SzocimotoroSOKK -

Storm - 2010-07-17 08:56:45

Az a baj, hogy egyesek azt hiszik hogy pár sorból amit írtam jobban ismernem kint a saját anyám, sőt, egyenesen mindent tudnak rólam. Ennek fényében pedig máris ítéletet mondtak felettem.

A kedvencem ez volt: "kellemes irodában edzett, boltizsír-fehér bőrödet a kazah napon cserződött bronz-színűre váltva"

Ő már csak tudja. Hiszen mellettem ül minden nap az irodában... vagy mégsem? Nem lepődnék meg ha egy kemény hegyi túrán amire fejenként fél liter vízen kívül semmit nem viszünk, kettőnk közül ő dőlne ki hamarabb. De azt is megnézném mit kezd egy olyan edzőtáborban amiben én voltam párszor. Személy szerint az elsőn már a legelején kikészültem. Legelső nap legalább hatszor kellett engem a földről felszedni, mert a 8 kilométeres futás alatt többször összeestem. És tudjátok mit? Az egy hetes tábor végén a 16 kilométert a csapat legelején futottam le úgy, hogy a táv második felében még húztam és toltam azokat akik nem bírták (ugye senkit nem hagyunk hátra). Ennyit a hitről és akaratról.

Egyébként találtam egy apa-fia párost akik tizenvalahány éve vezetnek motoros túrákat Indián keresztül kasul, többek közt Ladakhba is, ahol az én célpontom van. Az apa anno Angliából motorozott haza Indiába. Írtam nekik, hátha tudnak segíteni, és már válaszoltak is. Azt is javasolták hogy esetleg menjek Indiába motor nélkül, és ott vegyek egy régi Royal Enfieldet, abból arra sok van és lehet alkatrészt is kapni. Ők ilyenekkel teszik meg a nagyobb túrákat, sok éve gond nélkül. Megfontolom a javaslatukat, most várom a választ azzal kapcsolatban hogy milyen áron lehet egy ilyet kapni Indiában. De félek hogy túl drága lesz, akkor meg marad a Jawa.