Az egész úgy indult, hogy már régóta vágytam egy bõr oldaltáskára és egy elsõ szerszámos táskára. Aztán kitaláltam, hogy csináljunk egyet-egyet közösen a PeetAir-rel, ha kettõt csinálunk mégis csak jobban lehet gazdálkodni az anyaggal, meg ketten csak könnyebben dolgozunk.

Csináltam egy szabásmintát kartonból pont ahogy elképzeltem, és ahol szegecselés lett volna, ott összevartam jó nagy öltésekkel tûvel meg cérnával, hogy tartson. Így szépen összeraktam egy táskát papírból, minden alkatrészt ahogy gondoltam, és ahogy kiadta a méretet. A legnehezebb a méreteket volt meghatározni. De kísérletezgetéssel meg méregetéssel sikerült a megfelelõ arányokat eltalálni. (Az elsõ méretet egy interneten talált képrõl szedtem, ahol a táska dimenzióit megmértem és kiszámoltam az arányokat.)

Aztán az egész kartonból készült táskát szétszedtem és minden alkatrész méretét megmértem. Igy megkaptam, hogy mekkora felületü bõr kell egy táskához. Ezt megszoroztam kettõvel, hozzáadtam a szerszámostáska felületét, és még ráhagytam valamennyit. Ezután be kellett szerezni a bõrt.

Csomó helyen néztem, körbekérdeztem ismerõsöket, volt aki ígért is de aztán mégsem lett belõle semmi, szóval sehol nem találtam bõrt. Aztán úgy alakult, hogy a PeetAir talált egy bõdíszmûvest, akivel megcsináltatta 45000.- forintért a sajátját (jobbra a képen). De én nem adtam fel. Addig kerestem ismerõsöket, mászkáltam helyekre. Míg végül a pécsi bõrgyárban sikerült megvenni a szükséges mennyiséget. Többször is jártam a bõrgyárban, mert úgy volt, hogy kapok kedvezményt. Aztán végül, mikor kiválasztottam a 2 darab bõrt, és kiszámolták mennyi, akkor kicsit sokallottam, de egye fene mondtam, hogy mehet. Mikor aztán a pénztárnál a fizetésre került a sor akkor ért a második meglepetés. Itt derült ki, hogy amirõl eddig beszéltünk az nettó ár volt, és arra még rájött az ÁFA. De ha már idáig eljutottam, akkor már kifizettem. Így lett 32000.- forint a bõr ára.

Egy vastagabb (4mm) marhabõrt vettem, (ballra a képen) ami puhább, de lehet úgy is, hogy egy vékonyabb de keményebb bõrrel dolgoztok, de akkor erõsítéseket is kell bele tenni. Mikor kiválasztod a bõrt, arra kell figyelni, hogy akkorát válassz aminek a vastagabb része kiadja a táska fõbb darabjait, amiknek erõsebbeknek kell lenniük. Mivel a bõr a középsõ részén a legvastagabb és attól kifelé elvékonyodik kb 2mm-re. Arra is figyelni kell, hogy vagy hibátlan legyen a felülete, vagy pedig a kicsi hibák olyan helyen legyenek, ahol könnyen ki lehet hagyni.

Elõször be kell szerezni a szegecseket. 5mm-es rézszegecseket használtam, mert a réz nem rozsdásodik. Azért kellett 5mm-es, mert ennek volt elég nagy a feje. Az én táskámhoz körülbelül 400 darab szegecs kellett, amikor már gyakorlottabb az ember akkor egy szegecset kb 2 percig tart megszegecselni és megfejezni.

Kell még egy jó hosszú, lehetõleg fém vonalzó, toll, jó éles szike (ha nem éles akkor nyúzza a bõrt, és baromi ronda lesz a vágás), mérõszalag, 2 szegecsfejezõ (egyik lesz alul másik felül), kalapács, valami nagy darab fém tömb aminek van húzása, és rá lehet hegeszteni az egyik szegecsfejezõt, vagy egy erõs satu amibe be lehet fogni a szegecsfejezõt, kell még 2-3 db pillanatszorító, a táska oldallapjánál nagyobb, 2cm vastag fa deszka, a szerszámostáska oldalánál szintén nagyobb fadeszka, fa fûrész (lehetõleg dekopír), fúrógép 5mm-es fúrószárral, bõrlyukasztó, zvickelõ (egy darab vastag fém (kb 5mm) ezen átdugod a szegecset, a másik oldalon pedig levágod), és rengeteg kitartás (Párszor menetközben ugráltam a táskán azt üvöltözve, hogy kidoblak az ablakon te szemét táska.).

Elõször az elsõ hengeralakú táskát csináltam meg. Kiszabtam a henger palástját (úgy, hogy hosszabb legyen mint a kör sugara legalább annak a negyedével), aztán a két kör alakú oldal lapot (amire ráhagytam kb 3cm-t körben, mivel 2cm-t akartam visszahalytásnak plusz 1cm tartalék). Az oldallapot a bõr vastag részbõl csináltam mivel ez ad a táskának megfelelõ merevséget!!! Mikor ez megvolt az egyik oldallapot be kell áztatni vízbe több mint 5 órát. Miközben ázott, a falapból kivágtam egy akkora kört amekkora a henger külsõ átmérõje, ezt körben egyenletesre és simára lecsiszoltam aztán legömbölyítettem a széleit. Ezután kivágtam ennél a körnél egy a bõr vastagságával nagyobb lyukat a deszkán, amit szépen megint simára csiszoltam. Így tulajdonképpen létrejött egy présgép a deszkák és a pillanatszorító segítségével. (Jobbra a képen az elsõ tesztverzió.) Mikor a bõr teljesen átnedvesedett, jól megszívja magát vízzel, akkor felpuhul. Ezt a felpuhult bõrt ráraktam a kivágott körre úgy hogy figyelembe vettem, hogy melyik rész a színe mert az lesz a külseje (a visszájának kell lefele lennie). Tehát miután középpontosan ráraktam a lyukra a bõrt ráraktam a köralakú lecsiszolt, lekerekített deszkát, alulra pedig egy darab egyenes deszkát raktam, hogy legyen min fognia a pillanatszorítónak, majd elkezdtem meghúzni a pillanatszorítót annyira, hogy átérjen egészen az alsó deszkáig. Mikor ez megvolt akkor a levegõben túlütöttem a belsõ deszkát annyira, hogy a két deszka (a belsõ és a külsõ deszka) felülete egy síkba kerüljön. Ezután hagytam alaposan megszáradni. Én egy napot hagytam száradni a nyári napon, de kevesebb is elég neki ha tûzi a nap. Mikor ez megvolt, egy szikével körben levágtam síkban a deszkával a bõrt, így szép felületet kaptam. Mikor ez is kész volt megismételtem ugyan ezt a másik felével is. Miközben száradt a másik bõr, lekerekitettem a henger palástjának két sarkát egy CD-t használva sablonnak. Ez lesz az a rész ami nyílik. Majd kb. 2cm vastagon a szélétõl megcsiszoltam végig a két oldalát ahova a köralakú oldalap kerülni fog. Mikor ez megvolt bekentem az egyik oldalt pálmatexszel, de úgy, hogy a táskán hagyjak helyt a kinyitásának, bekentem körbe az oldallapot is. Majd mikor ez megvolt, hagytam száradni a pálmatext dobozán található leírás szerint mindkettõt. Mikor érintésre száraznak tûntek fogtam és precízen a palást szélére illesztve odatettem a köralakú oldallapot és feltekertem a palástot úgy, hogy a palást párhozamos maradjon, és a köralakú oldallap mindig pont a szélén legyen. A palást feltekerésénél segített, hogy beletettem a préshez tartozó körlapot. Mikor ez megvolt, egy gömbölyû kalapáccsal végigütögettem a ragasztást, mert a pálmatexnél nem a nyomás idõtartama hanem az erõssége számít. Aztán ugyan ezt megismételtem a másik oldallal is. (Jó macerás mi? Már leírni is hosszú, pedig ez még csak az elsõ táska, és ez sincs kész. Szóval jobban jársz ha megcsináltatod. :) Vagy nem?) Következõ lépésként fel kellett jelölni a lyukasztások helyét. Ezeket egy tollal jelöltem egymástól 3cm-re, a legelsõt 1cm-re a legszélétõl. Majd kilyukasztottam bõrlyukasztóval. Most a szegecsek hosszát kellett meghatározni, amit úgy számoltam ki, hogy megmértük a két bõr vastagságát a ragasztásnál, majd erre ráhagytunk kb 4mm-t. Utána levágtam a megfelelõ számú szegecset méretre. (Persze érdemes kikísérletezni a megfelelõ hosszt, mert ha túl sokat lóg ki a szegecs akkor elgörbül, ha túl keveset akkor túl kicsi lesz a feje, és nem tart eleget.) Ha valaki nem szegecselni akarja hanem varrni, akkor nem kell bõrlyukasztóval kilyukasztani hanem árral végig kell lyukasztgatni a varrásnak megfelelõen és utána áthúzni rajta a vastag erõs bõrvarró cérnát. Ezután következett a szegecselés, amit édesapámmal csináltunk, a szegecset úgy dugtuk be, hogy a gyári feje legyen belfele, mivel csak kint tudtunk szépen kalapálni. Ezután elszegecseltük a szegecseket, majd szépen szegecsfejezõvel megformáztuk a fejet lencse alakúra. És ezzel még mindig nincs kész a táska. Ki kellett szabni neki a 2cm széles pántokat, amiket aránylag vékonyabb, hajlékonyabb részébõl szabtam a nagybõrnek. Ebbe belefûztük a csatot meg a bújtatót majd szintén elszegecseltük, majd ezt pántot rászegecseltük a táskára, majd két darab plusz pántal felcsatoltam az elsõ villára. Nagyon praktikus dolog, nem is tudom miért nem csináltam már elõbb meg, bele fér az összes szerszám, meg egy rakás pótalkatrész, ami kellhet az úton.

Ezután következett a két oldaltáska. Ennek is megcsináltam a falapból a présgépet, szép lekerekített szélekkel. Bár ez kissé nagyobb volt. :)

Egy CD-t használva mintának itt is lekerekítettem a táska elejét, hogy ne sarkos legyen, hanem íves. Miután a beáztatott oldallapokat lepréseltem, megszáritottam, körbe levágtam, lecsiszoltam a palástot és az oldallapokat, majd pálmatexszel egyenletesen bekentem, hagytam tapintásszárazra megkötni az adott oldalt. Itt a táska két oldalát egyszerre csináltuk, tehát két ember kell hozzá mivel, túl nagy a palást. A palást mérete miatt itt nem egy oldallapot csináltunk egyszerre, hanem párhuzamosan, élenként haladva elõre 3 szakaszban csináltuk egyszerre a két oldalapot -így valamennyire tartotta magát a táska- (elsõ él, alsó él, hátlap felõli él). Itt is szépen a palást széléhez igazítottuk az oldallap szélet. Majd két deszkalapot tettünk a ragasztott felületekre és pillanatszorítóval megszorítottuk. Egy darabig így hagytuk, majd a következõ oldala jött az oldallapnak. Miután ez körben kész volt szintén feljelöltük a lyukak helyét, majd bõrlyukasztóval kilyukasztottuk. A szegecseket szintén méretre vágtuk és elszegecseltük õket. (Baromi sok szegecs volt.)

Miután a táska körben kész volt és egyben volt, meg kellett csinálni a hátlapjára a rögzítéset, amivel a táskát majd át lehet dobni az ûlésen (vagy akár az ülés alatt). Ezt szédszedhetõre akartam. Ezért 4 darabbõl készült. Két négyzet alakú darabot szabtam ki ami középre fel lett jelölve, atfúrva szintén 3cm-nként, és megszegecselve. Ebbe lett beletéve az elforgatható fejû táska zár egyik része ami lehetõve teszi majd az átvetõ pánt rögzítését. Aztán kiszabtuk az átvetõ pántot, amire egy pontos papír sablont csináltam és körbe rajzoltam. Az átvetõ pántot kijukasztottam több helyen úgy, hogy össze lehessen kötni egy vékony bõr szíjal amit az egyik maradék bõr szélébõl vágtam ki.

Majd a csatok következtek soron. Megmértem a szíjak szükséges hosszát, majd kiszabtam őket. Az egyik végüket hegyesre vágtam, majd kilyukasztgattam bőrjukasztóval, ide jön bele a csat. Ezek szépen fel lettek szegecselve az átvető pánt mellé. Ezután kiszabtam a kicsi rögzítő bőröket amik meghatározzák az átvető pánt helyét.

Ki kellett még szabni a füleket a táskának, ezeket úgy akartam, hogy be lehessen alá még fűzni egy plusz szíjat mert így a táska tetejére fel lehet rögzíteni egy pokrócot, sátrat, ilyesmit... Ezzel elég sokat kísérletezem, még eltaláltam a megfelelő alakot. Kifúrtam a szegecseknek a lyukakat úgy, hogy a fül középen legyen. A kiszabott fülekbe bele szegecseltem a fém tartót, majd az egészet felszegecseltem a helyére.

Az esővédő oldalfülek kiszabásával folytattam. Előszőr ezekhez is megcsináltam a sablont, aminek az íveihez egy körzőt használtam. Majd a táska tetejére is feljelöltem a szegecsek helyét, kilyukasztottam lyukasztóval. Ezután megfelelő helyre tettem az esővédőt, és átjelöltem a lyukakat, majd kilyukasztottam. Ezután odaragasztottam majd felszegecseltem. Az esővédőre szintén egy csat meg szíj került, hogy ne lobogjon menetközben. Ezek után a táska már majdnem kész volt. De gondoltuk, hogy kellene rá még valami dísz, így került a képeken látható embléma a táskák elejére.