Péntek este az orfűi Panoráma kempingben gyülekezett a csapat. Mikor megérkeztünk (sötétedés után persze), az első gondoltam az volt, hogy ez a túra el fog maradni, mert alig láttam pár embert üldögélni a sötétben. De a legnagyobb örömünkre körülbelül éjfélre mindenki begördült. A tapogatózós sátorállítás egész gördülékenyen ment (hiába a rutin nagy úr, tényleg állított már valaha valaki világosban sátort?), azt viszont nem mondhatnám, hogy teljes némaságban. A szinte üres kempingben (senki nem olyan hülye, hogy ilyen hidegben még kempingezzen, kivéve persze minket) nyugodtan hangoskodhattunk, senkit nem zavart a hangosan felidézett "dugós történet esete a káromkodós nénivel hosszúperesztegen" c. első szocitalis történet. Hála Pool külföldről importált Bechrovka (?) nevű italának, meg Munyi is megtalálta a csillagokat a poharában.

Reggel miután felébredtünk egy darabig azzal voltunk elfoglalva, hogy valamennyire felmelegedjünk. Olyan 10 körül elértük a megfelelő hőmérsékletet, a hasunkat is megtömtük, közben Dávid és Márk is megjöttek ezért úgy döntöttünk elindulunk, 17 motor vette az irányt az abaligeti cseppkőbarlang felé. A banda nagy része bement a cseppkő barlangba és pár képet is készített róla. Aki erre felé jár annak nem érdemes kihagynia, a barlang levegője tiszta és jó hűvös van (meleg ruha ajánlott).

Innen Siklóst vettük célba. 5km után Tesho motorja bemondta az unalmast, s mint kiderült ennek a vadonatúj, és mellesleg hófehér gyertya volt az oka. Bár ezt a hibát gyorsan kiküszöböltük, nem unatkoztunk sokáig, mert nagy meglepetésre az egyik CPI megadta magát a Jawamon. Itt két részre szakadt a banda, a többiek előre mentek mi pedig a banda másik felével maradtunk CPI-t hackelni. Ezt kicserélni már hosszabb műveletnek bizonyult, mivel az erdő közepén kicsit reménytelennek tűnt csere CPI- t találni. Rövidebb de annál sikertelenebb próbálkozás történt a 2 henger egy trafóval történő meghajtására, de a hatalmas robbanás a kipufogóban (mindenki jól megijedt, a tompító betét kicsúszott vagy 5cm-t) eltérített ettől a szándékomtól. Végül PeetAir tartalék trafója amit otthonról hozott vissza kisegített bennünket. A többiekkel a Tesco előtt egyesültünk. Így kis késéssel érkeztünk a siklósi várba. Itt a banda egyik része kint maradt a másik pedig bement a várba. (Mint később megtudtuk Mora szokás szerint a hogyan jussunk be ingyen akárhova magán számát is sikeresen adta elő.) Mivel itt is hosszúra nyúlt a nézelődés- ki tudja, talán az ott rendezett esküvők, vagy a kedves teremőr nénik miatt- a Dombai tó, és a tévétorony látogatása egyelőre elmaradt. Az utóbbit úgy terveztük másnap reggel pótoljuk be.

Már erősen sötét volt, de úgy döntöttünk, a belvárost így is érdemes megnézni, bemotoroztunk hát a Széchényi térre, s nem volt nehéz elérni, hogy a járókelők pár percre ne a pereces, hanem a motorok hangjára figyeljenek fel. Bár Dávid és Kukoo -nem kis nehézségek árán- már beszerezték az esti gulyás hozzávalóit, mi is beugrottunk egy kis kajáért a boltba mielőtt visszaindultunk a kempingbe. Mivel a vissza út előttünk vezetett el vételeztünk pár fontosabb dolgot: matracot, takarót, tűzifát, hosszabbítót, hogy legyen fény és zene (amiből végül csak zene lett). Elég későn álltunk neki a főzésnek, de mivel a főszakács Munyin kívül sokan besegítettek, hamar kész lettünk, és már csak a tábortűz mellett Buny régi rendőrtörténeteit hallgatva, illetve a füstben fuldokolva, megvártuk, míg megfő a gulyás. A második éjszaka Kaccnak már nem volt annyira hideg, mint az előző. De lehet, hogy csak Dávidnak volt igaza, és sokkal jobb, ha az ember nem eleve úgy bújik a hálózsákba, mint egy múmia. Reggel ébredés, sátorbontás után a tévétorony került napirendre, s miután mindenki kedvére kigyönyörködte és fényképezte magát, érzelmes búcsút vettünk egymástól s kétfelé válva kivezettük a bandát a városból.