1966-os Jawa 350-360/00 restaurációja
(Bánlaki Kristóf - 2003-06-01)

Hát az egész úgy kezdődött, hogy megláttam a haveromnál a garázsban ezt a gyönyörűséget (Jawa350-360/00 1966-os), ami 1974 óta állt mozdítatlanul békésen a garázsban, ezután eltelt másfél év azzal, hogy fűztem az agyát, hogy adja el nekem, én rendbe teszem, míg aztán engedett az unszolásnak, és barter-üzletet kötöttünk.

Tőlem kapott egy erősítőt én meg vihettem a Jawát, ami nem hasonlított a valódi önmagára, de én rendkívül optimista voltam (vagyok) és büszkén toltam el nagyapámhoz, hogy csodálja meg, hisz ő is nagy motoros volt annak idején. Kezdtem azzal, hogy szétbontottam és apránként hazahordtam a műhelybe a darabokat, letisztogattam őket és szétszortíroztam külön a krómozni, külön a festeni ill. külön a javítanivaló alkatrészeket.

Ez volt tavaly télen. Így látszik, hogy nem kapkodom el a dolgot, hisz még ma sincs teljesen kész. Szóval elsőként a krómozni való cuccokat szedtem össze egy dobozba és amit kellett javítani (pl.: kipuffanókat befoltozni stb.) azokat megjavíttattam majd elkezdem valami krómozó üzemet keresgélni a környéken, hát nem volt egyszerű feladat. Végül sok-sok utánakérdezgetés eredményeként találtam a székesfehérvári Galván-Technik nevű üzemet, melyről csak jókat mondott mindenki akinek dolga volt velük.

Hát odajutni az egy külön cikk lehetne, az Isten háta mögé könnyebb eljutni mint oda, no a lényeg, hogy meglett és 6 hét múlva már hozhattam is haza a szép, mondhatnám teljesen megújult alkatrészeket. Mielőtt elvittem volna kb. 3 hétig vakartam a rozsdát a felnikről, egyengettem a küllőket és a különféle vasakat, mert ugye utána már nem ildomos ilyenfajta munkákat végezni rajtuk. Féltem is egy kicsit attól hogy, majd amikor lesavazzák a cuccokat esetleg kilyukadnak a felnik, mert helyenként nagyon el volt vékonyodva az acél. No de aztán nem lett semmi baj.

Jöhetett a festés, ez már nagyobb előkészületeket igényelt, mert szinte minden alkatrészen volt valami javítanivaló, a hátsó sárhányó annyira levelesre volt rohadva, hogy kifoltoztatni sem volt érdemes, azt Kecskemétről a Jawa Klub vezetőjétől tudtam szerezni (Tóth László – tolac@freemail.hu), ezúton is köszönet érte! Elöl a kormányon lévő „fejidom” is össze-vissza volt görbülve, ki kellett kalapálni, de egész tökéletesre sikeredett szóval még sorolhatnám a sok nyavalyát, ami nem tagadom, gyakran elvette a kedvemet az egésztől és arra gondoltam, hogy belököm egy gödörbe az egész francot, de valahányszor megnéztem az eredeti képet amit a garázsban csináltam, mindig elképzeltem, hogy milyen jól fog majd ez kinézni, ha minden kész lesz rajta.

Szóval a festés is kész lett, erről is láthattok fotókat, a tankra és az oldal-deklikre még akarok csináltatni vékony aranycsíkokat, ahol a króm és a festés összeér a tankon, valamint a mélyedésekbe a dekliken, ez még nincs a fényképeken. Az alumínium részeket homok-fúvattam így a kerékdobokat, a motor deklijeit a hengerfejeket stb.

Hát ezzel a munka java megvolna, jöhet a motor restaurációja. Mikor először megláttam a motort (még évekkel ezelőtt) már akkor sem lehetett lenyomni a berugókart, biztos voltam benne, hogy beállt, na persze, de nem mindegy, hogy mi állt be rajta. A legrosszabbtól tartottam, hogy a gyűrűk és a henger fala rozsdás és ez rohadt össze. Szép lassan elkezdtük szétszedni apámmal, egyre kíváncsibb voltam már a probléma okára. Mikor lehúztuk a hengert akkor láttam, hogy a hengereknek és a gyűrűknek semmi bajuk ezután széthúztuk a blokkot, csak akkor derült ki, hogy a főtengelycsapágyak vannak teljesen összerohadva, olyannyira, hogy képtelenség volt megmozdítani.

Bevásároltam az összes csapágyból és szimeringekből újakat (SKF) és azzal összeraktuk a motort. No persze ehhez is túrtam az internetet folyamatosan, hátha találok vmi. hasznosat érdekeset, mert például a főtengelycsapággyal meg voltam lőve rendesen. Nem tudtam széthúzatni senkivel a főtengelyt (Ezt magam is tanusíthatom, a Jawa főtengelyt nem szeretik a szakik. - HyGy), míg Győrben találtam egy palit aki ezzel foglalkozik, profi módon befogta a tengelyt és a sonkáknál fogva szét, majd az új csapágy rátétele után összesajtolta a főtengelyt (a két sonka között van a harmadik csapágy).

Ami még ma is megoldatlan probléma számomra a gyújtás, ugyanis a forgórészen a lemezkék (nem tudom, hogy hívják pontosan) helyenként összecsúsztak, úgy tűnik mintha a forgórész belevert volna az állórészbe, ezt nagyjából sikerült kikézimunkáznom, ahogy a fényképen is látszik, ez elég idegölő munka volt elhihetitek.

A fékpofákra rakattam új ferodort, a dobokat leszabályoztattam , a kerékcsapágyakat is kicseréltem, most küllőzik és „centírozzák” a kerekeimet, erre várok és ha kész van szeretném „lábra állítani” a vázat, hogy össze lehessen rakni az egészet.

Szóval kb. itt tartok most, egyelőre annyi darabban van a moci, ahányból összerakták a gyárban de legalább már csak magamra vagyok utalva és nem kell várnom más munkájára, mert általában a kisiparosok nem szeretik elsietni a munkát, tisztelet a kivételnek.

No ez volna dióhéjban a motor eddigi (újkori) története. Tulajdonképpen a sok-sok utánajárás az, ami leginkább szükségeltetik az egész restaurációhoz, és persze némi kitartás sem árt, nem igazán pénz kérdése, hiszen a festésen, a krómozáson és az új csapágyakon kívül semmit nem kellett megvennem. Szeretném, ha már a nyár közepén hasíthatnék vele. Az egész során begyűjtöttem némi anyagot innen-onnan (fényképek, írások) ezekhez a masinákhoz, ezeket is elküldhetem ha érdekel valakit.

Akit érdekel valamilyen részlet (mert kb. még tízszer ennyit mesélhetnék az eseményekről) vagy esetleg árak, ilyesmi, az írjon bátran a kristof.banlaki@axelero.hu -ra, és ha tudok segítek.

Tisztelettel:

Bánlaki Kristóf

vissza a föoldalra