Hiába utaztunk le már előző napon, szokásunkhoz híven, most sem sikerült időben odaérni. A nevezést nem sokkal az első időmérő előtt kapkodva töltöttem ki és alig hogy összeraktuk a gépet, már öltözhettem is be, hogy aztán a várakozás közben szépen rám süljön a bőrruha. Első nap rekkenő hőséggel indult. A forró aszfalt a gumiknak ideális a pilótáknak fullasztó, de  azért valahogy sikerült túlélni az indulásig. Alaból félek egy kicsit a pályától, de Bambi felhívja a figyelmemet, hogy a pálya gyors és elsőre óvatosan ismerkedjek vele mert trükkös is. Ettől persze nem csökkent a gombóc a torkomban. Első körben ennek megfelelően egy laza sétamotorozással körbegurultam, de szokványos utcai menetnek éreztem, semmi trükkel. Két hosszabb egyenesbe beraktak egy egy lassítót szalmabálákból. Elsőre ez meglepett, mert nem lehetett látni, hogy lenne rés köztük, csak ahogy közelítettem úgy tárult fel előttem a szűk átjáró. A pálya nyomvonala könnyen betanulható. Második körben ezért még mindig óvatosan de lendületesen mentem, hátha így meg tapasztalhatom a pálya rosszindulatú oldalát, de semmi ilyesmit nem jött ki. A kanyarok nem vándoroltak el a helyükről, így a szűk ívek és lassítok előtt biztonságos sebességre lassíthattam. Volt a pályán pár úthiba, és poros rész, de semmi váratlan. Ráadásul a bábolnai pályától eltérően, ezen nem voltak veszélyes közelségben oszlopok, betonfalak és benyúló faágak ami hiba esetén súlyosan büntetne. Ez növelte a bátorságomat és harmadik körben már nem fogtam vissza magamat. Ennek köszönhetően a pálya rejtett meglepetései is előjöttek. Első kanyarban az úthibák dobálták meg a gépet, szerencsére még rengeteg tartalék volt az ívválasztásomban, ezért csak kijjebb sodródtam mint szerettem volna. A következő kanyarban megsüllyedt az út, de sima volt, így kihasználva az út befelé dőlését roppant szűken lehetett venni. A következő kanyarban bár sima volt az út valamitől megcsúszott a hátsó kerék és nem kis ijedtségemre oldalazva sikerült bevenni a kanyart. Szerencsére megtapadt a kerék így gond nélkül mehettem tovább. Ezen a részen még néhányszor megcsúsztam minden elővigyázatosságom ellenére, de végül rájöttem hol nem csúszik. Következő kanyarba már óvatos voltam, de itt csak egy folt volt az úton ami szerencsére nem esett az utamba, ellenben a kocsma is ezen a sarkon volt. Ez lett a kedvenc kanyarom, mivel a kanyar belső íve mellet ahol az ember legjobban dönti a motort álltak a nagymúltú műintézmény vendégei söröskorsóval a kezükben. Lelkes nézőközönségként szurkoltak és emelték a verseny hangulatát, miközben erős csábítást éreztem, hogy a nagy melegre való tekintettel, kinyúljak a kanyarból és az egyik túl közel merészkedett italozó kezéből kivegyem a sört és a következő körben ugyan itt letegyem az üres korsót. A pálya szépsége is a közönség ilyen közelségéből fakadt, mert végig az út mellet az emberek kijöttek a házak elé, hogy bíztassák az arra elhúzó versenyzőket. Az idillt elhagyva a visszafordító is okozott kellemetlen meglepetéseket. Szűkebbnek bizonyult mint azt érkezéskor rendszeresen láttam, ezért mindig nagy sebességgel estem be, aminek az lett a következménye, hogy tovább kellet fékeznem, és később tudtam megkezdeni a kanyarodást. Egy kanyart a lehető legnagyobb sebességgel úgy lehet bevenni, ha már a kanyar előtt megfelelő a sebességünk, tehát ennek a helyes sebességnek a kiválasztása és a kanyarba lépési pont megtalálása létfontosságú. Ha ezek megvannak akkor már mindegy hogy látom e egyáltalán a kanyart mert túl nagyot már úgysem hibázhatok. Persze közúton a váratlan úthibák és más járművek miatt ez a stílus veszélyes, de egy versenyen ezekkel az információkkal és pontos alkalmazásukkal lehet eredményt elérni. A lassítok még mindig szorosnak tűntek ezért itt elvettem mindig a gázt, de körről körre egyre kevésbé lassítottam, és egyre kisebb kormánymozdulattal kerültem ki a szalmabálákat, mire rájöttem, hogy ezeken lassítás és hirtelen manőverek nélkül is kényelmesen át lehet siklani. Az első kanyarhoz érve azonban képtelen voltam szabályos kanyarodást begyakorolni. Intenzív fékezéssel érkeztem a kanyarhoz, de az útfelület hullámai miatt elkezdett pattogni a motor, ezért nem tudtam időben ledönteni, így amikor fel lehetett engedni a féket hogy megkezdjem a kanyarodást, már túl lassan mentem. Nem tudtam kihasználni az amúgy széles kanyar adta lehetőségeket és teljesen elrontott íven fordultam mindig. Sajnos a verseny alatt nem is sikerült megtalálni a helyes sebességet és ívet ehhez a kanyarhoz.

 

 

Az edzés után csökkentettük az első futómű előfeszítését, mert az úthibák miatt túl soknak bizonyult. Jó lett volna a csillapítást is csökkenteni, de erre nem készültünk fel. Mivel neveztem az X futamra is ahol bármilyen motorral lehetett indulni, rövid pihenő után megint kimehettem a pályára hogy begyakoroljam a kanyarokat. Szerencsére a pályán nem zavart senki, így gyorsan sikerült a problémás visszafordítót hibátlanul begyakorolni. A csúszós kanyarnál is sikerült megtalálni azt az ívet ami nem csúszott és az úthibákat is megtanultam optimálisan elkerülni. Persze még mindig túl óvatosan mentem és nem tudtam hibátlan köröket teljesíteni, de az edzés végére alapvetően kiismertem a pályát. Az első edzésen 2:22ről 2:19re csökkent az időm a pályával való ismerkedéssel. A második edzésen már 2:17es köröket stabilan produkáltam és néhány szerencsésebb körben 2:15ös időt is tudtam menni.

 

A versenyhétvége eddig terv szerűen és megnyugtatóan kevés problémával zajlott. Komoly szerszámkészletünk úgy tűnt parlagon fog heverni amikor az egyik versenyző túlhúzta a teló záró csavart és leszakadt a pereme. Úgy csaptunk le a problémára egy kis szerelés reményében, mint gyöngytyúk a lágy takonyra. A sporttársat útjára eresztettük egy hibátlan zárócsavarral a kis MZ TSből, a rossz csavart, pedig az előrelátóan bepakolt hegesztő aparáttal meghegesztettük és beraktuk a TSbe, hogy ne kelljen feleslegesen cserélgetni az alkatrészt amikor este a szállásunkra akarunk menni. A hegesztés annyira jól sikerült, hogy két héttel a verseny után sem cseréltem ki a javított csavart.

 

Az időmérőkig sok időnk volt a motor meglepetésünkre bírta a strapát, ezért tudtunk időt szakítani némi stratégia kialakítására és más versenyzőkkel beszélgetni. Kiderült, hogy a 333as rajtszámú Fodor Attila az első edzésen elhanyagolható idővel ment jobban a második edzésen pedig jópár másodperccel maradt el a legjobb ideje tőlem. Persze az első edzésekhez képest változhatnak az eredmények, hiszen ilyenkor állítja be mindenki a motorját, és ilyenkor többen csak ismerkednek a pályával. Sajnos Bíró Péter aki picivel jobb volt nálam ezért potenciális ellenfelem lehet, nem indult ezen a versenyen. Hegyi Istvánt is előirányoztam magamnak mint megelőzendő de legalább követendő versenyzőt, mivel eredményei alapján bár jobban megy, talán lenne esélyem a nyomába érni. Sajnos ő sem jött el erre a versenyre. Bodnár Kristóf lehetett volna a következő példakép, de ő jobban ment annál mint amit a mostani tudásommal el tudtam volna érni, ezért őt csak megjegyeztem, ha netán mégis sikerülne követni.

 

A többi versenyzővel kitárgyaltuk a pálya jellegzetességeit. Elláttak hasznos tanácsokkal. Többen 19es lánckereket használtak, tekintettel arra, hogy gyors pálya, de Gonda Tamás javasolta nekem, hogy tegyek fel 19es helyett 18as lánckereket, mert szerinte én még nem tudom olyan gyorsan venni a kanyarokat és nagyobb hasznát veszem a kigyorsításoknál a nagyobb gyorsulásnak. Jó ötletnek tűnt, egy próbát mindenképpen megér, de sajnos a még hátralévő két időmérőt elmosta az eső, ezért a próba elmaradt, hazamentünk.

 

Második nap megint éppenhogy beesünk, nincs idő lánckereket cserélni, már indulunk is az időmérőre. Borús az idő, de száraz a pálya. Ideális időjárás ahhoz hogy ne kapjunk hőgutát, csak nehogy eleredjen az eső. Egyre jobbakat megyek 333-as Fodor Attilával kergetőzünk kicsit. Folyamatosan mögötte vagyok, eléggé idegesíthetem, mert elrontja a kanyart és miután elhagyom, jobb idővel jól ott is hagyom. 2:15-ről 2:13-ra javul az időm. Érzésem szerint ennyire vagyok képes, tehát roppant elégedett vagyok magammal, ráadásul még a vetélytársamat is elhagytam, annak ellenére, hogy a váltom elkezdett rendetlenkedni és 3. fokozatból rendszeresen kidobálja ami nélkülözhetetlen a kigyorsításokhoz.

 

Rövid pihenő után következik az X futam időmérő, sajnos már nem tudok javulni, mert a váltó egyre katasztrofálisabb, szinte ritkaság számba megy amikor nem dobja ki a 3. fokozatot, de azért finom kezeléssel még kézben tartom. Keményen megyek, de a 333-as versenyző rendszeresen kihasználja amikor a váltóval kínlódok. Szerencsére a kritikus kanyarokban nyomás alatt gyakran hibázik, így a rossz váltóm ellenére visszaszerzem a pozíciómat, hol egy jobban választott ívvel, hol egy rövidebb féktávval, hol csak azzal, hogy megvárom míg becsapódik a szalmabálába, hogy aztán kényelmesen elmotorozzak mellette. A köridőm pocsék, visszaesik 2:13-ról 2:15-re. A vége felé végkép leromlik, és miután elmennek mellettem belátom semmi esélyem javítani az időmön. Kiállok, hogy ne kínozzam a gépet. Mikor lassítok a boxutcához a fékem és a futóművem furcsán kezd viselkedni lenézek és látom teljesen lapos az első kerekem.. Mázli, hogy nem akartam még egy kört menni mert elszálltam volna az első meredek kanyarban.

 

Az időmérők jól sikerültek, hiszen a problémák ellenére megőriztem az előirányzott pozíciómat és jót versenyeztünk Fodor Attilával, de a versenyek még hátra voltak és a bajnoki pontokat ott adják, tehát használhatóvá kell tenni a motort. Belső gumit minek is hozzunk magunkkal, hiszen az megkönnyíteni a dolgunkat. De szerencsére a TS kiváló donornak bizonyul mivel egyezik a kerék mérete az ETZ-vel. Már éppen nekiálltunk kiszedni a belsőt, amikor szerencsénkre kaptunk kölcsön egy komplett kereket. Ezzel megúsztuk a gumi szerelést amit békeidőben sem csinálok szívesen, nem hogy versenyen. Persze a problémák egyszerre jönnek. Kiszakadt megint a felső blokktartó csavar, pedig ez már különösen nagy szilárdságú csavar volt. Szerencsére előrelátásból, fúrtam egy nagy lukat a blokkra, hogy hozzá lehessen férni a csavar másik végéhez is így sikeresen kiszenvedtük a csavar maradványait. Tettünk bele másik csavart ami még az előzőnél is keményebb 10.9-es csavar. Ha ezt is elszakítja akkor legközelebb a NASA-tól kérek valami extra erős csavart a blokk felfogatásra. Bár a 3. fokozat megjavítását nem vállaltuk be, a lánckereket kicseréltük 18-asra. Ezzel kicsit közelebb hoztuk a 2. és 4. fokozatot. Reménykedtem, hogy kisebb hangsúly kerül a 3. fokozatra. A 2. fokozat túlpörgetésével és közvetlenül a 4. kapcsolásával reményeim szerint a motor használható marad, még ha nem is a csúcsformáját fogja nyújtani. Bambi mester is ellátott néhány vezetéstechnikai tanáccsal, hogy a motor csökkent képességeihez alkalmazkodva segítsen kihasználni a lehetőségeimet. Az akkut is kicseréltük a versenyre, nehogy a legkellemetlenebb pillanatban merüljön le. Megitattuk benzinnel a lovakat és mint aki jól végezte a dolgát elkezdtünk további szerelési lehetőség után nézni.

 

Egyik turistának, aki a szurkoló táboromat erősíti eltört a kipufogókönyök csatlakozásnál a dob. Rögtön lecsapunk rá és amíg feleszmél meghegesztjük neki. Ahhoz képest, hogy vakon hegesztettem, mivel a pajzsot természetesen otthon felejtettük, egész jól sikerült. Esztétikai garanciát nem vállalok rá, de a gáz nem fújt ki és probléma mentesen hazajutott vele. Miközben szerelünk az egyik versenyző lábtartót keresgélt mert a sajátja eltört egy esésben. Ha már belelendültünk a hegesztésbe ezt is meghegesztjük. Igaz hogy ezzel lecsúsztam egy potya pontról, de a fair play megnyugtató érzése és a sporttárs hálája két doboz energia ital képében kárpótolt mindenért.

 

Miután ilyen szerencsésen elütöttük az időt végre indul az MZ futam. Persze szokásomhoz híven elbénázom a rajtot, de vissza küzdöm magam. Már csak a 333-as van előttem. Szorosan a hátsójába ragadok, de előzni nem tudok. Egyenesekben gyorsuláskor, sem hozza be a hátrányomat a kisebb lánckerék. Bambi tanácsai alapján azonban kisebb sebességgel és okosabb fékezéssel érkezek a visszafordítóba és így a szűkebbre vett ívvel megelőzöm, a jobb kanyarvétel miatt pedig korábban kezdhetem meg a kigyorsítást, ezért nem tud előnybe kerülni. Elhagyom, de egy melléváltás miatt visszaelőz a cél előtti kanyarban. Nem gond. A nyomában vagyok, majd a visszafordítóban megelőzöm, de ebben a körben zárja azt a jókis szűk ívet. Kezdem feladni a reményt de a stresszt továbbra sem bírja. Az egyik éles kanyarban elsokal és kimegy a pályáról, ekkor úgy elhagyom, hogy utol sem ér többet. Kezdek hozzászokni a váltóhoz és ezért szépen lemarad rólam. Elhagyom és egyedül motorozok amíg le nem intik a versenyt. Meglepetésemre az egész hétvégén minden műszaki gond ellenére most motoroztam a legjobb időt, 2:12-es köridővel. Nem tudom, hogy Bambi tanácsai, vagy a 18-as lánckerék, de nagyon úgy tűnik, hogy sikerült összehozni a lehetőségekhez képest a legtöbbet.

 

Rövid pihenő után következik megint az X-futam. Nagyon koncentrálok, hogy jól kapjam el a rajtot, mert a 3. fokozat hiánya lerontja a kigyorsításaimat, így lehetetlenné téve az előzést. Sikerül is jól indulni, de a tolongásban az egyik versenyző imbolyogva befordul elém, hogy elkerüljem az ütközést én is elhúzom a kormányt, de mivel a tömegben mellettem is vannak, kénytelen vagyok lassítani. A rajtot megint elbénázom, de a cikk-cakkos pályán gyorsan visszaszerzem a pozíciómat. A 333-as szokásához híven megint elszáll egy kanyarban, így vele nincs több gondom. Egy 250-es Guzzit (144-es rajtszámmal) a visszafordító utáni kigyorsításnál előzöm meg. Elmaradnak mögöttem, de már megint a váltóval kínlódok egy kanyarban és mindketten visszaelőznek. A 333-ast visszaelőzöm a kedvenc visszafordítómnál. Szépen lemarad, de a Guzzit nem sikerül megelőzni a lassító előtt, így kénytelen vagyok fékezni, hogy beférjünk. Úgy tűnik feleszmélt és nem hagyja magát. Végig közvetlenül mögötte vagyok, de nem tudok előzni a 3. fokozat nélkül. A lassítók miatt pedig egyenesben erőtöbbletemet kihasználva sem tudom megelőzni. Féktávon bepróbálkoztam, de miután a kigyorsításnál ő a jobb, nem erőltettem tovább hiszen felesleges. A versenyen végig mögötte motorozok. Bánatomra ő nem ideges fajta és nem hibázik. A legjobb köridőm 2:11. Előbb kellett volna átrakni a 18-as lánckereket, még a 3. fokozat nélkül is javult az időm. Nem is merek belegondolni, hogyha a váltóm nem esik szét, milyen időt mehettem volna, mert ezt nem reméltem elérni.

 

 

Az eredményhirdetést nem vártuk meg. Elmentünk a szomszéd városba feleségem szüleihez vacsorázni, majd indultunk haza a kis TS-emmel Budapestre. Szerencsére összefutottunk Bambiékkal az egyeki leágazásnál, így feleségem átülhetett a kocsiba. Kettőnknek kényelmetlen a kis csúzli, és így gyorsabban haza is értünk.

 

 

Nagyon tetszett a pálya, az úthibák jól kezelhetők és betanulhatók voltak, változatos és izgalmas vonalvezetés, gyors és lassú szakaszokkal tűzdelt, ami Tiszacsege minden fontosabb pontját érintette (benzinkút, ABC, kocsma). Persze ennek köszönhetően a verseny idejére megbénult a város, fesztiváli hangulatot teremtve. Annak ellenére, hogy utcai pálya, biztonságosnak éreztem. A kezdeti félelmek ellenére, nagyon jó verseny volt. 

 

 

 

A cikk írása közben érkezett a hír, hogy Finta Béla (324) MZ kupás versenyző hosszú betegség után távozott közülünk. Egy vérbeli versenyzőt vesztettünk vele.