Ismét az Euroringen vagyok. Megérkezés, nevezés, gépösszerakás, gépátvétel. Amikor először voltam itt kapkodtam, ideges voltam és nem tudtam mit kellene tennem. Nem örzök szép emlékeket erről a pályáról, mert rögtön egy eséssel kezdtem, amiben nagy szerepe volt a nem éppen pályára való gumiknak, és a kezdeti túlzott magabiztosságomnak. De nem is az esés volt a legrosszabb emlék itt, hanem az időmérő végén beálló blokkom, amely rögtön az első verseny feladására kényszerített. Persze én még egészen jól megúsztam az első versenyemet. Friss versenyzőnknek, Grabowskynak (Tóth Zoltán) éppen ez a futam lett volna az első versenye, de az előző napi edzésen egy szerencsétlen esésnél eltörte a kezét. Nekem most kiváló gumik vannak a motoron, a blokk is megbízható, hisz Bambi rakta össze és most a végáttétel, valamint lehetőség szerint a futómű hangolása is a pályához való, nem beszélve a legújabb extráról a villamerevítőről.

 

Szabadedzésre az elsők között megyek ki, így senki nem zavar, nyugodtan kóstolgathatom a pályát, próbálgathatom az íveket. Hamar feltűnik, hogy a villamerevítőtől nagyon stabil lett a motor, ezt élvezettel ki is használom. Fokozatosan egyre durvábban megyek a kanyarokban. A motor kemény döntésnél is stabilabb marad, de kigyorsításnál néha megcsúszik a hátulja. Ez az erősebb döntésnek és valószínűleg a túl kemény guminak köszönhető. Lejövök a pályáról, a többiek tanácsára 1.6 barra állítjuk a keréknyomást, de ezt túl puhának érzem, ezért 1.7-et fújok bele. Ez már jónak tűnik, fékezésnél kevésbé kúszik, és kigyorsításnál sem csúszkál. A motor viselkedése kiváló, így nem kell hozzányúlni miután vége a szabadedzésnek.

 

 

Időmérőn úgy helyezkedek, hogy Fodor Attila elém kerüljön. Dicsekedett vele, hogy milyen jó időt ment előző nap, most majd meglátjuk mit tud valójában . Eleinte picit le is maradok tőle, de összekapom magam és utolérem. Elkezdem támadni, próbálom előzni, de tényleg fejlődött. Nem hagyja magát, a visszafordítónál nagy ívben bejövök mellé, de Ő jön ki jobban, aztán a sikánban már nincs hely. Kicsit lemaradok tőle várva a megfelelő pillanatot. Célegyenes előtti kanyarba rátapadok, de útban van, nem tudok előzni. Célegyenesbe kigyorsításnál mindent beleadok, sajnos ő is, ezért csak kicsit tudok felzárkózni. Közvetlenül mögötte vagyok, kihasználom a szélárnyékot, hátranéz, mert érzi hogy ráragadok, majd a célegyenes utáni jobbost kiegyenesíti. Arra gondolok, hogy elég „stresszes” ez a Fodor ha ennyire megijedt tőlem, hogy inkább kimegy a fűre. Ezután egyedül motorozok, finomítom az íveket, kanyarokat, kiülést, kigyorsítást és fékezést. Elég jól sikerült összeszednem magam, de nem gondoltam volna hogy ennyire, mert a 2. legjobb időt futottam…ez túl szép, hogy igaz legyen, magam sem hiszem amikor többen gratulálnak. Gyanúm tovább erősödött, amikor megnéztem az eredményeket, mivel Fodornak volt a legjobb ideje. Kiderült, hogy hibás volt az időmérés, természetesen nem mi ketten voltunk a leggyorsabbak, hanem a szokásos középszerű időnket produkáltuk, de azért az élmezőnyből kapok egy dícséretet, mert már nem tudtak olyan könnyen megelőzni, állítólag másodpercekre beragadtak mögém.

 

Az időeredményem a korrigálás után is szépen mutatott. Fodor Attila, Bodnár Kristóf mögöttem végeztek, amire nem is számítottam, hiszen Bodnár több másodperccel jobb időket szokott menni. Fodor Attila azonban a fék műszaki hibája miatt hagyta el a pályát, így ez nem túl nagy dicsőség számomra. Nagy meglepetésemre Hegyi Istvánt is 0,2 másodpercre megközelítettem. Ez már olyan kevés különbség, hogy a versenyen mindenképpen érdemes támadni. Lehet, hogy eljött a nap, hogy megelőzzem őt, akit képtelen voltam eddig akár követni is. Igaz, hogy versenyen mindig jelentősen jobb időket megy, de én is szoktam javulni valamennyit.

 

Mivel magasabbra tettem a mércét mint eddig, a rajtnál már nagyon felpörgettem magam. Semmiképpen nem akartam elrontani a rajtomat. A felvezető kört jelző zászlóra, úgy startolok, hogy elemelkedik az első kerék…aztán persze rögtön kapcsolok és visszatolatok a helyemre, amíg az én soromat el nem indítják. Következő felesleges, ám de roppant jól sikerült rajtomat a bemelegítő kör indításánál produkálom, elég sok embert sikerült megelőznöm, amikor kapcsolok, hogy valószínűleg nem véletlenül tudtam megelőzni őket, és szépen visszaveszek. Fodor Attila is jól rajtolt, mert végig a nyomomban volt, hogy aztán ő is velem együtt kezdjen a gumimelegítésbe. Harmadik rajtolásom már tényleg a verseny indításakor történt, amit növekvő idegességem és bizonytalanságom ellenére megint jól elkaptam. Hegyit már a célegyenes végére megelőztem, azonban jön az első kanyar, ahol összezsúfolódnak a motorok. Most azonban nem vagyok hajlandó lemaradni egy kis tumultus miatt, elkezdem a nyílt utat keresni merre lehet elmenni, de persze nincs hely, sőt egy kisebb lökdösődés is kialakul, így előttem egy motoros csak a füvön tudja útját folytatni. Ebben a pillanatban megint beindulnak a pánikreflexek és elveszem a gázt, próbálok nyílt helyet keresni, aminek következtében az első körben jócskán lemaradok. Próbálom behozni, de ennek csak egy elfékezett kanyar lett az eredménye, ezért a célegyenes előtti visszafordítóban már utolsóként fordulok. A következő körben bele kell húznom. Még van remény, hiszen látom az előttem menőket. Egy-két kanyart megint elrontok, megpróbálom nyugtatni magam, a görcsölés helyett a vezetéstechnikára koncentrálni. A bakancsom orra durván leér, majdnem minden kanyarban, ami azt jelenti, hogy sokkal jobban döntöm a motort mint időmérőn. Persze ez a leérés jelzés is, hogy tovább már nem szabad, mert ezután egy számomra ismeretlen fizikai tartomány következik. Jön a kedvenc visszafordítom, hosszú, majdnem 180 fokos kanyar. Ráteszem a motort az ívre, de a nagy tempó miatt nagyon mélyre sikerül a döntés a bakancsom beleér az útfelületbe, ezért fel is emelem a lábam, hogy ne akadjon el. A gumi tökéletesen fogja a motort, hihetetlen hogy még mindig nem tudom kihasználni ennek a guminak az előnyeit. A motor úgy fordul lapjára döntve, mintha sínen vezetnék. Meglátom a kanyar kijáratát, ami azt jelenti, hogy meg kell kezdeni a kigyorsítást. Óvatosan húznám rá a gázt, de nem kis meglepetésemre a motor már nincs alattam. Szikrázva csúszik kifelé és utána csúszok én is. Kis idő után a motor megáll, én még mozgásban vagyok, de felpattanok és lendületből futok tovább, hogy ne maradjak a pálya közepén, de eszembe jut, hogy nincs senki mögöttem. Szerencsére olajat és alkatrészt nem látok a pályán. Átnézem magamat, semmi bajom, a ruhám nem sérült feltűnően. A motort felállítom, szerencsére nem látok rajta komoly sérülést, akkor pedig lehet folytatni a versenyt, még van esélyem legalább a végét utolérni.

 

Könnyen beindult, megyek tovább, de a következő kanyarban kis híján megint elszállok, mert eltört a fékkar, és a csutka rövid egy intenzív fékezéshez. Még megpróbálkozok óvatosan pár kanyarral, de képtelenség normálisan menni. Végiggurulok a pályán, közben a 2. körben leköröznek, így inkább kimegyek a depóba. Nem adtam még fel a versenyt. Rohanok a kocsihoz fékkarért, de a kocsi zárva, senki nincs a közelben, az adrenalin még mindig dolgozik és halál ideges vagyok. Közben kényelmesen előkerül Csaba, hozzám képest lassított felvételként viselkedik. Mondom neki hogy „hozz egy fékkart”, -kérdi honnan, ezen jól bekattanok, mégis honnan, mintha nem tudná hol vannak az alkatrészek, „hozz egy fékkart a kocsiból”, még mindig értetlenkedik, elkezdek üvöltözni „hozz egy kurva fékart!!”- de csak megvonja a vállát és halál nyugodtan közli, hogy nincs nála a kocsikulcs. Egy kisebb fajta atomvillanás zajlik az agyamban, mintha nem versenyen lennénk, hanem babazsúron. (Később elmondta nekem, hogy beteszi a mobiljába csengőhangnak, hogy „hozz egy kurva fékkart” -mert ébresztőnek még jó lesz! Szerintem ez, nem volt jó poén  ) Na akkor elő kell keríteni a feleségemet mert nála van a kulcs. Felpattanok a motorra, körbejárom a depót, de nem találom. Miután lemondok róla egyszercsak előkerül, végre megvan a kulcs, kocsi kinyit, láda előszed…és konstatálom hogy van 2db kuplungkarom, de fékkar egy darab sem. Persze, mert ez volt a tartalék, az előzőt ugyan ezen a pályán törtem el az első versenyen, és azóta akárhányszor voltam alkatrészért, mindig éppen elfogyott, vagy nem jutott eszembe, hogy vegyek. Ezzel feladom a versenyt, magamba roskadok, az adrenalin hatása lassan elmúlik, leveszem a bukósisakot és a kabátot, majd bánatosan nézegetem egy darabig, ahogy a többiek köröznek.

 

Verseny után szerzek fékkart az X-futamra, ez hivatalosan nem számít bele a versenybe, de magamnak még bizonyíthatok. Később persze kiderül, az X-futam elmarad, így ez a verseny is befejezetlen marad számomra. Összepakolunk és megyünk haza.

 

Később kiderült, ez volt az idei utolsó verseny, mert a Hungaroringen a nagyon magas nevezési díj mellett, nevetségesen kevés időt kaptunk volna. Ez nagyon rosszul esett, mert a Hungaroringes verseny szép szezonzáró lett volna, szemben ezzel a félresikerült hétvégével, de a versenyzés már csak ilyen, nem sikerülhet mindig minden.

 

Bár a szezonnak vége, a jó versenyző télen sem pihenhet! Fel kell készíteni a motort a következő évre. Pár elmaradt módosítást, amit a második cikkben leírtam még végrehajtok, mert másodpercekben mérhető eredményt jelent a motor minden apró javulása. Ezen felül motor és futómű generált is végrehajtunk a motoron, hogy tényleg 100%-os legyen a gép. Bambi segítségét is igénybe veszem, mert bár nem ijedek meg egy kis szereléstől, idén többször bebizonyosodott, hogy egy tapasztalt szerelő tudása, alapvető kellemetlenségektől mentheti meg a leggondosabb kezdőt is. Végül szeretnék az esztétikára is adni, ez idén nem sikerült, ezért kap egy szép fényezést az egész gép, valami élénk színnel, hogy veszélyesebbnek tűnjek!

 

A jövőre induló újoncoknak javasolnám, hogy az eredményes versenyzéshez gépeiket készítsék fel megbízhatóan, hiszen akármilyen jól motorozhatsz, ha szétesik alattad a motor. Érdemes észben tartani, hogy az eredményességhez nem az engedélyezett módosítások a legfontosabbak, és még csak motoros zseninek sem kell lenni, hanem az, hogy minél több időt töltsetek el pályán. Járjatok ki minél több edzésre, én idén még csak az összes versenyre sem tudtam elmenni, ezért hatalmas hiányosságaim vannak.

 

Azt is érdemes észben tartani, hogy a pálya nem közút! Persze ha valaki jól tud közúton menni, az egy jó alap, de nem szabad elbíznod magad. A pályán lényegesen nagyobb a tempó, és olyan manővereket meg lehet csinálni kockázat nélkül, ami utcán már őrültség, így a legjobb utcai motoros is csak tapasztalatlan kezdő az első versenyén. Ez ne vegye el senki kedvét a versenyzéstől, ha van érzéked hozzá, hamar belejössz.

Mivel utolsó verseny lévén, ez cikksorozatom utolsó darabja is, szeretném megköszönni az olvasóknak, hogy amatőr írásaimat ennyire lelkesen fogadták, és hogy velem együtt izgulták végig szárnypróbálgatásaimat. Nagy öröm számomra, hogy a cikksorozat eredeti céljai valóra váltak. Sikeresen megfertőztem pár embert a versenyzés szeretetével, olyanokat is, akik soha nem rajongtak a gyorsasági motorozásért. A cikkeimen felbuzdulva nem kevés kezdő versenyzővel bővült az eredeti mezőny, és jó pár biztos jelentkező van a következő szezonra is. Nem mellesleg örülök annak is, hogy sok embert szórakoztathattam írásaimmal.