, és ismét két részre szakadtunk, Furfaragékkal haza vettük az irányt, mert gyermeknap lévén otthon hagyott csemetéinkről is meg kellett még emlékezni, míg Attiláék még beiktattak egy kis nézelődést.

Az úton velünk különösebb nem történt, bár a hozzászólásokból később kiderült, hogy PeetAirék új hálózsákot fognak venni, mert a kerék közé csúszott az eddig használt, és a belvárosi csúcsforgalom közepén senkire nem számíthattak segítség terén.

Összegezve a találkozót, azt kell mondjam az előre jelzésekkel szemben nem esett az eső, végig gyönyörű napsütéses időben motoroztunk. Az újonnan csatlakozottak megfogadták, hogy legközelebb sem hagyják ki baráti összejövetelünket. A régen látott társak remélem kedvet kapnak, és a következőn újra üdvözölhetjük egymást.

Buny