SzocimotoroSOKK -

És megtörtént!
(HyGy & Kacc - 2003-08-03)

Túl vagyunk az első szocimotoros találkozón. Ez most úgy hangzik mintha szenvedtünk volna. Pedig nem (kivéve mikor gyalog hegyet másztunk :) de azért az is jó volt), akikkel eddig beszéltünk egyöntetűen azt mondták, hogy ez volt életük legjobb motoros találkozója. Többünknek ez volt az első találkozója és elég magas mércét állított a többi találkozó elé.

Olyan este 7 körül indultunk Pécsről 4 motorral és 6 fo~vel. Útközben jó párszor megálltunk. Hol öltözni, mert hideg volt, hol meg a helyes utat keresni, mert eltévedtünk. Bevallom, kicsit izgultam odafelé menet, hogy milyen lesz, és főleg, hogy milyen emberekkel fogunk találkozni. Az út felfelé különösebb események nélkül zajlott le. Aztán valamivel éjfél után elértük a hosszúperesztegi tábort. Már nem sokan bírták a strapát, de azért volt fogadóbizottságunk.

"Gyors sátorállítás/lepakolás/kipakolás/matracfújás sötétben" című programunk után próbáltunk bekapcsolódni a hatalmas tábortűz (egy teamécses) mellett folyó eszmecserébe, azt hiszem elég sikeresen, mivel rövid idő elteltével a szomszéd sátorból valaki kultúráltan megkért minket, hogy legyünk már kicsit csöndesebben. ("Nem igaz, hogy nem bírnak már elhalkulni, milyen kultúrálatlanok, és kit érdekel a dugó meg, hogy kinek mennyi pénze van, a jó k...a anyjukat") A hangosan kiabáló hölgy hatására több környező sátorból hol hangosabb, hol elfojtottabb kacaj tört fel. De azért elhalkultunk, és a tábortüzet is eloltottuk (éljen a tűzgyújtási tilalom).

Másnap mire felébredtünk Munyi teával várta a társaságot. Miután mindenki megreggelizett, pakolt, a társaság nagy része motorra pattant, és elindult a túrára. Anyáztam is picit, hogy azért megvárhattak volna, de miután kigurultunk a táborból kellemesen meglepődve tapasztaltuk, hogy az első kereszteződés előtt megvárták a teljes csapatot. Ez a magatartásforma a legnagyobb örömünkre végig megmaradt. Ha valakinek szerelnie kellett, akkor mindenki megállt/visszajött.

Szóval miután mindenki összegyűlt, ha jól gondolom Pool vezetésével elindultunk a túrára. Nem sokkal ezután megtámadta a nyakam valami zümmögő vadállat (ez egyébként mással is előfordult), aminek emlékét néhány napig piros, kemény csomó őrizte. Az első "hiba" pár kilométerrel indulás után következett be. Ha jól emlékszem, Vadmotoros volt az, akinek a motorja úgy gondolta, hogy megszabadul rabigájából, és levetette láncát. A láncot Gyöször elég hamar visszahozta. Rövid szemrevételezés után kiderült, hogy a patentszem valahogy kiesett. Így a jó kis szerszámos tatyómból előkerült a pót-patentszem. Majd rövid szerelés után a lánc visszakerült a helyére, és már mentünk is tovább a kék füst útján.

Következő megállónk egy benzinkúton volt, ahol egy darabig kérdéses volt, kapunk-e egyáltalán keveréket, de aztán mindenki elégedetten távozott egy teli tank benzinnel. Tapolcán kisebb pihenőt tartottunk. Aki akart fagyizott, vagy boltba ment (itt Munyiék beszerezték az esti paprikás krumpli hozzávalóit), akinek pedig semmi dolga nem akadt, közreműködhetett egy arra tévedt chopper elszakadt kuplung- bovdenjének szervizelésében. Végül elértük Badacsonyban a kilátó parkolóját. Itt megegyeztünk a parkolójegy szedővel, hogy mivel egy kocsi helyére beférünk 4 motorral, ezért 160 forint lenne egy hely, akkor azt annyi részre osztjuk ahányan azon a helyen állunk. Aztán mindenki átvedlett motorosból túrafelszerelésbe, csak azt sajnálom, hogy a hegymászó felszerelését senki nem hozta el. Arra emlékszem, hogy hosszú meredek út vezetett fel a kilátóhoz, és miközben gyalogoltunk többen megkérdőjeleztük Pool és saját szellemi épségünket. De így utólag az a másfél órás közös "szenvedés" összekovácsolta, közelebb hozta egymáshoz a társaságot és talán nem is a hegy volt nagy csak mi voltunk kicsik hozzá. A kilátó szerintem nem valami nagy szám. Talán egy 10 évvel ezelőtt lehetett az igazi, mikor a fák jó pár méterrel alacsonyabbak voltak. Most a tájat csak a fák lombján keresztül átvilágló pillanatképekben láthattuk, amint a szél el-elmozdította a fák koronáját. Miután visszatértünk a parkolóba, és üdvözöltük a közben hozzánk csatlakozott Balázsékat a Pannóniával (amit éppen nagy bőszen szerelt) a fizetésre került a sor. Itt én személy szerint kicsit ideges lettem, mert az elején lebeszélt 160 forint/hely dologból a srác valahogy kihozta a 160 forint/motor árat. (fúj-fúj).

Mivel mindenkinek nagyon melege volt, úgy döntöttunk közösen, hogy megcélozzuk a legközelebbi szabad strandot a Balcsin. Aminek az lett a vége, hogy sok-sok kilométer után megálltunk egy benzinkútnál tankolni/érdeklődni. Itt megtudtuk, hogy nem messze van egy hely, ahol lehet fürdeni talán. Mindenki felpattant tehát a motorra, és a társaság eleje elzúgott. Mi pedig megálltunk megkeresni Márk Uraljának a stander tartó rugóját, amit rövid keresés után a benzinkúton megtalált a gazdája. Miután gyorsan visszaszereltük, nyeleztünk egy rövidet a többiek után, ahol az utolsó ember bevárt minket a parkolónál, és beterelte a maradék bandát. Meg kell mondjam, itt a parkolóőr (jobbra a képen) nagyon szimpatikus ember volt, azt mondta, hogy a motorokra nem kell fizetni, de ha kellene se kellene, merthogy ő nagyon rendes ember.

Lecuccoltunk a Balatonhoz, és igyekeztünk távolabb helyezkedni a horgászoktól, kevés sikerrel, mert végül is a horgászok mellett ment be a banda nagy része a vízbe, ugyanis ott volt járható a talaj. Kicsit próbáltunk fürdeni, de ennek hamar véget vetett a vízfelszín közeli hínáros csapdákkal kiegészített iszapos/kagylós talaj. Rövid száradás és visszaöltözés után elindultunk Hegyestűre.

Miután a motorokkal nagy nehézségek árán felküzdöttük magunkat a hegytetőre, és mindenki behajtott a parkolóba, az ott lévő hölgy kedvesen közölte, hogy innen már nincs visszaút, mindenkinek kötelező fizetnie még akkor is, ha nem megy fel. A csapat ismét két részre szakadt. Az egyik fele lent maradt gyújtást állítani az Uralon a másik része meg fel a kilátóra, ami megközelítőleg sem volt olyan messze, mint az előző, és ráadásul a kilátás is sokkal szebb volt. Ha valaki arra jár, ide érdemes ellátogatni.

Miután mindenki lejött a hegyről, és indulásra kész volt a csapat, elkezdett esni az eső, mire nagyrészünk magára rántotta a "vegyvédelmi" vadász zöld esőruháját. De mivel sokaknak nem állt rendelkezésre ez a felettébb hasznos és nem utolsó sorban divatos öltözék, és mert azt gondoltuk, az eső úgy sem tart sokáig, a motorokat nagyjából esővédett helyre tettük, és beültünk a helyi kiállítóterem elé beszélgetni.

Az eső elállta után elindultunk haza, mivel már elég késő volt, és főzni is szerettünk volna. Az indulás most sem történt zökkenőmentesen. Moravetz Sanyi motorja valószínűleg beázott, mert csak tartós rugdosás után volt hajlandó elindulni, s így a banda ismét szétszakadt, de csak egy rövid időre, mert miközben a keresztezo~désben álltunk és tanakodtunk, hogy jobbra vagy ballra menjünk Pool visszajött értünk mutatni a helyes irányt. Hazafelé Pool egyik hengere megadta magát a Jawaban. Rövid megszakítóhézag állítás után önként jelentkező hiányában a sor elejére álltam, mert Pool nem akart tovább elöl menni. Mivel én sem tudtam az utat, mondtam Poolnak, hogy indexeljen időben, ha kanyarodni kell, mert nekem fogalmam nincs, merre kell menni. Ezt persze Pool félreértette, és miután kikerült valami akadályt, én azt hittem, hogy le kell kanyarodni az útról, és le is kanyarodtunk. Aztán megint jött egy kereszteződés, ahol Pool már nem indexelt. Ezen a ponton derült ki a félreértés. Úgyhogy visszafordultunk, és miután a csapat vége lemaradt, félre álltunk bevárni őket, ahol páran kukoricát is szedtek. Itt Lacibától kaptunk egy térképet, aminek a segítségével sikeresen hazanavigáltunk.

Miután mindenki lecuccolt a táborban, az előzőleg vásárolt és otthonról hozott mindenféléből nekiálltunk főzni. Itt ismét kellemes meglepetés ért mind engem, mind Munyit, mivel az emberek tömegével jöttek krumplit pucolni, húst szeletelni. Mivel már tábortüzet is lehetett rakni (sőt volt is már egy nagy) nekiálltunk megfőzni a kaját a kempingből kölcsönkért bográcsban. De mivel nem volt főzőkanál ezért a földön talált hosszú bottal kezdtem el kavargatni a kaját, a többiek legnagyobb örömére. Azt hiszem, azért elég jól sikerülhetett, mivel egy falat sem maradt belőle. Az este további menetéről egyéb elfoglaltságom miatt (gondolok itt az alvásra) nem nagyon tudok beszámolni. Reggel a banda a legkülönfélébb tevékenységekkel volt elfoglalva: reggelizés, pakolás, az Ural első sárvédőjének tunningolása, gyújtásállítgatás különböző módszerekkel. Mielőtt teljesen szétszéledt volna a társaság, készíttettünk pár csoportképet (Márk láncos kutyájával és a nélkül). Lassan aztán mi is elbúcsúztunk, és Pécs felé vettük az irányt. Szerintem mindenenkinek a nevében aki ott volt kijelenthetem, jól sikerült találkozó volt.

szöveg: HyGy, Kacc képek: PeetAir, M. Sanya