Nemrég, úgy kb. két hete szorosabbra fogtam a kapcsolatot Kustib barátommal, és ha már az idei kemencei túrára nem tudunk eljutni, akkor úgy döntöttünk gurulhatnánk egyet...

Igen ám de merre? Hová menjünk? Röpködtek az ötletek, kérdések leginkább e-mailben, de jó párszor telefonon is. Tib mivel hírhedten fősulis, vagy mi, így nem igen ért rá, de aztán csak összehoztunk egy időpontot még vizsgaidőszak előtt. Kijelöltünk egy szombati napot, így lett a túra időpontja május 8. Merre, hová menjünk??

Tibnek mindegy lett volna, először csak kisebb túrára gondolt, én azonban másképp láttam a helyzetet, és mivel nem kenyerem a céltalan lődörgés, eszembe jutott a székesfehérvári Ural képviselet! A tulajjal Venesz Györggyel, már régebben volt egy levélváltásunk, így „régi” ismerősként kértem tőle részletes útleírást, amit ő készségesen meg is adott. Megvolt tehát a cél, csak kisebb készületek, hiányosságok voltak, én például még mindig tanktáskát kerestem -Tib hathatós segítségével- de aztán ez a gond is megoldódott...

Kicsi a rakás nagyot kíván - azaz hívjunk még meg pár havert is, így került a képbe Kovács Peti barátom, és kedvese Luca, sajnos a másik barát az utolsó pillanatban lemondta a jövetelt, így rajtuk kívül még mi voltunk asszonykámmal Dorkával, aki szintén nagyon be volt már sózva. Egyedül Tib maradt parlagon, és mivel guminővel sem rendelkezett, mint Pool, ezért egyetlen hű társával 250-es ETZ-vel szándékozott jönni a talira. Természetesen a másik döntő tényező az időjárás volt. Miért is ne akkor esne az eső, amikor a „jómotorosemberek” túrázni szeretnének menni?! Én is pénteken vagy 3-4 alkalommal néztem az előrejelzéseket, és végül is úgy állapodtunk meg, hogy reggel mindenki kinéz az ablakon, és ha jó az idő akkor elindulunk. Mivel pénteken is elég kaotikus idő volt, kíváncsian vártuk a reggelt. Én azonban abszolút optimista voltam, bepakoltam péntek este a tanktáskába egy két elmaradhatatlan kelléket (fullszint 2T olaj, bowdenek, pótbelső), majd bizakodva tértem nyugovóra.

És igen! Másnap reggel kinézve az ablakon ha nem is ragyogó napsütés, de száraz, igaz kissé hideg idő fogadott, gyors körtelefon, - mindenkinél hasonló idő - és már röpültünk is a kijelölt találkozóhely, Dunaújváros felé. A kezdetnek megbeszélt 90-es utazótempóból hamar 100 km/h lett, és reggel 8-kor már dideregve, de bizakodón vártuk Tibet, aki nemsokára be is futott. Mivel a csajok éhesek voltak, betértünk egy benzinkútra, ahol is rögtön egy érdekes Jawa-val hozott össze minket a sors. Na Jawasok, meg tudja valaki mondani milyen motor is ez? Sajnos az idő nem volt kegyes hozzánk, és nem sokat időzhettünk a kúton, indulnunk kellett, mert eleredt az eső. Megkezdtük a versenyfutást vele, de előbb ki kellett keverednünk Dunaújból, egyhangúan Kustib lett a vezető, csak ő a pesti. Erre pedig egyenesen elindult Pest felé... Hiába akit részegen is hazavisz a lova...

Miután csak rátaláltunk a helyes irányra, Tibnek hála - aki elfelejtette, hogy 2 személlyel nem úgy húz az MZ, mint alatta egyedül - hamarosan Fehérvár határában voltunk. Mondjuk ehhez kellett is a gépeket pörgetni- ezúton is kijelentem, hogy a következő motorgenerált Kustib fizeti!
Itt ízelítőt kaphattunk a pesti virtusból, ugyanis Tibi kerge-birka módjára kezdett szlalomozni - legalább is mi így láttuk kisvárosi szemmel - és sűrű imákat zengtünk az égnek, hogy élve megúsztuk a kalandot. Általános felhördülést váltott ki azonban, amikor vezetőnk kijelentette, hogy egy kissé eltévedtünk. Én nem csodálkoztam, mert a helyes utat leíró papírt Tib nem olvasásra alkalmas helyzetben tette a tanktáska plexi alá, hanem 90°- al jobbra elfordítva, persze azért profi képet vágott hozzá! Na mindegy, kissé visszamentünk, és már meg is pillanthattuk a bolt előtt az oldalkocsis Sportsmant. Peti barátom és Tib egyből nekiestek a gépnek, és rövid időn belül kijelentették, hogy nekik ez az egész nem tetszik, persze számítottam erre a lehetőségre és bevetettem az aduászt. Menjünk és nézzük meg a chopper verziót a Wolfot! Neki is kerekedtünk, ekkor azonban Peti eddig teljesen megbízható motorja felmondta a szolgálato t- átment 3 üteműbe - szívott, szuszogott, és baszott menni! Kustib arcára rögtön kéjes vigyor terült, csak úgy sugározták a szemei - na a szar Brisk gyertya! Természetesen rögtön kiderült, hogy nem ez okozta a galibát, hanem egy hengeres izé a megszakító felett, amit kondenzátornak hívnak. Tib gúnyos szavaira, miszerint milyen Mz-s vagyok, hogy nem tudok egy csomó dolgot, válaszoltam azzal, hogy egy motor akkor jó, ha a gazdája azt se tudja rajta mi micsoda, olyan ritkán kell szerelni. Egy kibelezett gyertyából álló un. „indikátor órával” beállították a gyújtást, folytattuk utunkat. A szerencse mellénk szegődött, mert szerelés közben a mellettünk levő házból kiállt egy motoros, és megmutatta a helyes irányt. Így egy kis várakozás után - mialatt Peti és Kustib bőszen szerelgette képzeletben a motorokat, és fikázták az én gyárilag lógó lámpavezetékemet - megérkezett Venesz úr az előbb látott oldalkocsis géppel, hangosan méltatva az 5 perccel előbb megesett halálközeli élményeiket. Hiába nem sokat vezettek oldalkocsis motort…

Rövid bemutatkozás után felvetődött a nagy kérdés: Ki akarja felhozni a garázsból a Wolfot? Persze egyből lecsaptam a lehetőségre, és végre ráülhettem az annyira várt motorra. Ez egy kissé megpiszkált példány volt, herélt kipufogókkal, és faja oldaltáskákkal. Nagyon jó hangja volt, és ott állt mellette egy szinte 0 km-es kék színű példány. Azért Peti, és Kustib is rögtön megállapította, hogy kell még fejlődniük az oroszoknak kidolgozás terén. Én is kissé meglepve konstatáltam, hogy a kék színű motor bal oldali kormánycsutkája a sztenderre állítás közben a kezemben maradt! Ez azért durva hiba egy vadiúj motornál! Egyébként később ennek a hangját is meghallgattuk, kellemesen szólnak a gyári dobok a motor pedig kellemes „sírós” hangot adott ki magából. A lányoknak minden esetre nagyon tetszettek a Wolfok, őket nem érdekli az efféle műszaki halandzsa, szép a motor és kész!

De térjünk vissza a fekete géphez. Szépen lassan felpöfögtem a felszínre a csajok, és Petiék büszke pillantásától kísérve. Felejthetetlen élmény volt! Egyből mindenki körbevette a gépet, és Tibnek, Petinek is jobban tetszett a formavilága. Azért hiányosságok ide vagy oda, megvolt az orosz masszivitás rendesen. A krómok, az anyagvastagság eléggé bizalomgerjesztő volt, a kilógó kábelkötegek már nem annyira. A technika elnyűhetetlenségét misem bizonyítja jobban, mint a sztori amit Venesz úr mesélt: szintén próbakörön volt a fekete Wolf, amikor is leszállt a tesztelő úriember, és valahogy sebességben hagyta a gépet. Az félig eldőlve a pihentető bukókeret kombináción, becsúszott az útszéli szántásba, és ott békésen pöfögött tova. Faja az önindító, és a hátsó tárcsafék is, ezek Brembo© gyártmányok. A karburátor Keihin®, a gyújtás megszakító nélküli. Az áramellátást korszerű generátor adja. Az aggregát 40 LE-s , és ezt már 5600 fordulaton leadja, a nyomaték 52 Nm, ez már 4000- él megvan.

Közben befutott egy érdeklődő is, először ő vitte a gépet próbakörre, majd mikor visszatért megkérdezték, ki akar még menni vele? Persze tuti jelentkező voltam. Peti azért nem ment, mert nem akarta, hogy valami gáz legyen a motorral, és mert nem volt csak korlátozott A-ja. Tib szintén a korlátozott jogsijával magyarázta a nyúlszívűségét, ja és azzal, hogy túl nagy neki a gép. Na én nem szívbajoskodtam, és mentem vele egy kört! Tetszett a motor, de nekem nem tűnt annyira nyomatékosnak, és nem volt egy sportmotor sem, persze ennél a gépnél nem is ez a cél, de állítólag a 120- at függőlegesen is tudja tartani. Mondtam is a többieknek, hogy csak 50-el mentem vele, az már más tészta hogy itthon vettem észre, hogy a külső skála az órán az mérföld beosztású volt, tehát 80-al mentem! Mindezek ellenére nagyon tetszett a motor. Az ETZ-re visszaülve hirtelen nem volt nyomaték, és nagyon közel volt a lábtartó (hiába a jó pihentető...), és az üléshelyzet sem volt az igazi. Tehát azért jól ott van a szeren! És szociiiiiii!! Az ára sem rossz 1.450. 000 ft-ért elvihető, és ha nem is a legjobb, de azért kedvező hitellehetőségre is van mód.

Na de jó motor ide vagy oda asszonyaink megéheztek, és ezzel velünk is eszünkbe juttatták, hogy biza rég volt már reggeli! Tehát elköszöntünk Venesz úrtól, akinek ezúton is köszönjük a bizalmát, és a próbakört! Ajánlatára a nem messze lévő Diófa vendéglőben kötöttünk ki, ahol azzal fogadtak (ballagás lévén), hogy nincs üres helyük! Szerencsére egy önzetlen idős házaspár átengedte a kettejük által birtokolt 5 személyes asztalt, és így csak lett rá mód, hogy megebédeljünk. Ezúton is köszönjük! Jó ebédhez már csak jó társaság kell, és azt hiszem elmondhattuk, hogy igen jól elbeszélgettünk... volna, ha az eső nem szól bele. Mivel vé gig Demoklész kardjaként felettünk lebegett, ezért nem mertünk sokáig időzni, de egy órácskát eltöltöttünk a vendéglőben. Azért a nyárra szervezkedtünk egy bükki túra erejéig, és mindenki megígérte hogy megpróbál jönni. Tibnek adott a házi feladat, a túra megszervezése!

Ebéd utáni távozásunk nem volt látványosságoktól mentes, szegény pultos csaj nem győzte kiadni a sok bukót,  2 tanktáskát, hátizsákokat stb. Mivel minél hamarabb szerettünk volna kijutni Székesfehérvárról, ismét Kustib vette át a vezetést, és most már malőr nélkül sikerült kikeveredni a városból. Persze ez sem ment izgalmak nélkül! Egy éppen váltani készülő lámpánál Tib hirtelen megállt, mi meg azt hittük eddigi viselkedése alapján hogy nem fog! Így annyit láthatott a drága, hogy ő megáll, én pedig job bról, Péter pedig balról zúg el mellette vagy 50-el! Közben én persze sűrű hálaimákat rebegtem a lelki üdvéért, nem tudom hogy mennyire csuklott?! Mindegy, nemsokára beért minket, és Fehérvár határában búcsút intettünk egymásnak. Jó tempóban hiba nélkül haladtunk hazafelé, és „örömmel” vettük észre Dunaújváros határában, hogy a délelőtt otthagyott eső vígan szakad továbbra is. Ez egészen Soltig velünk volt, így Kalocsára érve már nagyon hiányzott egy jó forró fürdő. Felhívva Tib- et, ő is lelkesen mesélte, hogy neki meg hazafelé a kipufogó hollandere lazult le, így az Mz átalakult Harley-vé. De végül is mindenki nagyobb gond nélkül egyben hazaért, és ez a lényeg!

Augusztusban, a Bükkben, ugyanígy Veletek!