SzocimotoroSOKK -

Keri - 2011-09-05 09:47:34

Ó hát ez csak szokás kérdése.
Nekem a Simson is durva erőgép volt elsőre, a bringa után és be voltam szarva rajta.

Aztán Simson után a Jawa350. A Simson is bőven elég volt mindenre, de a Jawa brutális ereje, gyorsulása és súlya ismét csak sokkolt, és csodálkoztam hogy minek ennél erősebb motor.

Aztán amikor megvettem a 750-es CB Hondámat annál éreztem ugyan ezt, jóleső félelmet az erőtől. De két nap múlva a Jawa már harmatos teljesítményű könnyű bringának tűnt, és élveztem hogy nincs ellenfelem az utakon, még lendületet sem kell venni előzéshez.

Mondjuk ez a része valóban unalmassá tette a hosszú utakat, mert Jawan komoly agymunka volt minden előzés, Hondával ha valaki nagyon okoskodott, visszarúgtam két fokozatot, húztam egy csutkát, és már csak a ponttá zsugorodó arcát láttam a tükörben, de a legtöbb előzéshez vissza sem kellet kapcsolni.

Aztán kölcsönkaptam egy 1300-as CB-t...amivel csak alapjáratra ráengedett kuplunggal mentem, mert úgy is sok volt, de visszaülve az én 750-esemre, gyenge kis bringának tűnt :)))))

A sportmotoroknál (CBR600, Yam R6) már nem volt ilyen érzésem. Azok nem túl nyomatékos motorok, szinte gyengébbnek érzem őket mint a CB-met, de olyan érzés átülni, mintha kamionból Ferrariba ülnék. A teljesítmény mindkettőnél kb. azonos, de az élmény összehasonlíthatatlan.

De mindegy is, szerintem az a fontos, hogy az ember élvezze a motorozást. Ehhez nem kell nagy teljesítmény.
LEgjobb példa erre az MZ, vagy Simson versenyek. Jártam Hondával is pályázni, de az MZ minden baja ellenére igazi élménymotor.

Alapvetően én mindig elégedett vagyok az aktuális motorjaimmal. Hozzájuk idomulok, de azt az érzést is imádom, amikor egy nálam erősebb valamit kell betörnöm. Új és más élményeket ad...arról nem is szólva hogy jó érzés amikor csökken az ellenfelek száma :)