Pannonia Weekend 2003
(Sly & KissB - 2003-09-15)

Már hosszú ideje szerettünk volna részt venni egy igazi motorostalálkozón, így mikor felfedeztük az egyik motorosújságban a felhívást a Pannónia találkozóra, repestünk az örömtől. �Igazi találkozó, és még ráadásul a kedvenceink lesznek ott�. Még aznap megállapodtunk benne, hogy mindenképpen ott leszünk. Felhívtuk a megadott számot, és egy rendkívül rokonszenves fiatalember fogadta hívásunkat. Barátságosan invitált minket, részletezte a programokat, majd gratulált ahhoz, hogy motoron kívánjuk megtenni a Kunszentmiklósig tartó utat.

Telt-múlt az idő, eljött a várva-várt péntek. Mindketten elkéretőztünk a munkából, felpakoltunk, és irány Kunszentmiklós. Mindenből csak a legszükségesebbeket vittük, úgyhogy egy oldaltáska és egy nagyobb hátizsák volt a rakományunk.

Sajnos odafelé eléggé erős szél fújt, nagyon nehezen haladtunk. Egyszer álltunk meg Paksnál, majd a dunaföldvári hídon átkelve átértünk az Alföldre. Eddig ismerős volt a terep, hiszen a 6-os úton gyakran közlekedtünk, most pedig ismeretlen tájakra tévedtünk. Mindenfelé szántás, néha egy-egy falu. Az út minőségéről inkább nem is beszélnénk, körülbelül úgy éreztük magunkat, mintha egy ügető ló hátán ülnénk. Púpok, göröngyök, kátyúk minden mennyiségben.

Egy idő után gyanúsnak tűnt a hosszú egyenes út, ezért a következő településen megkérdeztünk egy kutast, hogy merre, hogyan tovább. Kiderült, pár km-re Kunszentmiklóstól fogyott el a türelmünk.

Betértünk a városba, és igyekeztünk keresni a helyet, hiszen csak annyit tudtunk róla, hogy egy sportpályán lesz a rendezvény. Haladtunk, nézelődtünk, mikoris arra lettünk figyelmesek, hogy két helyi tanyabájkon sűrűn integet nekünk, és mutatják az irányt. A sportpálya a település szélén volt.

Odaértünk lekászálódtunk a motorról ( nem volt egyszerű, hiszen a lábaink olyan szinten be voltak görcsölve, hogy pár percig csak terpeszben voltunk képesek haladni :o) ), megejtettük a regisztrációt. Kaptunk pólót, egy karszalagot, rajtszámot, programot, matricákat stb. Sietve felállítottuk sátrunkat a pálya egyik szegletébe, majd elindultunk körbenézni. Szemügyre vettük a motorokat, majd éhesen a menza felé vettük az irányt. Finom pörköltet kaptunk krumplival, amihez jóféle sört ittunk.

Majd útrakeltünk barátkozni. Megláttunk egy négyütemű Simson-t, melyre ki volt írva: Eladó. Összebarátkoztunk a tulajával, bizonyos Antall Józseffel, aki igencsak érdekes csávó volt. A lényeg lényege, hogy már nem volt szomjas, és minket is invitált, hogy kóstoljuk meg háziborát.

Csatlakozott hozzánk a találkozó egyik német résztvevője, aki hondájával érkezett Kunszentmiklósra. Még a regisztrációnál megtudtuk, hogy itt van, a szervezők kértek minket, hogy ha beszélünk valamicskét németül, próbáljunk szót érteni vele, mert egész délután magányosan sörözött, biztos jól esne neki. Összebarátkoztunk vele, a neve Werner volt, és igencsak érdekes szerzet. Láthatjátok a képen, bár itt egész tisztességesen volt felöltözve. Kérdeztük, honnan tudta meg, hogy találkozó lesz? Nemes egyszerűséggel azt válaszolta: A fiam találta az interneten!. Mint később megtudtuk, a nevezetes fiú azért nem jött Magyarországra, mert ittasan vezetett, és elvették a jogsiját.

Borozgattunk, a hangulat egyre a tetőfokára hágott, olyannyira, hogy Balázs, aki saját bevallása szerint nem tud németül, teljes természetességgel elkezdett Wernerrel cseverészni. Antall József barátunk pedig egy laza mozdulattal leöntötte Szilvi egyetlen hosszúnadrágját rosé borral.

Az egész este alatt együttesek próbálkoztak, előbb valami rap-formáció nyomta, utána pedig a rocké volt a főszerep, de sajnos nem tudtuk eldönteni, hogy már játszanak a fiúk, vagy még csak hangolnak, így az egész napi munka, motorozás után nyugovóra tértünk.

Másnap korán ébredtünk. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy az ég felhős, a levegő párás, esőre áll az idő. Elég hűvös is volt. Kényszerűségből úgy döntöttünk, hogy veszünk egy másik gatyát Szilvinek, mert nem tudhattuk, milyen idő lesz napközben, és hidegben nem motorozhat rövidnadrágban. Megkérdeztük a szervezőket, van-e kínai bolt és hogy mikor nyit ki. Kilenc körül? Kérdeztük, lévén hogy szombat volt. A főrendező közölte, hogy ez nem Budapest, itt korán nyitnak a boltok. Ezen felbátorodva fel is kerekedtünk, és láss csodát, reggel fél nyolckor valóban ott volt az eladó a boltban. Vásároltunk egy farmert, majd boltba mentünk.

Reggeliztünk, majd készültünk az etap versenyre. A küzdelem lényege az volt, hogy minden induló kapott egy térképet, mely alapján be kellett járni a város nevezetes helyeit. A fő térről indultunk, minden induló bemutatkozott, mondott egy-két szót a motorjáról, magáról, adatok, motoros múlt, majd nekivágott a küzdelemnek. A feladatok között szerepelt a tömlőhajtogatás a tűzoltóságon, csónakázás egy kanálison, látogatás a helytörténeti múzeumban, teszt a városról, liszteszsák tologatása a malom udvarán, dugattyúról gyűrűlevétel spéci szerszámmal egy autószerelő-műhelyben, lengőteke, biliárd, stb...

Valóban töviről hegyire bejártuk a várost, mindent megnéztünk. Jó küzdelem volt. Sajnos fortuna istennő nem fogadott kegyeibe minket, így három ponttal lemaradtunk a dobogóról. Nem bántuk, így is remek élményben volt részünk. Visszaérkezésünk után befaltuk az ebédet (frankó sűrű babgulyás), majd triál bemutató volt, a srác egy lerobbant ladán ugrált. Láthattunk cross bemutatót is, két elsőosztályú versenyző ugratgatott a rögtönzött dombokon, illetve egy ifjonc, egy 5 éves kiskölyök is bemutatta mit tud. Ezek után megnéztük mit hoztak a kecskeméti alkatrészkereskedők, turkáltunk a ládákban, szereztünk egy-két jó dolgot. A szervezők keseregtek, mert több, mint harminc kereskedőt hívtak meg, ennek ellenére egyetlen árus rakodott ki. Lehetett meg íjjal lőni, jurtát megnézni belülről.

Aztán három óra tájban megindult a motoros felvonulás. A tovahajtó motorosokra a falu apraja-nagyja kíváncsi volt, mindenki a kapuknál állt, integetett, ujjongott a motorosok láttán. Az idősebbek mély nosztalgiával gondoltak azokra az időkre, mikor még ők is ezekért a motorokért rajongtak, és esetleg néha kölcsön-kölcsön kaptak egy-egy példányt, és ezekkel rótták az utakat.

A nagyjából 20km-es felvonulás után ügyességi verseny következett. Nem sokáig kellett győzködni Balázst, hogy megmutassa, ki a legény a gáton. Jött, látott és harmadik lett a kategóriájában. Nyereménye egy műszerfal-tisztító spray volt. Később megjelent a helyi tűzoltóság, s rögtönzött bemutatót adtak elő egy moszkvicson. Megkezdődött a tombolasorsolás, melynek fődíja a büfé tetőjén kiállított kissé roggyant pannónia t5-ös volt. Naná, hogy vettünk szelvényt! Ám sajnos ismét csak nem voltunk szerencsések, bár beruházásunk megtérült, hiszen nyertünk újból egy műszerfal-tisztító sprayt.

Megtörtént az eredményhirdetés, és egy bigband kezdett játszani. Kellemes koncertet adtak. Megvacsoráztunk, és leültünk sörözni a napközben megismert motorostársak közé. Egy egri párral ismerkedtünk meg, akik szintén t5-össel érkeztek, valamint egy idősebb férfivel, aki egy kék pancsit hajtott. Jöhettek tehát a sztorik a motorokról, a szerelési tanácsok, a beszerzési ötletek. Ahogy fogyott a sör, úgy fokozódott a hangulat, és már játszott is egy újabb rockzenekar, de sajnos ők sem voltak a helyzet magaslatán, egy borzasztó hangú énekes próbálkozott például a Honfoglalás Demjén-féle főcímdalával.

Az idősebbek már nyugovóra tértek, mi pedig belevetettük magunkat a buliba. Ismét összefutottunk Jóska haverunkkal, aki direkt nekünk kiműtötte a délután oltott moszkvics üléseit. Leültünk, onnan csápoltunk a zenekarnak. Ekkorra már volt is kinek, hiszen fellépett a MERT nevezetű banda, akik ugyan kicsit szalonspiccesen, néha-néha a szövegekben bakizva, de nagyszerű hangulatot teremtett zenéjével. Majd jött az est beígért fénypontja, a hastáncshow. Két lady illegette magát a sejtelmes zenére, az egyiküket itt láthatjátok, úgy gondoljuk többet nem is kell hozzáfűznünk a dologhoz.

Másnap reggel, bármennyire is korán keltünk ismét, a banda felének már nyomát sem találtuk. Nekiálltunk csomagolni, sátrat lebontani, segítettünk szerelni a kék pannóniát, készítettünk még pár fényképet, majd útnak indultunk. Ezúttal az Alföldön mentünk, Kalocsán keresztül, majd a szekszárdi Duna-hídon keltünk át. Az útvonalcsere miatt hazafelé hosszabb ideig tartott az út. Meg kell jegyezni, nagyon frankó kis utat építettek a hídig, sőt előtt kb 80km-en át végig útépítő gépeket láthattunk, aszfaltoztak, alapoztak, készül az új főút arrafelé. Jó volna Pécs környékére is, ha valami ilyesféle fejlődést láthatnánk!

Összegezve nagyon tetszett a találkozó, hiszen nem a sznobizmusról, a menőzésről szólt, hanem barátságos, őszinte, bár kissé szervezetlen összejövetel volt. (MIlyen jók is ezek a szervezetlenségek néha. - szerk.) Sajnos a rendezők nem gondoskodtak túlzottan a tisztálkodási, illetve illemhelyekről, valamint az is lehúzta a találkozót, hogy nem voltunk túl sokan. A végelszámolás szerint 42 motor vett részt, ebből 21 pannónia.

Mégis, úgy gondoljuk, hogy a szervezők tanultak a hibákból, és jövőre, elmondásuk szerint készülő Pannónia Hét már sokkal szervezettebb, kiforrottabb összejövetel lesz. Ami biztos, hogyha mi tehetjük, ismét ellátogatunk majd oda!

Sly & KissB.

További képek a galéria menüpont alatt tekinthetőek meg.

vissza a föoldalra