Sajnos a munkám miatt a túra idõpontja elég késõn derült ki, így a résztvevõk névsorában végül csak az én nevem szerepelt . A családom csak azt látta, hogy tavasz óta a garázsban motort szerelek (ergo szar a motorom), ezért egyenesen idiótának tartottak, hogy egyedül indulok útnak „azzal a motorral”. Mivel még sohasem voltam Horvátországban, engem is megkörnyékezett némi bizonytalanság, azonban egy kis olvasgatás a neten, és - hála az ehhez hasonló leírásoknak -, már biztosan tudtam, hogy mennem kell... Felmálháztam a szamaram: sátor, hálózsák, búvárszerkó, alkatrészek, konzerv hegyek, két rúd csípõs paprikás (ugye, a jó kis hazai), egy kevés ruci, töménytelen TESCO-zacskó (nagyon hasznos!), kukker, fotoaparát, papírok, szóval minden, ami ilyenkor kell.

Igaz, hogy tatabányai vagyok, de a túrát Csopakról kezdtem, megspórolva ezzel egy-két óra hazai motorozást. 07:00-kor startoltam, és a Balaton déli oldalán leereszkedve 13:00-kor Letenyénél keltem át a határon . Onnan Vrazdin-Zagrab-Karlovac-Rijeka volt az útvonalam. Igyekeztem elkerülni az autópályákat - mert olvastam, hogy a mellékutak sokkal érdekesebbek, no meg nem kerülnek pénzbe - de a táblákat arrafelé úgy rakják ki, hogy a sok lamer turista csak az autópályákat találja meg. Na, én az összes autópályát megtaláltam, de ami a díjakat illeti, nem tettek tönkre anyagilag. 4-500 Ft-nak megfelelõ Kunáért döcögtem az egyébként géppapír minõségû(!) aszfalton; nem volt túl izgi, de legalább nem kellett a táblákat sasolnom. Este 8 körül értem Rijekába, ahová az autópálya a hegyekbõl torkollik be, tehát, amikor gurulsz a városba lefelé a szerpentinen, olyan, mintha repülõvel érkeznél. Miután leérkeztem, megálltam a kikötõnél, és a múló eufóriámban megírtam az otthoniaknak a „Mission Completed ” SMS-eimet. Vettem egy rövid horvát nyelvleckét az egyik fõtéren, és elkezdtem szállást keresni, mert este 8 körül már vészesen megy lefelé a Nap.

Azt eddig még nem említettem, hogy korábban sohasem aludtam kempingben, és hogy ez máig így is maradt. Ugyanis pár évvel korábban már aludtam egy hétig a katalán tengerpartokon, és az nagyon bejött. Úgy döntöttem, hogy itt sem megyek kempingbe, tehát csövezni fogok. Ennek külön technikája van, nem lehet könyvbõl tanulni, hanem ki kell próbálni. Vannak mellékhatásai, mint például a kevés, nyugtalan alvás, a szúnyogcsípésektõl cipóra dagadt arc, az elképzelhetetlenül kényelmetlen fekhely, vagy az esõ által vezényelt „ébresztõ-fel”, de ezek közül csak a szúnyogcsípések nem jöttek össze ezen a túrán.

Rijekában egy kis öbölben aludtam, ahol megismerkedtem egy fiatal olasz párral. Õk is épp csöveztek, de kocsival. Hajnalban mindig nagy szél van abban az öbölben, ezért õk szörfözni jöttek oda. Sátrat, amikor csak lehetett, nem állítottam, mert egyrészt túl feltûnõ jelenség volt, másrészt, ha nem esik az esõ, akkor csak felesleges idõpocsékolás az egész. Este kipróbáltam az új motoros-mobiltöltõmet, amit még addig sohasem használtam. Ez hiba volt. Gyönyörûen töltött, közben mosolyogva vágta hanyatt az akksimat. Már este láttam, hogy valami gixer van vele, de a lámpám még világított, így nyugodtan aludtam el. Minden nap 5-kor keltem, mert a kertészek, és az egyéb helybéli pacsirtafajzatok már 5:30-kor nekiláttak dolgozni. Ezért reggelente morcos voltam, de napközben eleget tudtam aludni a strandokon. (Meg közben még napoztam is…)

Miután reggel frankón felmálháztam a motort, kezdõdött a szívatás-show: nem volt villany az egész motoron, keresgélhettem a hibát. Fél óra patkolás után rájöttem, hogy a biztosítékoknak semmi bajuk, az akksim fogott padlót. Végül egy helybéli öregúrral szóba elegyedtem (aki csak horvátul tudott! – én pedig egy szót sem), aminek az lett a vége, hogy a kocsijáról bebikáztuk a motort, és láss csodát, beindult! De nem sokáig örülhettem, mert a szomszédos város, Opatija határában egy stoptáblánál megint lefulladtam, és nem indult el a motor többé. Hatalmas káromkodás közepett visszarollereztem a városközpontba, és kerestem egy autószerelõt. Nagynehezen találtam is egyet, aki 2000 Ft-nak megfelelõ „baráti áron” egy éjszakára töltõre rakta az akksimat. (baráti ár = lealkudtam) Így az akksim miatt egy napot Opatijában rostokoltam, ami ugyan nem volt rossz, csak épp nem így terveztem. Aznap éjjel egy diszkó mellett aludtam, ami a pihenés szempontjából nem volt túl jó ötlet, viszont sok érdekeset láttam. A legérdekesebb az a társaság volt, amelyik a leghangosabban ordított éjjel 1-kor, és közülük pedig a csajok voltak a legjobban beb@szva. Természetesen magyarok voltak…:-)

Másnapra az akksim újjászületett, így mentem is tovább. Ekkor jött a túra egyik legszebb része: Isztria közepe. Nincs úgy kiépülve, mint a tengerpart, de sokkal szebb. Hegyek, völgyek, hajtûkanyarok, iszonyatos dombok következtek (volt, ahol a 2-es is kevés volt…). Persze erre is voltak autópályák, de addigra már advanced turista lettem, így olyan utakat találtam, ami az itthoni térképen rajta sem volt. Találkoztam motoros „testvérekkel”, õk is el voltak ájulva a környéktõl, majd rövid eszmecsere után gázt adtunk. Pazinban, Motovunban érdemes megállni, nagyon szép városok, utána tovább Buje-Koper(SLO)-Tireste(I) volt az útvonalam. Sajnos az olaszokhoz már tök sötétben érkeztem meg, így a környékbõl semmit sem láttam. Viszont azt hamar észrevettem, hogy a forgalomban az autók és motorok megoszlása kb. 40-60%. Az egész város olyan volt, mintha egy nagy motoros találkozóra jöttem volna.

Triesztben nem sokáig maradtam, mert egy belvárosban nem könnyû aludni, ezért korán reggel morcos lettem, és visszahúztam a horvátokhoz. Megérkeztem Umagra, ahol egy hatalmasat tudtam aludni. A városnézést kihagytam, inkább onnan Novigradba, majd Porec-be mentem, ami nagyon szép város, és jó nagy is. Olyan nagy, hogy a nézelõdés közepett elfelejtettem, hogy hol hagytam a motoromat! Volt ám pánik! Azt tudtam, hogy nem bántják rajta a cuccokat, de máskor mindig igyekszem az egyik szememet a motoron tartani. Aztán elindultam a város egyik szélétõl a másikig, és lám, meglett az elveszett bárány. Annak ellenére, hogy a túra elsõ napjaiban a lopástól tartva még a motoromat szorongatva aludtam el, az utolsó napon már annyira felbátorodtam a helyi közbiztonságon, hogy a fekvõhelyem úgy 3 perc sétára volt a motortól. Persze lezárva, egy benzinkút mellett, de akkor is a cuccok, a kaja ott volt rajta.

Ahogy városról-városra dél felé haladtam, észre kellett vennem, hogy minden város szinte ugyan olyan. Tök mindegy, hogy hová megy az ember nyaralni, mindenhol ugyanazt találja. Mindenhol van vár, erõdítmény, történelmi óváros, butiksor, piac, kikötõ, ócska bazár, képeslapállvány hegyek, és drága fagyi. (1 gombóc fagyi ára 3-5 Kuna volt, de az az egy gombóc vagy 3 az itteni viszonylatban. Én egész utam alatt csak fagyit ettem.) Ilyen, átlagosnak mondható tengerparti város volt Vrsar is, ahol az estét egy nyilvános WC-ben töltöttem. Ez nem vicc! Az egyik legjobb szálláshelyem volt. Szinte senki nem járt arra, tisztaság volt, mindamallett volt víz, klotyó, tükör, konnektor(!) – a digitális fényképezõgép egyik hátránya, hogy nehéz motorról tölteni -, és nem utolsó sorban volt teteje, ugyanis éjjel úgy villámlott, hogy akár diszkót is rendezhettem volna. SMS-bõl megtudtam, hogy aznap éjjel otthon is hatalmas zuhé volt, de ott Vrsarban csak pár csepp esett. Nem úgy a következõ napokban…

Utazásom elkövetkezõ részében minden nap legalább egyszer esett az esõ, totál elrontva ezzel a hangulatomat. Mivel esõs cuccom nem volt, az esõben motorozás alapból ki volt zárva. Másnap Vrsarból elmentem Rovinjba, ahol már megelõzött az esõ, mert minden vizes volt. Megálltam várost nézni, fotózgatni, amikor olyan sötét lett, mintha lekapcsolták volna a Napot. Utána egy akkora zuhé jött, hogy nem tudtam mást csinálni, csak röhögni. Részben a megzavarodott turistákon, részben magamon. Ugyanis az összes cuccom a motoron volt, és szarrá ázott . Olyan vihar volt, hogy még a gyújtásom is elázott, hiába fújtam ki, nem indult be a motor. Sajnos az esõ a levegõt is lehûtötte, úgyhogy egy elég szar éjszaka következett. Megfogadtam, hogy többet nem csövezek. Ezt ilyenkor mindig szokás megfogadni. Másnap reggelre kiszáradt a gyújtásom, úgyhogy elmentem Pulára, és kerestem egy strandot, ahol bolhapiacosat játszottam : Az összes cuccom vizes volt, mindent ki kellett teregetni, hogy a napon megszáradjanak. (itt további teszkós zacskók sikeres alkalmazása következett)

Pula szép hely, ott van például a Colosseum, ahová érdemes bemenni. Talán én is jobban tettem volna, mert a nagy tanakodás közepett nem adtam elsõbbséget egy gyorsulási versenyben biztos sikerekre érdemes ezer éves Fiatnak, és ahogy elém ugrott, vészfékezés közben blokkolt az elsõ tárcsafékem. Ennek hatására kivágott a kormány balra, és már repültem is. Illetve majdnem. Olyan hamar az aszfalton feküdtem, hogy azt sem tudtam, hogy mi van. Nem éreztem semmimet hogy fájna, azt sem tudtam hogy miért fekszem, amikor az elõbb még a motoron ültem. A környék megfagyott, mindenki azt hitte, hogy meghaltam. És akkor vettem észre, hogy folyik a tankból az a dráága benzin, mire a következõ pillanatban már fel is állítottam a motort.

A Fiatos gyerek odajött, de látván, hogy tolom a motort, sok szerencsét kívánt, és amilyen gyorsan érkezett, úgy el is húzott. Veszteségek: egy gyengén meghajolt kormány (máig így használom), 1 elhajolt lábtámasz (2 keri otoshival helyrejött), egy elállítódott tükör és kész. Meg voltam lepõdve, de még a pólóm sem szakadt ki! Mert ugye elõtte csomagoltam el a bõrkabit meg a kesztyûket, mondván, hogy úgysem kellenek ilyen szép idõben… Sérülést csak másnap vettem észre a vállamon, de az is olyan kicsi volt, hogy otthon a Cirmi többet árt egy „játék” során. Egyébként az esés nagy részét a még meglévõ konzerveim fogták fel, amik mind a motor bal oldaltáskájában utaztak. Legalább izgalmas volt õket felbontani. Elindultam Pulából, de út közben pötyögött az esõ, ezért ismét kényszerpihenõt tartottam Opatijában, és az estét ott töltöttem.

Másnap még nagyobb zuhé következett, így csak du. 5-kor tudtam továbbmenni Krk szigete felé. A szigetre egy bazi nagy híd vezet, alatta a tengerrel. Óriási látvány. Mivel elég késõn indultam, Krk városán egyszerûen csak áthajtottam, és mentem egyenesen Baska-ra. Jól tettem. Az egész utam alatt talán a legjobb város volt. Kicsi, könnyen bejárható, szép, homokos tengerpart, és barátias hangulat jellemezte. Az elsõ éjszaka nem volt túl vidám, mert az esõ miatt a vaksötétben sátrat kellett vernem, de azt pont egy kaktuszültetvény közepén. Utálom a medvetalp-kaktuszt. Apró tüskéi vannak, és ha belemegy az ujjadba, kiszárad a tüske, ezek után már nem lehet kihúzni, csak bele tud törni a bõrbe. Így rögtön újabb leckét vettem káromkodásból, és a rohadt kis kaktuszoknak hatásbemutatót tartottam a HM mintájú surci erõfölényérõl… Az éjszaka rossz volt, mert dombra építtettem a sátrat, és reggelre egy patak mellett ébredtem - a sátorban.

Az esõzések miatt még egy napot töltöttem el e kedves kis faluban, de immáron körültekintõbben választottam táborhelyet. Sátrat is vertem, de természetesen aznap este nem esett az esõ… Ahogy az utam során tapasztaltam, szinte minden faluban és eldugott kis szirten ki volt írva, hogy FKK. Nos, ez a falu sem volt kivétel, itt külön nudista kempinget hoztak létre. Talán az egészben a legviccesebb az ottani ABC ajtó volt. A következõ rajz volt kitéve: kutya: áthúzva, fagyi: áthúzva, meztelen nõ: áthúzva! Aztán másnap megláttam az okát, magát a strandot. Fotózni ugyan nem lehetett, de én megtettem a tõlem telhetõt…:-)

Baska szép hely volt, nomeg a látvány sem volt kutya:-), de tovább kellett mennem, hogy egyszer hazaérjek.

Krk szigetérõl egy órás hajóúttal átkeltem a Rab szigetre. Rab városból egy rövid séta után elindultam a sziget alsó vége felé, Jablanacba, ahonnan egy komp visz át a kontinensre. Ez a Jablanac városnak, falunak, helységnek vagy minek van a térképen feltüntetve, de vigyázat: ez a hely nem áll másból, mint egy jegyváltó bódéból, a mólóból és töménytelen sziklából. Ezzel pórul jártam, és mehettem vissza a sziget közepe felé aludni. Este, éjjel kettõkor elkezdett esni az esõ, és másnap 13:00-ig el sem állt. A sátrat már rutinosan, 5 perc alatt, profi módon állítottam fel, még én is meglepõdtem magamon. Délután a komppal elhagytam a szigetet, és elindultam északnak, egészen Senj-ig. Ide is estefelé értem, ezért nagy városnézésre nem volt idõm, de az messzirõl látszott, hogy egy szép vár van fenn a hegyen. Sebaj, majd legközelebb megnézem.

A tengerparton sétálgattam, néztem a szinte giccsesen szép naplementét, amikor egy fiatal gyerek a barátnõjével leszólított és magyarul megkérdezte, hogy jól megy-e az ETZ. Ez egy kicsit meglepett, de késõbb kiderült, egy igazi 2T-ssel állok szemben: õk JAWA-val jöttek Szlovákiából, és már 1000 m-rõl meghallotta a 2T hangomat. Amúgy az egész túra alatt 1 db 251-es ETZ-t láttam, szoci motoroknak ott nem sok nyoma van, kivéve az ilyen merészlelkû túrázókat. Egy nagyon jót beszélgettünk, és ha a barátnõje idõközben nem unja halálra magát, akkor talán még most is ott magyarázzuk egymásnak a motorbuher trükköket.

Másnap korán útnak indultam, hiszen egy plitvicei kanyarral már hazafelé tartottam. Senjnél felhajtottam a hegyekbe, és megálltam még utoljára megnézni a reggeli tengert. Volt ott egy pár kocsira való magyar turista is, akik azon ámuldoztak, miként „folyik” ki a felhõ a hegyek közül a tenger felé. Tényleg szép látvány volt, de hamar legörbült a szám széle, amikor rájöttem, hogy az utam egyenesen ebbe a felhõbe visz. Eleinte 10 m volt a látótávolság, aztán nulla, mert totál vizes lett a bukóm. Aztán a kabátom, a gatyám és mindenem. Kb. 10 km-t hajtottam ebben a jéghideg gõzfürdõben, és azt hittem sosem érek ki belõle. Otocac-nál megálltam átölelni a forró hengert, de kevésnek bizonyult. Végül egy csésze "csaja" a helyi kricsmiben elég erõt adott hozzá, hogy megtegyem a vesszõfutás utolsó egy kilométerét. Aztán egyszercsak kisütött a nap, többet nem fáztam, gyönyörû környék fogadott, és ha alagutat is láttam volna, azt gondoltam volna ez már a mennyország. Pedig csak a Plitvicei Nemzeti Park felé közelítettem. A természet itt olyan szép volt, mint valami Walt Disney mesében, csak az unikornis hiányzott. Ez a látvány-illat-érzés együttes persze csak motoron volt élvezhetõ, mert a hegybõl lesuhanó légkondis Audik a feltekert ablakokkal aligha láttak mást, csak egy szép fényképet. Megérkezve a park bejáratához, kicsit érzékenyen érintett, hogy a beugró kb. 3000 Ft, és ez még csak nem is a hetibérlet ára. Azt is tudtam, hogy ott körülnézni egy egész napos program lenne, mert itt akkora területrõl van szó, hogy ha az egyik szarvascsorda meglátogatja a másikat, azt már a szakkönyvek õsvándorlásként említik.

Eredetileg úgy terveztem, hogy egy napot ott töltök, és az erdõben alszok, de az 50 méterenként ismétlõdõ „No kemping, vigyázat, medve!” feliratú táblák más döntésre bírtak. Felpattantam a mocira, és az összes autópályát kikerülve (advanced turista ugye) tekertem hazafelé. Nincs semmi bajom a horvátokkal, de a magyar határt átlépve még az is örömet okozott, amikor azt olvastam egy házon: „Élelmiszer bolt”. Egész úton kíméletesen vezettem, de hazafelé már nem sajnáltam a benzint! Elõzgettem agyba-fõbe, mígnem Balatonbogláron elõjött a motorom szokásos köhög-leáll-várjmígkihül-újramegy betegsége, szerencsére elõször és utoljára. Alkonyatkor még megnéztem a Balcsit, és este 10-re már otthon is voltam. Alig hittem a szememnek: VETETT ÁGY!!!

Egész úton attól tartottam, hogy valami fatális hiba következtében lerobbanok, és hazáig tolhatom a motort. Ennek ellenére az akksimon és egy elszakadt kilométeróra spirálon kívül semmi mûszaki problémám nem akadt. Ez lehet, hogy csak a szerencsén múlott, de egy biztos: út közben nem éri meg széthajtani a gépet.

Egy videó is készült az útról letölthetõ innen.

Itt van még néhány technikai info az útról:

Fogyasztás:	4,02 lit/100km. (itthon 5,5 lit/100km volt)
Összes megtett kilométer (napi teljesítmények + Tb.-Csopak):	2102 km
Összes benzinköltség:	kb 18eFt
Az egész út összesen:	kb 40-45eFt

Napi teljesítmények:

Dátum	Napi km	Idõ	Max. sebesség
2002.07.10.	504 km	07:51 min	109 km/h
2002.07.11.	0 km	00:00 min	0 km/h
2002.07.12.	184 km	04:18 min	105 km/h
2002.07.13.	169 km	04:18 min	93 km/h
2002.07.14.	33 km	00:42 min	91 km/h
2002.07.15.	145 km	03:07 min	86 km/h
2002.07.16.	93 km	01:57 min	97 km/h
2002.07.17.	5 km	00:13 min	52 km/h
2002.07.18.	73 km	02:09 min	87 km/h
2002.07.19.	55 km	01:14 min	85 km/h
2002.07.20.	692 km	10:41 min	116 km/h