SzocimotoroSOKK -

Árpád - 2010-07-13 08:57:22

Tibet nekem is álmom volt régen, de én feladtam. Volt egy gimnáziumi iskolatársam aki viszont gyalogosan kiment a nyolcvanas években. A látszat ellenére a motoros út sokkal nehezebb. Az utolsó megmaradt ázsiai vágyam a Kiber szoros volt, azzal kapcsolatban mértem fel mit kell elintéznem, vinnem magammal. Én is rájöttem, a magányosság az úton nagyon növeli a kockázatot. Bármilyen műszaki hiba estén nincs aki segítséget hozhatna.Márpedig egy tőbbtízezres úton nagyon esélyes a hiba, tökéletes felkészítés esetén is. A másik amire rájöttem, hiába felelne meg a jawa ereje, megbízhatósága az útra, mégse lehet ilyesmivel odamenni, mert ha mégis meghibásodik valami olyan amiből nincs tartalék, alkatrészt nem fogok hozzá kapni, lehet aztán sikertelenül haza kullogni. Van pár dolog még amit ki szoktak hagyni költségek összeszámolásánál. Például a ruházat kérdése. Ilyen utakon nem lehet a ruhát mosni. Újat kell venni állandóan, vagy a váltásokat postán maradóan előre kel küldeni. Azt hiszem, csak a ruházkodás megoldása többe kerül mint egy jó állapotú szoci motor.
De nem is részletezem tovább a dolgot. Tibetet motorral megközelíteni, azt én se ajánlom első kalandnak.Olyan embernek aki nem tudja előteremteni a költségek legalább felét, sokadiknak sem. Aki nem tudja életét megszervezni az ehhez szükséges módon, nem elég talpraesett, az nagy eséllyel az utat sem tudja jól megszervezni, vagy lebonyolítani. Végső soron én ezért mondtam le az útról. Beláttam, ha nem vagyok elég élelmes egy-két millió megtermeléséhez, akkor egy magányos nagyon hosszú ázsiai úthoz is kevés leszek. Pedig de jó lenne átgurulni a Kiberen, vagy végig a 66on. :D