Ha már rendhagyó év, csupa szokatlan dolog kísérte az egész hétvégémet. Kálmánt nem tudtam elérni telefonon a megváltozott száma miatt, így egyedül és a hosszabb úton vágtam neki a kb. 300 km-es távnak. Az abádszalóki Fortuna Panzió volt a cél az Attila u. 9. alatt, a GPS azonban csak 20-28 közötti számot engedett megadni. Sebaj, majd megoldjuk, gondoltam. 30 km eső után már nem is volt annyira izgalmas keresgetni a 9-es számot, de a sötétbe burkolózó épületet végül felismertem. Mivel még nem használtam ki korábban, így a telefonos segítséget vettem igénybe közeledve az éjfélhez, így hamarosan Papa húga kinyitotta a panziót és welcome pálinkát is szervírozott az egyetlen megérkezett ázott vándormadárnak. A sátor helyett a szobát választani nem sokat kellett győzködni, így forró zuhany után vetett ágyban mélyen aludtam reggelig.



Hamarosan kiderült, hogy kár volt annyira sietnem a felkeléssel! Még mindig csak én voltam az egyetlen vendég, de a napsütés és a frissen főzött kávé rögtön más színben láttatta velem a világot: oooh happy daaaay! Miután a herendiek is megérkeztek, elindultunk megkerülni a Tisza-tavat végig a töltésen. Micsoda látvány, micsoda élmény! Hamarosan megérkeztünk a nap fő látványosságához, a Tisza-tavi Ökocentrumhoz. Ez egy szabadidős élményközpont és állatkert, amely a Tisza-tó élővilágát és a helyi bioszféra működését mutatja be Poroszlón. Az Ökocentrum központi épülete, melyet Kertai László Ybl Miklós-díjas építész tervezett, 2600 m2-en, 4 szinten nyújtja szolgáltatásait a látogatóknak. A Látogatóközpont fő attrakciója a mintegy 1 millió liter össztérfogatú édesvizű akvárium-rendszer, amely az épület pinceszintjén került kialakításra, hazánk és a térség jellegzetes vízi és vízparti életközösségeinek bemutatására. A több mint 50 féle hazai hal mellett, a földszinti kiállítótérben látható közel 14 kétéltű- és 13 hüllőfaj. A tárlat hazánkban egyedülálló, mivel ilyen volumenű, hazai halfaunát bemutató gyűjtemény – méreteit és a bemutatott halfajok számát tekintetve – nem látható ma Magyarországon. A kiállításra érkező látogatót egy sejtelmes víz alatti világ fogadja. Itt találkozhatunk Magyarország ismert, ám annál ritkábban látott védett halaival, mint pl. a magyar bucó, petényi márna, lápi póc. A leglátványosabb attrakció az üvegalagútnál várja a látogatót, ahol a Magyarországon egykoron élt halóriást, a vizát csodálhatjuk meg, amint 1,5-2 méteres példányai a fejünk fölött úsznak át. Ottjártunkkor épp a vidrák látványosságnak számító etetését nézhettük meg. Az akváriumokban és terráriumokban megtekinthetjük Magyarország kétéltű- és hüllőfaunájának szinte összes képviselőjét. A Látogatóközpont mellett kialakított Szabadidő park és állatkert fő attrakciói a "dámvad-kert" és a juhnyáj. A tájházhoz pallóösvényen lehet eljutni. A meglévő tájház bővítésével és felújításával a Tisza-tóhoz kötődő életmód és foglalkozások már összegyűjtött ill. még összegyűjtendő régi relikviáival igen gazdag bemutatóanyagot tudnak a látogatók elé tárni. A park része két szárazföldi és egy vízi játszótér, sportpálya, egy külső rendezvénytér. Az Ökocentrumhoz kapcsolódik a gát másik oldalán, a tó partján található kikötő, ahonnan rendszeres kishajó-járat indul a Vízi Sétányhoz és GPS navigációs csónakokkal lehet felfedezni a tó csatornákkal, szigetekkel szabdalt különleges világát. Az 1890 Ft-os belépőjegyhez járt egy kóstoló is sajttal szórt tésztás halleves képében. Az elsőre szokatlannak tűnő összeállítás mégis mindenki tetszését elnyerte.



Miután búcsút vettünk a kormoránok színes társaságától, már Hygyékkel kiegészülve indultunk vissza a panzióhoz, így már teljesen megkerülve a tavat. A vacsorát pálinkával turbóztuk fel, majd később Papa mangalicaszalonnás-lilahagymás kenyere tette fel a pontot a nap végére a tábortűznél. Megérte eljönni!



Hazafelé gyenge forgalomban és szikrázó napsütésben búcsúztunk a szeptembertől. Nekem csak kisebb kellemetlenségeim adódtak: néhány km után a fordulatszámmérő mutatója hirtelen leesett a nullára, szerencsére csak a meghajtás adta meg magát, a gép szépen duruzsolt tovább. Egyszer a kipufogóhollander lazult le, aztán pedig a GPS tömör alumíniumtartója törött el tőben, így a tartót a visszapillantó tükörhöz szigszalagozva folytattam az utat hazáig. Gondolataimban már a jövő évet tervezgetve a hulló falevelekkel intettem búcsút a sárgába boruló tájnak és a barátoknak: jövőre veletek újra találkozunk!

Tesho