SzocimotoroSOKK -

Árpád - 2010-07-16 18:56:44

Tényleg el akartam tűnni mert bemerevedtek a frontvonalak. De....
A téma több szintű.
Az első menjen e Tibetbe vagy nem. It markáns a vélemény különbség köztünk. Egyfelől szerintem hihetetlen dolgokra képes az ember ha hisz magában.Másrészt az én álláspontom szerint sokszor jobb ha valaki meghal álmai kergetése közben mintha hozzá sem kezdene és életúnt depressziós roncsként tengetné életét.Jobb egy rövid de tartalmas élet mint egy hosszú lapos.Mindenkinek magának kell döntenie, csak annyit segíthetünk hogy megpróbáljuk az esetleges veszélyeket felmérni, elmondani neki.
A második vonal az alsógatya. Ha az előzőt végigfuttatuk, a fontos alap dolgok megvannak, már amiket itt meg tudunk oldani. Maradnak az "apróságok" amik csak lehetlenné tehetik a küldetést. Ilyen pl a koszos vagy rossz anyagú alsogatya által feltört seggel való egyhetes kényszer táborozás.Vagy acélba érés utánni hónapos gyógykezelés a penészes ruha okozta bőrnyavaják miatt.
A harmadik vonal a technikai eszmecsere. Mint pl a teleszkóp kérdés. Ezt érdemes átbeszélni, mert lám úgy néz ki én is tévedtem, kevés esetet vettem alapul. De pont ezért kell az ilyesmiket közössen átbeszélni mert mindenki tévedhet, de sokan ritkábban hoznak téves döntést.
A negyik vonal a jopofa nem káros hangulat javító dolgok. Mint pl a főző a hengerre. Persze hogy kell egy benzin főző. de menet közben forró teát, kolbászt gyártani jopofa dolog, javíthatja az utazó kedvét.De már itt a megbeszélésüknél is mosolyt csalhat a dolgozók arcára, ami szintén nem rossz dolog. Persze tudni kell helyén kezelni az ilyen ötleteket. Persze hogy nem segítene a srácon ha lerobbana az út szélén és minusz tíz fok lenne.