Találkozó hétfő reggel 7:00 Pécs, Uránváros.
Tankolás, otthon felejtett lakókocsikulcsért visszamenés, H-betû keresése az egyik kocsi/motor hátuljára.

Pécsröl sikerült elindulni 8:12-kor. Szigetváron egy nagy, több mint 1 órás dugót sikerült elkapnunk, ami alatt megmozgathattuk lábainkat az előre araszolás közben, és élveztük a meleg bõrkabát áldásos hatását a 40 fokos hõségben. Miután a rendõrök felváltották az útszéli munkások irányítását sikerült tovább indulnunk.

A határ elõtt egy rövid megbeszélésre és a papírok elõkeresésére megálltunk és szembe találkoztunk az elsõ mûszaki problémával. Amit a "majd a határ után megnézzük" felkiáltással el is rendeztünk. De a probléma ettől nem oldódott meg, mert a határ átlépõ kaputól úgy kellett a pakrolóba tolni a motort. Rövid tanakodás után gyertya csere mellett voksoltunk.

A reggeli után tovább mentünk, hogy elérjük az autópályát. Hatalmas lendülettel értük el az első falut, ahol kiderült, hogy a gyertya csere csak részleges megoldást hozott, így ismét neki álltunk szerelni. Eközben derült ki, hogy az elözö napi láncspray kezelés többet ártott a megszakítónak, mint amit használt a láncnak. Rövid pucolás, kondenzátorcsere után sikrült elérni, hogy a motor csak 4000-es fordulat fölött akart megállni.

Ezek után egy rakás unalmas falu következett, ahol szinte végig kint volt a 70-es tábla, itt kb 80-as tempóval haladtunk. Mikor végre egy hosszabb szakaszt megtehettünk volna a PeetAir elhagyta a kesztyűjét. Ennek örömére ismét megálltunk egy pici faluban, kissebb fajta közlekedési akadályt képezve. Majd tovább haladva egy tankolás után (fogyasztas: HyGy Jawa 4.9l, PeetAir ETZ: 5.3, Ákos ETZ 4.2) elértük az autópályát, ahol a kapunál a kezünkbe nyomtak egy cetlit és mehettünk is tovább. Itt eszméltünk rá, hogy az előbbi unalmasnak tűnő faluk micsoda változatos látványt nyújtottak az autópályához képest. Az autópályán 90-100km/h-s sebességgel haladtunk kímélve a fogyasztást és a motorokat.

Zágrábot, néhány autópályakaput és kunát magunk mögött hagyva, a hegyek látványa és kanyargós útjai törték meg az autópálya monotonitását. Aztán egy hosszabb szakasz megtétele után ismét megálltunk tankolni, majd az onnan 100 méterre lévõ étteremnél megálltunk enni. A kaja nagyon finom volt a hazai ízeket idézte. Majd miután jóllaktunk össze szedtük a parkolóban elfogyasztott szendvicsek maradékait. Megbeszéltük, hogy a maradék távot (kb 160 km) egyhuzamban lenyomjuk. Így hát elindultunk, aztán kb 10 perc múlva az esõ meghiúsította tervünket. Szerencsére a frissen beszerzett esőruhát magunkra öltve folytattuk utunkat.

Kb 10 perc hegymenet utan a Jawa egyik hengere úgy döntött, hogy pihen egy kicsit. Így hát egy röpke másfélórás gyújtásállítás következett, amely során beállitottuk az elõzõekben problémákkal küzdõ ETZ és a Jawa gyújtását, a Jawaban kicseréltük a fáradt henger gyertyáját. Az ETZ-nél a gyújtás állítás megszüntette az eddigi problémákat, de a Jawanál csak részleges javulást hozott, amely azért az út hátra levõ részének megtételére elég volt.

Az út következõ szakaszát szép hegyek között és hosszú alagútrendszereken át tettük meg, egészen Rijekáig, ahol, miután az est fényeiben tündöklõ várost megpillantottuk, észre vettük, hogy nagy csörömpölés közepette valami alkatrész leesett a Jawaról. Gondoltam azért álljunk meg megnézni. Hogy mi volt, az akkor derült ki ,miután a lábam a levegõt tapogatta fékezés helyett, a fékpedál megszökött. Rövid keresés után meglett a hiányzó alkatrész. A hiányzó fékpedált tartó csavart megprobáltuk pótolni az út mentén talált hasonlóval, ami nem sikerült. Így hát elö vettem az eredeti csavart az elsö szerszámos táskából és felrögzítettem a fékpedált. :)))

Rijeka után átmentünk az 5km-s alagúton. Késõ este értük el Rovinj-t ahonnan a Jawa ismét egy hengerrel ugyan, de megtette a maradék utat a kempingig a többiekkel együtt. Miután bejelentkeztünk a kempingbe kb 1:30 körül elfoglaltuk a lakókocsikat, és mély álomba zuhatunk.

Alagút + autópálya díjak: 80 kuna
Megtett út: 530km
Utazási idö: 14 óra

Itt voltunk:

A hazaút már gyorsabbra sikerült. Kb 10 körül sikerült kijelentkeznünk a campingbol azzal az elhatározással, hogy a legrövidebb szakasz amit megállás nélkül megteszünk 100km lessz, és ezt nagyjából sikerült is betartani. Az elsõ megállónkat Rijekánál tartottuk, ahonnan néhány fénykép és szendvics után tovább is álltunk.

A motorok nagyon rendesen viselkedtek, gond nélkül eljuttattak minket a hegyekbe, ahol az egyik autópálya kapuból kiérve az elõttünk lebegõ fekete felhõt meglátva rögtön félre is álltunk és magunkra aggattuk az esõruhákat.

Nem hiába. Ekkora jégesõbe még nem motoroztam! (pedig már párszor csontig leáztam). Az égi áldás kb. fél óráig tartott és az út hátralevõ; részén békén is hagyott minket.

Az esõbõl kiérve, némi pihenõ és kajálás után tovább mentünk, de merre?! Hol is vagyunk? Hát igen, mindenkivel megesik, hogy egy leágazást eltéveszt, de hogy ezt pont az autópályán kellet! Kb. fél órán belül kétszer fordultunk meg az autópályán. Egyszer szabályosan, egyszer pedig életünk kockáztatása árán, egy olyan szakaszon, ahol egy oldalra terelték mind a két irányba haladókat. A motorral még csak-csak ment a dolog, de az autóval elég érdekesre sikerült a manõver.

Mikor végre sikerült megtalálni a helyes utat és elhagytuk az autópályát a Jawa ismét meglepett minket. Eltört a váltóban a léptetõvilla, melynek következtében nem lehetett 4-be tenni a gépet. Dicséretes azonban, hogy 3-ban is végig csinálta az út hártalevõ részét. Ezek után már csak 1 gyújtásállításra kellett megállnunk és már el is értük a határt, ahol mindenki nagy örömére végre magyarul válaszoltak. Ha jól emlékszem 10 óra körül értünk be pécsre.

Utazási idõ: 12 óra