Én egy körülbelül 3000 kilométeres nyugodt motoros túrára készültem. Mi lett belőle? Egy külföldi túra sok meglepetéssel, de még több kellemes élménnyel. Lehet, hogy jövőre újra megpróbálom!

...sajnos én tudom

Úgy kezdődött, hogy meguntam állandó problémáimat a CZ-Jawa-val és vettem egy 12 voltos Jawat augusztusban. Ezenkívül "belekeveredtem" a groningeni (Hollandia) és a kolozsvári tudományegyetem földrajzszakos diákcseréjébe, tekintve, hogy az utasom volt az itteni főkolompos. :)

Nos, megegyeztünk, hogy mi motorral megyünk Hollandiába, míg a többiek vonattal vagy stoppal mennek. És egy csütörtöki napon el is indultunk Krakkó felé, mert ott és Berlinben volt egy-két meglátogatnivalónk, bár Berlinben végül elég sokat időztünk...

Már Magyarországon eltértünk a kijelölt útvonaltól, egy másik úton keveredtünk ki Nyíregyházáról, és végül átkompoltunk a Tiszán rövidítésképpen...

Minden további nélkül eljutottunk Szlovákiába, ahol terven kívüli megállót tartottunk, ugyanis töltés nélkül maradtam... Bár ez egyszer már megtörtént Kolozsvár mellett, de akkor nem tudtunk rájönni az okára, mert miután feltöltöttem az akkut, ment tovább, mintha semmi baj nem lenne...
Szóval ott álltam L'ubotin közepén lemerült akkumulátorral, elég tanácstalanul, amikor leszólítottak, de nem a "dolgozó nők", hanem három középiskolás szlovák srác. Az egyikük beszélt angolul, a másik robogóval járt és értett valamelyest a motorokhoz, míg a harmadiknak volt a garázsban akkutöltője. Röpke órák alatt megkerült a bűnös, az egyenirányító híd egyik vezetéke volt leszakadva. Megforrasztottuk, kerestünk egy olcsó szállást, és meghívtam őket egy sörre, (Smädnỳ Mněch, kb. szomjas szerzetes, ajánlom kipróbálni a márkát.)

Másnap minden technikai probléma nélkül vágtuk át magunkat a ködön Stara L'ubovna felé, ahol az alkatrészeket reméltem megvenni. Mint az egyik robogóárus elmagyarázta, semmi esélyem sincs, de Krakkóban biztosan megvehetem, mit motorom és szívem kíván. A szlovák-lengyel határ egy kis erdei falu közepén húzódik, a vámosok érdeklődve néznek, de percek alatt a lengyel oldalon vagyunk. Irány Krakkó, itt előkerül a térkép, próbáljuk belőni a kollégiumot rajta, és míg fel-alá motorozunk, meglátok egy motorosboltot, ahol szerencsére van egy roncs Jawa, amiről megvettem az egyenirányítót, és a jelzőrelét kedvezménnyel 20$-ért. Később megkerül a egea kongresszus helyszíne is, ahol csatlakozunk az eszem-iszomhoz (sligovicától az ouzóig :-) ). (egea = európai földrajszakos diákok egyesülete, a hollandia út is az egea keretein belül szerveződött)

Reggel "frissen" indulunk Berlin irányába, úgy döntök, megéri az autópálya a 10 zlotyit, Katowice-ig haladunk rendesen, de, sajnos, utána kezdődnek az útépítések, :( ahol az útpadkán vagy 300 álló kocsit előzök egyszerre :) A német vámos az első, aki a jogosítványom felől érdeklődik... Este nyolcra Berlin külterületére érünk, megvesszük a legszimpatikusabb térképet, amin sajnos nincs rajta az éjszakai szálláshelyünk. Éljenek a mobiltelefonok... Tízre már le is pakoltam a hálózsákot a motorról...

Gyújtásállítással kezdem a napot, és kiderül, az egyik platina bakelit emeltyűje eltörött, beszerelve a cseredarab, és vígan duruzsol a motor. Élvezzük az ingyenes német autópályát, megpakolva is megy a motor 110..120-as tempót. Magdeburg mellett tankolok és húzom a gázt tovább. Elkezdett szemerkélni az eső, úgyhogy egy parkolóban az uzsonnázás után felrángattam magamra az esőruhát. Előzgetem tovább a kamionokat 120-szal, míg egyszer kopogás, csörömpölés hallatszik a blokkból, és bennem meghűl a vér. Kuplung behúz és kigurulok a leállósávra, és imádkozom, hogy csak szorulás legyen, bár tudat alatt már érzem, hogy nagyobb a baj. Hagyom lehűlni, megpróbálom berúgni, de csak kolompolás a válasz, és miután leveszem a hengerfejet, a lyukas jobbos dugattyú fogad... Röpke egy óra alatt eltoljuk a legközelebbi benzinkútig, mert egy hétig magára kell hagyjam. Az egyetlen kellemes élmény a szolidaritás, három motoros is megáll megkérdezni, hogy tudna-e segíteni.

Nos, innen autóstoppal a legközelebbi vasútállomásra, Königslutterig, vonattal Groningenbe, ott egy hétig megy a program, de az egy másik történet. Közben a berlini sráccal, Pawellel megegyezünk, hogy majd bérelünk egy mikrobuszt és azzal visszavisszük hozzá a motort Berlinbe és ott szétbontom, kicserélem a dugattyút. Megérkezünk Berlinbe hétfő estére, és másnap felpakoljuk a motort.

Az első megálló Potsdam. Szívfájdítóan szép. De sajnos nem tudunk sokat nézelődni, mert kevés az időnk. Legközelebb, remélem, bepótoljuk. (A képen a Márvány Palota) Nürnberg irányba fordítom a kormányt és húzom a gázt, öregurasan, százzal. Beesteledik, hosszúfázissal suhanunk az autópályán, mígnem egy kanyarban a Jawa-n minden fény kialszik, sötétségbe borítva az utat előttem és a motor is leáll, meg a szívem is egy pillanatra. Ötven méter után látszólag minden rendbejön, azért az első parkolóban megvizsgálom, és kiderül, hogy az ezer kilométerrel ezelőtt ideiglenesen megforrasztott egyenirányító híd megolvadt, az eredmény rövidzárlat és egy szétolvadt rézpapucs. Szerencsére csak ennyi a baj, a Krakkótól idáig cipelt egyenirányítót beszereltem, és mehettünk tovább. Valahogy megint éjszaka lett, mire megérkeztünk Igelsdorfba.

Délutánra kialudtuk magunkat, és még egyszer átvizsgáltuk a motor villamosságát. Minden tökéletesen működött. Másnap bementünk Nürnbergbe autóval és megpróbáltuk végignézni a várost Albrecht Dürer sírjától a "nácizmus emlékein" keresztül a várig, de, sajnos, egy nap nagyon kevés. Eddigre belefáradtunk az utazgatásba, úgyhogy hazafelé jövet szinte csak aludni álltunk meg Prágában és Pozsonyban, amit azért esti városnéző sétával kombináltunk. (A képen: Károly híd névadója) Az út eredményei röviden: anyagi csőd és jópár barát.