Simson SR 2 E restaurálás
(Kolb Tamás - 2004-03-14)

Még tombol a tél! Ideális idő arra, hogy csizmát húzzunk, és sétáljunk egyet a faluban. És ha már sétálunk, ne mulasszunk el bekukkantani minden pajtába, hátha olyan szerencsénk lesz, mint a 2. képen látható Pekka Pouskarinak, és hozzánk vágnak egy amúgy is útban lévő „ócskavasat”, amivel aztán elbíbelődhetünk tavaszig.

2.	3.	4.

A 3. és 4. képen látható “Öreg Hölgy” egy 1964-es Simson SR 2 E földi maradványa. A fent említett finnországi fiatalember volt olyan bátor, és nem elrettenve a látványtól belefogott a restaurálásába. Ez a látvány a mi szemünknek azért nem is olyan elrettentő: ennél rosszabb állapotú járgányok is vígan szaladgálnak még kis hazánkban.

Ez az elegánsan egyszerű, és nőies kismotor a könnyűsúlyú, és bárki által könnyen kezelhető mopedek egyik első darabja. Nem hosszú utakra, inkább a napi ügyes-bajos dolgok intézésére tervezték. Egyszerűsége, és szigorú német funkcionalitása ellenére nem volt szégyenkeznivalója a maga korában. A 60-as években nemzetközi összehasonlításban is megállta a helyét a minősége, és külleme.

Mint a hasonlóan apró járművek felújításánál általános, itt is az atomjaira való szétszedés módszere látszott a legcélravazatőbbnek. A váz, és a futómű esetében ez könnyen is ment, de mivel a már említett helyhiány miatt a gépezet a szabadban töltött jó pár évet, a blokk megmakacsolta magát. A dugattyú belegyógyult a hengerbe, és a főtengely is úgy állt, mint a szög. Csak több napos harc árán sikerült őket megadásra kényszeríteni.




A fenti képek az alkatrészek egyenkénti felújítása utáni állapotot mutatják. Jól látszik a gondosság, és a szakértelem, melyet a kis erőmű biztosan a tőle telhető legnagyobb üzembiztonsággal hálál majd meg. Rögtön szembetűnik a krómozás nálunk még szokatlanul magas szintje. Hasonló minőségi elvárások esetén forduljatok bizalommal Rauno Kalliokarpihoz.




A blokk félig összerakott képei alapján valószínűsíthető, hogy nem ez a mester első munkája. Ha mi is hasonló gondossággal járunk el saját masinánk esetében, az megérheti azt is, hogy újra felépül a berlini fal.


És íme az erőmű az összeszerelés után. Egyszóval: gyönyörű!



A végeredmény fél év munkáját dícséri. A tipikusan Simsonos mesteri ívelésű tojástank, és annak csíkozása kiemeli a kicsikét a hétköznapok szürkeségéből. Tuti, hogy felfigyelnek rá a csajok is. (főleg ha tagjai a Simson Klubnak)

Európa boldogabbik felén a profi restaurátorok általában a műszakilag, vagy a társadalmi köztudatban jelentős értéket képviselő gépcsodákba szeretik befektetni szakértelmüket. Valljuk be, hogy a Simson SR 2 E ilyen szempontból jelentéktelen porszem. Ezért is okozott nekem nagy örömet, amikor erre a képsorozatra rátaláltam. Hasonló megszállottak Magyarországon is biztosan vannak, és ezen szösszenet közreadásával is bátorítani szeretném őket, mert egy bármilyen kicsi múzeális jármű (föleg, ha Simson) feltámasztásának öröme nem mérhető anyagiakkal.

Budapest, 2004. január 1.

Kolb Tamás, alias Kolbász
Simson Klub Magyarország

vissza a föoldalra