Kellemes szellő lengedezik, bámulom a bíborvörös naplementét, magamba szippantom a jótékony sós levegőt, és egy jóleső mosollyal gondolok vissza a július 20-24. közötti időszakra. A tavaly kudarcba fulladt túra ellenére idén sem mondtam le arról, hogy Dél-Csehországba motorozzak. Egyedül, vagy csoportosan, már az sem számított. Végül is az első változat valósult meg. A pontosítás kedvéért barátnőmmel ketten, egy motorral indultunk a sör hazájának, annak is a déli szegletének meghódítására.

Az indulás előtti napon felmálháztam derék hátaslovamat, és reggel 7.00-kor útra is keltünk Dunaszerdahelyről (SK). Az úticél České Buďejovice volt, azon belül is a Stromovka nevű kemping, melyet előzetesen az interneten kiszemeltünk. Mindenkinek ajánlani tudom a http://eng.dokempu.cz oldalt, aki Csehországba esetleg Szlovákiába indul, és kempinget keres. Az útvonal az iGO által is a legrövidebbnek tartott: Dunaszerdahely-Pozsony-Berg(AUT)- Hainburg a.d. Donau-Stockerau-Horn-Gmünd-České Velenice(CZ)-Trhové Sviny-České Buďejovice, melynek hossza 300 km. PDA-val es GPS-szel felvértezve vágtunk neki az útnak, viszont a csúcstechnika sem tudta megakadályozni, hogy Bécsben ne kerüljünk dugóba.

Nincs ahhoz fogható érzés mikor bőrcuccban, 40 ⁰C-ban, lépésben gurulsz az izzó aszfalton, és annyi hely sincs az előtted haladó autó mellet, hogy egy légy elrepüljön. Végül is túléltük, a GPS lemerült (persze hogy elfelejtettem feltölteni, a töltő meg otthon maradt) úgyhogy maradt a régi jó módszer, mentem az orrom után, a modern technika kipróbálását pedig egy másik túrára halasztottam. Nem tagadom kis keveredés azért volt, de az osztrák-cseh határ átlépése már biztatóan hatott. Néhány plusz km után - amit nem bántunk meg, mert végig csodás tájakon motoroztunk, és e nélkül sohasem láttuk volna az útszélén legelésző fekete birkanyájat, nem éreztük volna azt a fenyőillatot, ami a Magas Tátrára emlékeztet, nem láttuk volna az öszvérét komótosan terelő parasztbácsi csodálkozó arcát, hogy "ezek meg kik, és mi a fenét keresnek itt ahol még a madár se jár" - megérkeztünk České Buďejovice varosába. A városba vezető gyorsforgalmi úton találkoztunk egy helyi motoros sráccal, aki egy Ninján utazott, időnként üveghangon elsöpört mellettünk, aztán ahogy sűrűsödött a forgalom, mindig beértük egy lámpánál. Amint mellé értünk kedvesen odabiccentett és kérdezte hová tartunk, majd kellemes időtöltést kívánt és két lámpa után elváltak útjaink.
Mindezt csak azért írtam le, mert drága motoros társunk érdekes felszerelésben ült vasparipáján: bőrcsizma, bőrkabát, kesztyű, sisak és alsónadrág :) Csuda egy melege lehetett a fickónak. Eme kis kitérő után térjünk vissza a megérkezésre. A kempinget gond nélkül megtaláltuk. Az árfekvés barátságos volt, ettől olcsóbb szállást csak a várostól távol eső kempingek, esetleg a vadkemping nyújt. 2 személy + idegenforgalmi adó, 1 motor, 1 sátor/nap 240 CK ami kb. 2400 Ft-ot jelent. A kemping tiszta volt, zuhany, melegvíz, WC, étterem, parkolás a sátor mellett és árnyékos sátorhely, mindezek mellett csak 15 percre volt a városközponttól. A motorosruha lehámozása földöntúli örömöket okozott, majd az utána következő sátorállítás és zuhany után már nyári szerkóban, frissen és üdén indultunk egy kis városi barangolásra. Szinte minden út a főtérre a Náměstí Přemysla Otakara II-ra vezet, amely Európa talán egyik legszebb városképi együttese. Az Óváros többi részével egyetemben a 13. században II. Ottokár király alapította, hogy érvényesítse uralmát birodalma déli felében. Az osztrák sóbányákat Prágával összekötő út mentén lévő település gyorsan virágzásnak indult, és a birodalom harmadik legnagyobb városává nőtte ki magát.

 

Csehországot gyakran emlegetik a sör hazájaként. Szerény véleményem szerint egyáltalán nem alaptalanul, és bocsásson meg mindenki a cseh sör iránti elfogultságomért. Ha szabad így fogalmazni, első számú sörként a Pilzner Urquelle azaz a Plzenský Prazdroj van számon tartva. Közel hasonló hírnévnek örvend a Budweiser, vagy nevezzünk inkább cseh nevén Budvar-nak, mely selymes, lágy, szinte édeskés ízével még azoknak is bejön, akik nem szeretik a sört éppen a kesernyés íze miatt. Esetleges további információkért érdemes ellátogatni a www.budvar.cz oldalra. Többek között itt bukkantunk rá annak a kiskocsmának a címére, mely ott-tartózkodásunk alatt, ha szabad így nevezni a törzshelyünk lett. A neve stílusosan Budvarka volt. Kb. 50 m-re található a főtértől. A sör utánozhatatlan, és a konyhájuk is kitűnő. Nekem a 6 sörcsapból álló pult tetszett a legjobban. Ezek aztán nem bíznak semmit a véletlenre :)

A honlapon böngészve rátaláltunk, hogy nemrég nyílt meg egy bemutató központ, mely a sörgyártás technológiai folyamatait, valamint a Budvar történelmét hivatott prezentálni a kezdetektől napjainkig. Sajnos nekünk nem sikerült bejutnunk, mert rossz időben próbálkoztunk, de aki már ott jár az feltétlenül nézze meg. 9–17 óráig tart nyitva, de mivel csoportosan tekinthető meg, ezért ajánlott inkább előbb ott lenni. Megközelíteni a Prága (észak) felé vezető úton lehet. Elég nagy objektum, nem nagyon lehet nem észrevenni. Ezzel az első napi élmények száma nem gyarapodott, eltettük magunkat másnapra.

 

A fárasztó nap kipihenése után másnap frissen ébredtünk, és vágtunk neki az aznapra tervezett programnak. Elsőként a Hluboka-i várat vettük célba. A mindössze 10 km-nyi távolságot gyorsan legyűrtük. Parkolni közvetlen a vár mellett nem lehet, de tábla jelzi, hol is lehet lerakni a gépeket. A parkolás díja 50 CK. Szóba elegyedtem a parkolós bácsival, és miután megvitattuk az otthoni (szlovák) politika alakulását a választások után, és megdicsérte a cseh ipar remekét, jelen esetben a JAWA-mat, végül is 30 CK-t fizettem, és bonuszként kedvesen felajánlotta, hogy vigyáz a bukósisakokra is. Pár perces séta után fent is voltunk a vár bejáratánál. Kb. félóránként indulnak vezetett túrák - 100 CK/felnőtt 50 CK/diák cseh nyelven. Igényelhető idegen nyelvű vezetés (angol, német, stb.) de ezek extra költséggel járnak. Gyakran hasonlítják a Windsor kastélyhoz. A Tudor-stílust utánzó Hluboká a prágai Hradzsin után második a várak látogatottsági listáján.  A nap második célpontja Český Krumlov volt (mindössze 20 km-re a táborhelyünktől), azon belül is az UNESCO világörökség részeként számon tartott vár. Az időjárás kicsit rakoncátlankodott, és mikor megérkeztünk kicsit eleredt az eső, de utána újból kisütött a nap.

 

Már a város elején táblák jelzik a parkolóhelyeket. 1 h=30 CK. Kicsit borsos, de nagyjából 2 h alatt meg lehet nézni, bár egy egész napot is kényelmesen el lehet itt tölteni. A bátrabbaknak elárulnék egy kis turpisságot. A parkoló rendszer úgy működik, hogy belépéskor kapsz egy kártyát, és egy sorompó beenged. Mikor visszaérsz, keresni kell egy automatát, amelybe ha beleteszed a korábban kapott jegyet kiírja, mennyit is fizetsz. Megeteted a kívánt bankókkal, lecsekkolja a jegyedet, és a másik sorompó kienged. Egy szó mint száz minden automatikusan működik, nem láttam humán erőforrást. És itt jön a hadicsel. A lezárt sorompó vége és a betonszegély között annyi hely van, hogy egy motor elfér. No nem egy állig felpakolt Goldwing, de azért van elég hely. Mindenki a saját felelősségére próbálja ki. Mellesleg mi 2 h-t voltunk ott, és becsületesen távoztunk, igaz kicsit fájt a szívem, hogy közel 3 korsó sör árát hagytuk ott parkolás gyanánt, de ennyivel tartoztunk az ördögnek :) A vár és környéke csodálatos. Több útvonalas vezetett túrák visznek végig a termeken. Mi ezt most kihagytuk, és csak a toronyba mentünk fel, ahonnét pazar kilátás nyílt a kanyargó Moldvára és a partján elterülő városra. A vár másik érdekessége, hogy a várárkot ma is medvék őrzik. Két "szelíd" barnamedve üldögélt ottlétünkkor és pózoltak a turisták fényképezőgépeinek. Hiába, tudták, hogy ott ők a sztárok. Mi sajnos csak rövidebb időt töltöttünk ott, de mint már említettem szinte egész napos programot is bátran lehet ide szervezni. Aki be akarja járni a belső várat, sétálgatni akar a szűk kis utcácskákon, esetleg belekóstol a helyi sörbe (Eggenberg) vagy netalántán egy kis csónakázásra vágyik az szánja rá az egész napot erre a hangulatos kis cseh városkára.

A nap hátralevő részét "törzshelyünkön" töltöttük, majd nyugovóra tértünk.

 

A mai napra három színhely volt betervezve: Tábor városa, Jinřichuv Hradec, és Červená Lhota. Ismét északnak indultunk Prága felé a 3-as úton, és egy nagyon kellemes és jó utakon való motorozás után érkeztünk meg a valaha husziták által alapított városba. Egy tipikus szocreál város, de az óváros rendezett. Történelme szorosan kapcsolódik Husz János lázadó követőinek tetteihez. A zseniális hadvezér Ján Žižka vezette husziták itt vertek tábort. A város kicsit kaotikus elrendezésű, de végül biztosan kilyukadunk a főtérre. A föld alatt folyosók, és pincék labirintusa húzódik meg, amelybe a Régi Városháza épületén keresztül juthatunk be. A tér sarkában található a Krisztus Megdicsőülése templom, mely 77 méter magas tornyával a tér fölé emelkedik.  

Mindezek szemrevételezése után mi még legurítottunk egy pofa sört, (szigorúan alkoholmenteset) bedobtunk egy pizzát, desszertként pedig egy helyi mézes édességet (próbáljátok ki) és továbbálltunk Červená Lhota felé.

Tábor városából hazafelé vettük az irányt a 3-as főúton, és balra elkanyarodtam Tučapy felé. Egy elég eldugott tábla jelzi a balra letérést. Tehergépkocsik számára tilos a behajtás, gondoltam jó kis út lehet. Így is történt. Dimbek-dombok, girbegurba kanyarkombinációk, még az is kedvet kap egy kis kanyarvadászathoz, aki nem feltétlenül szereti. Megfogalmazódott bennem, hogy ha valamikor mesélek erről a részről, azt mindenkinek melegen fogom ajánlani. Viszont az öröm csak az első pár kilométeren volt felhőtlen. Miután áthaladtunk egy teljesen feltúrt útburkolatú falun, a helyzet rosszabbra fordult. Nem tettünk meg véleményem szerint 30 km-nél többet, de derék motorom úgy dobált minket, mint egy rakoncátlan paripa. Lehet, hogy egy túraenduro jobban érezte volna magát azon a terepen, de JAWA-val ne ezt az utat válasszátok. Amint beértünk a településre, mindjárt tábla jelezte a parkolót.

Itt gondoltak a motorosokra, és a parkolási díj fele mellett még árnyékos helyet is biztosítottak. Néhány perces séta után elénk tárult a romantikus kis vörös várkastély. Az építményt teljes mértekben víz veszi körül, ahol bérelt csónakon ringatózhatunk a hűs vízen. Vezetett túra keretén belül a kastély belseje is megtekinthető: felnőttek 80 CK, diákok 40 CK. A diák a többi esetben is nemzetközi diákra vonatkozik. Bár nekünk olyan nem volt, mindenesetre még diákok vagyunk, úgyhogy mindig azt kértem, és senki nem kért meg rá, hogy igazoljam is állításomat. Lehet, hogy ez a cseh nyelvben lévő némi jártasságom eredménye volt, de az is lehet, hogy nem szőrözősek ilyen téren. Ezt már nem fogom megtudni. Mindenesetre próbálkozni kell. A kastély belső kialakítása közel sem annyira káprázatos, mint pl. a Hluboka-i váré, mert ezt még a huszadik század elején is lakták, így annak megfelelően alakították mindig át. Viszont ha valaki már ellátogat ide azért érdemes bemenni.

Az aznapra még betervezett Jinřichuv Hradec kimaradt, és kulturális túlcsordulásunk, valamint az idő haladta miatt inkább a hazautat választottuk. Általában minden vár, kastély, múzeum 5.00 pm-ig látogatható, ahhoz kell igazítani magunkat. Este még besétáltunk a városba, és könnyes búcsút vettünk kiskocsmánktól. Másnap reggel kicsit szomorúan, de azért élményekkel gazdagodva bontottunk sátrat, és vettük haza az irányt. Az útvonal ugyanaz volt, mint idefele, kivéve, hogy most nem sikerült eltévednünk és 303 km megtétele után biztonságosan hazaértünk.

 

Derék hátaslovam jól teljesített, semmi probléma nem adódott a közel 900 lemotorozott kilométer során. A fogyasztása meglepett. Magához képest keveset, 5 l-t fogyasztott 100 km-en annak ellenére, hogy két személlyel, megpakolva közlekedtünk az út legnagyobb hányadában. A tempó nyugodt, nézelődős volt. Néha 50-60-nal poroszkáltunk, ahol a terep és a közlekedési táblák engedték tempósabban haladtunk. Lakott területen 50 km/h a megengedett, és mivel nemrég szigorítottak a büntetési szabályokon, mindenki be is tartja. A benzinkút elég gyakori létesítmény a főutak mellett, ezért ha valaki nem szekérutakon motorozik, és tartalékra kell csavarnia a benzincsapot, az ne aggódjon, nem marad üzemanyag nélkül. Keveréket sehol sem láttam, így a literes 2T flakon kötelező a kétütemű járgányokkal közlekedőknek. Az üzemanyag árakról: AUT - 1.1 EUR/l a 95-ös, CZE - 32 CK/l. Ezekkel a számadatokkal elég pontosan kiszámítható a túra üzemanyagköltsége.

Nem reklámozás céljából (ezért nem is említem a pontos típust, de ha valaki kíváncsi rá szívesen elárulom) de mindenképpen fontos megemlíteni, hogy a túra során nagy szolgálatot tett a sisakbeszélő szerkezet. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Főleg hosszabb lélegzetvételű kiruccanásokon jön jól, mert így állandó kapcsolatban van az utas és a vezető. Így nem kell hátraforogni, üvöltözni, ha mondani akarunk valamit a mögöttünk ülőnek, és fordítva. Annak ellenére, hogy nekem állnélküli nyitott sisakom van és azért a JAWA-nak nem éppen nagy a szélvédelme (amit dög melegben igenis, hogy szeretek) 90-100 km/h sebesség mellett is jól értettük egymást.