|
Keri - 2010-07-12 14:59:38
Ahogy a plébánosunk szokta mondani erre: Isten szereti a hülyéket.
Igen, rengeteg potyázási lehetőség van világ szerte, ezt ki is használhatod, mint a cigányok, rábízhatod magad a hitedre, és amikor látja valaki rajtad, hogy ez a szerencsétlen még arra sem gondolt, hogy holnap mit fog enni, hol fog aludni, akkor ad neked, mert megsajnál. Kösz szépen engem nem így neveltek.
Nekem is vannak álmaim. Nagyrészüket már meg is valósítottam, saját becsületes keresetemből, és saját munkámmal. És igen, segítettek sokan az utamon, de SOHA nem úgy indultam megvalósítani álmaimat, hogy akkor potyázzunk körbe mindenkit, hanem nekiálltam dolgoztam és amikor mások látták hogy már csak ez hiányzik a célomhoz, akkor segítettek, mert látták hogy nekem érdemes segíteni.
De én is adtam már komplett működő motorblokkot, motorvázat, alkatrészeket, szaktudásomat, sőt még jelentős pénzt is olyannak, akinél úgy gondoltam jobb helye van, és megérdemli, hogy ennyivel segítsek neki. Igaz ők csak olyan egyszerű álmokkal küzdöttek hogy túl szerették volna élni a hónapot, vagy be szerették volna indítani a hónapok óta javítgatott motorjukat, esetleg haza szerettek volna jutni, csak nem volt szerencséjük.
Másik hogy terv nélkül, úgy hogy lesz majd valami soha nem indulnék el Dániába. Ha nincs pénzem akkor is megoldom a dolgot, de ELŐRE tervezek. Nyaraltam már így. Jawaval, zacskóskajákkal, sátorral, nagyon kevés pénzből, de akkor is pontosan el volt tervezve minden (mellesleg 1 hét tartós kaja garantált hasmenést és emésztési zavarokat okoz, tapasztalatból mondom)
Mellesleg Tibetig eljutni nem ugyan az mint Európa sűrűn lakott részein keresztül Dániába. Egy ilyen túra még egy erősen tapasztalt embernek jó és megbízható járművekkel is nagy kihívás és már megbocsáss, de neked, ahogy elnézem 10év lemaradásod van.
Kezdődik ott, hogy ilyen útra egyedül elindulni ostobaság. Minimum két jármű kell, hogy tudjatok egymásnak segíteni.
Pannoniával vagy bármilyen szoci járgánnyal szintén nagy ostobaság vagy bátorság kell. Azok, akik mégis megcsinálták, ők is csak azért voltak képesek rá mért az a motor amivel mentek a testük része, ismerik az utolsó csavarig, pontosan tudják mire számíthatnak tőle, és ez a kapcsolat a motoroddal nem úgy jön létre hogy tetszik a stílusa, lemegyek alfába és akkor a motor megbízható lesz, hanem úgy hogy éveken át szerelték mire rá merték bízni az életüket.
Másik hogy jólképzett szakmunkások fizetni szoktak azért, hogy el tudjanak menni ilyen műhelyekbe gyakorlatra, pedig őket már nem nagyon kell tanítgatni, mire odajutnak.
Mindezek és a gúnyolódásaink ellenére én drukkolok neked, hogy sikerüljön eljutnod motorral Tibetbe, de nagyvonalú álmodozásaid nem reálisak.
Ha valóban ez a célod, akkor kezd ott, hogy legyen munkád. Ha ez megvan, vegyél motort, kezdj el motorozni, ha már van tapasztalat, ismered a géped, és még nem jöttél rá, hogy kemény munkával megkeresett pénzedet nem Tibeti útra akarod költeni, na akkor beszélhetünk arról hogy reális célod és valódi hited van.
Láttam én már sok hozzád hasonló lelkes fiatalt, hogy ők majd jönnek versenyezni, meg szereznek motort és istenbizony...hát az első nehézségeknél lemorzsolódtak, érdekes módon pont azok akik leginkább álmodoztak meg lekesedtek.
Ja és igen, versenyzek, mert nekem ez volt az álmom. Mindezt 95nettóból, egyetemista menyaszonnyal, rezsiköltségekkel és barátaim segítségével és sok munkával sikerült, de ez sokkal olcsóbb mint csak a benzinköltség Tibetig.
|
