Terveztük már egy ideje, hogy szervezünk mi is egy szocitalálkozót, de sokáig csak terv maradt. 2005-ben már ment az egyezkedés, hogy ki szervezi meg 2006-ban a 3 találkozót. Mivel az első 2 már körvonalazódott, a 3.-at céloztuk meg, s mivel nem akadt éppen senki kész ötlettel, belevágtunk a szervezésbe...

Pénzi, Tomi, meg Én sokat agyaltuk, hogy az Őrségben a szép tájon kívül mit érdemes megnézni, mi fér bele egy napba, és mi az, ami érdekes, vagy egyedi lehet. Némi netes búvárkodás után Tomi egy rakás anyagot nyomott a kezembe, majd az idő és a távolság függvényében szelektáltunk, bejártuk az útvonalat, beszéltünk az illetékesekkel, és elkészült az előzetes terv. Az időpont is rövid egyeztetés után kitűzésre került: Szeptember 9-11. A szállásra is több megoldás ígérkezett, helyben, árban, szolgáltatásban is meg kellett találni a legjobbat. Több kempinget is megnéztünk, illetve egyéb megoldások is szóba jöttek, míg megtaláltuk a megfelelőt. A kustánszegi kemping tulajdonosával egyeztettem, s megbeszéltük a részleteket is. A kemping csak a miénk, már csak nekünk nyitnak ki szeptember 9.-én.

 

Elérkezett a várva várt nap, 9.-én délelőtt rövid készülődés után elindultam a kempingbe, ami mindössze 30 km-re van lakóhelyemtől. Délben meg is érkeztem, megbeszéltem mindent a tulajdonosokkal, felvertem a sátramat, majd a nyakba akasztható névtáblák elkészítésébe fogtam, míg vártam az első motorosokat. Még nem is végeztem velük, mikor az első pesti küldöttség, Munyi, Buny és Higen megérkeztek. Lepakoltak, sátrat vertek, majd segítettek megcsinálni a névtáblákat. Készpénz híján visszagurultak Zalaegerszegre, hogy némi ennivalót és KP-t vételezzenek. Közben jött Pénzi is, hozott bográcsot, tüzifát, meg fakanalat is. Miután Bunyék visszaértek, folyamatosan érkeztek a motorosok, ki egyedül, ki többedmagával.

Volt kis malőr is, Vadmotoros telefonált, hogy nem messze Zalaegerszegtől műszaki hiba miatt meg kellett álniuk. Szerencsére Pénzi teherautóval oda tudott menni, s megmentette a helyzetet. Sajnos a TS másnap szerelésre szorult, de a motorosboltból a szükséges alkatrészek pótolhatóak voltak. Visszafelé a TS biztonságos helyre került, Pénzi pedig műfajt váltva egy kölcsön CBF500-al jött vissza. A résztvevők folyamatosan érkeztek közben, s éjfélre jórészt mindenki megérkezett. Sötétedéskor fellobbantak a tábortűz első igazi lángjai, ami jó szolgálatot tett a melegedni vágyóknak. A közösségi helyen összegyűltek késő estig beszélgettek, vacsoráztak, söröztek, elmesélték egymásnak az utolsó találkozás óta történt élményeiket. Éjfél körül már fogyatkozott a társaság, a legtöbben alváshoz készülődtek, hiszen másnap reggel 9-re tűztük ki az indulás időpontját.

Reggel sajnálatos módon az eső ébresztett, ahogy verte a sátramat, barátnőmmel összenéztünk, s  majdnem csúnyákat mondtam. Fél óra várakozás után előbújtam a sátorból, hogy reggeli teendőimet elvégezzem, de mire  végeztem a tusolással, az eső elállt. Sajnos ekkor már 9 óra volt, így rövid tanácskozás után egy 10 órára módosított indulási időt kürtöltem szét. Szerencsére egy sátor sem ázott be, Tomi, illetve a többi faházban alvó pedig végképp nem panaszkodhatott. Miután sikerült összeszedni a társaságot, nem sokkal 10 után elindultunk Zalaegerszegre.  Mivel volt, aki tankolni akart, volt aki vásárolni, s volt aki mindkettőt, sorban útba ejettük a benzinkutat, majd az Interspart.

Amíg a többiek megrohamozták az áruházat, mi Pénzivel és Petivel beugrottunk a Motorosboltba, majd a megfelelő alkatrészekkel átgurultunk a lerobbant TS-t rejtő garázsba. A tájékozódáshoz szükséges instrukciókat meghallgatva Peti nekiesett hibát hárítani, mi meg visszamentünk a csapathoz. Sajnos még mindig akadtak az üzletben páran, így csak jókora csúszással értünk a mindössze 1 km-re található Göcsej Falumúzeumba. A nagyjából egy órás nézelődes alkalmával megtekinthettük a Falumúzeumot, ahol önkéntes idegenvezető is adódott, sőt az Olajipari Múzeum, és a Finnugor Múzeum is belefért a jegy árába.

A csapat ezután elindult, hogy minél előbb eljussunk Szentgyörgyvölgyre, hogy Csótár Rezső kézművesnél tegyük tiszteletünket. Sajnos Peti TS-e megint rakoncátlankodott, ezúttal defektgyanús volt a vas. Így lemaradva a többiektől, Laci bácsi, Peti , Gyuri és Én egy benzikutas-kerékpumpálós kitérőt tettünk. Sajnos míg mi is odaértünk Szentgyörgyvölgyre,  párszor pumpálni kellett a kerékbe, s már a defektspray is előkerült, de mivel nem voltunk messze a céltól, elvetettük ezt a lehetőséget. A kézművesnél rövid ízelítőt kaphattunk a mester munkájából, majd ezután a bátrabbak ki is próbálhatták a korongozást. Az ügyesebbek egészen profin dolgoztak, munkájukat talán ki is égették, a többiek pedig jót szórakoztak az agyag formázgatásával. Lehetőségünk volt ezalatt megebédelni, amolyan túrázósan, fatuskón ülve, kézből.

Közben elkészült a TS is, így folytathattuk utunkat. A helyi plébánost sajnos nem sikerült elérnünk telefonon, így a kazettás felepítésű Református Templom kimaradt a látnivalók sorából. Őriszentpéter felé vettük az irányt, s végül meg sem álltunk Pityerszerig. Itt eredeti környezetében megmaradt, s rendbe hozott épületegyüttest nézhettünk meg. Persze sokan egyből a különleges büfét rohamozták meg, ahol helyi specialitásokat kóstolhattak, mint a langoló, vagy a dödölle, sőt ínycsiklandó kalács is volt. Sokan persze csak szomjukat oltották, miközben végigsétáltak a régi házak között, melyek már csak múzeumként funkcionáltak, összes bútorukkal és használati tárgyaikkal együtt.

Miután visszatért mindenki a parkolóba, elindultunk a tábor felé, persze egy másik útvonalon. Tervben volt még egy kicsike, Árpád kori templom megtekintése is, de éppen egy esküvőnek adott otthont, így ezt is ki kellett hagynunk. Nagyrákoson még megálltunk Európa legnagyobb völgyhídjánál, gyönyörködtünk eme építészeti remekműben, a kilátásban, csináltunk pár képet, aztán Pankasz felé vettük az irányt, ahol egy 1755-ben épült harangláb búvik meg egy kicsiny domb oldalában. Kezdett esteledni, így megindult a motoros konvoly Zalaegerszeg felé. Intersparban volt még lehetőség bevásárolni estére, illetve másnapra, no meg az esti bográcsos paprikás krumplihoz is megvettük a hozzávalókat.

A kempingbe érve ismét tüzet raktunk, valamint megkezdődött a kollektív krumplipucolás, ami az előző talákozóktól eltérően egészen gyorsan megtörtént. Munyi és István közreműködésével hamarosan elkészült a finom paprikáskrumpli. Kicsit ugyan fűszeres volt, meg eleinte meleg is kissé, de nekem nagyon ízlett, sőt a nagy adagból még másnap reggelire is jutott mindenkinek, aki megkívánta. Az este további része kollektív beszélgetéssel, viccelődéssel, sörözéssel telt. A közeli tó partján zenés szórakozóhely vonzotta a fiatalságot.

A csapat egy része nem is tudott ellenállni, s meglátogatta a bulit, Tesho és Én csupán egy sörrel sétáltunk egyet, megnéztük kintről a helyet, aztán sörünk végére érve visszaballagtunk a kempingbe, s rövidesen álomba szenderültünk sátrainkban, ahogy a banda jó része azt már korábban tette.   Másnap reggel már viszonylag korán ébredezett a tábor, reggeli, tusolás, meg még egy kis beszélgetés , aztán lassan mindenki visszatért sátrába pakolni, felmálházni a motorokat. Még el kellett mosnunk a bográcsot, persze nem sikerült fényesre, így ezt Pénzire bíztam, aki vasárnap reggel szintén az AROval jelent meg. Rendet raktunk, összeszedtük a szemetet, közben búcsúztunk az indulni szándékozó kisebb csapatoktól. Végül már dél is elmúlt, mikor utolsóként elhagytam a kempinget.  

Az időjárás szeszélyéből adódó csúszást leszámítva nagyjából sikerült a tervezett túraútvonalat bejárni, s azt hiszem a minimális szervízigénnyel együtt egy élvezetes túrát sikerült összehoznunk.  A kempinggel mindenki meg volt elégedve, s ránk sem lehetett panasz a kempingesek részéről. Akinek tetszik ez a fajta motoros élet, csatlakozzon hozzánk a következő túrán!