|
Attis - 2005-08-05 00:59:39
Sziasztok!
Minap különös dolog történt velem.
Az új paripámmal közlekedési balesetet szenvedtem, vagy inkább balesetbe keveredtem.
Történt ugyanis, hogy a 6-os számú főúton haladtam Budapest irányába mikor az –M0-ás felüljáró előtt a vasúti lámpás kereszteződéshez érve piros lámpát kaptam. Ezen már semmivel sem lehetett volna „átcsúszni”.
Megálltam.
Állok a lámpánál, mikor nekem balra lévő kereszteződésből az egyik kerékpáros a kettő közül, látva hogy én állok (ill.a mögöttem álló autósok és egy motoros ) körül nem tekintve át akart haladni az úttesten. A velem szemben lévő sávban a lámpa zöldet mutathatott, és az ott haladó jármű a kerékpárost a szemem láttára elütötte. Ekkor én (kissé most furán,és tudományosan hangzik, de a vektorok számítása után) úgy láttam ezt, én sem úszhatom meg.
A gép már üresben volt így indítani nem tudtam, csak annyit tehettem, hogy szokásomtól eltérően a gép jobb oldalára leszálltam és megdöntve a motort próbáltam az út szélére vonulni, vagy ha tetszik menekülni.
Sajnos ez nem sikerült, csak csupán kb. 20-30 cm-t haladtam mikor belátva az elkerülhetetlent, a testi épségemet, és a kerékpáros kisebb sérülése érdekében csak annyira tellett , hogy a gépet elfektessem, vagy megdöntsem és mögéje húzódtam.
A kerékpáros felező vonalra esett mögöttem 1-2 méterre, míg a kerékpár bizony telibe trafált. Az első tettem az volt , hogy rá pillantottam a sérültre , majd miután kikecmeregtem a gép alól a kerékpárt leemeltem a gépről, azt felállítottam, (itt meg kell jegyeznem: a tank csurig volt az aszfalt pedig forró, a motor még inkább, a tankból és a karburátorból pedig folyni kezdett a benzin). Mivel észrevettem hogy a sérült felnyögött, amit én jó jelnek véltem elővettem a mobilomat, és tárcsázni kezdtem a 112-t. Közben megszabadultam a bukósisakomtól és a kesztyűmtől, mire a többiek elkezdtek mozdulni. A sérült fej és lábsérülést szenvedett láthatólag, eszméleténél volt kommunikálásra nem igazán volt idő és lehetőség telefonálás közben, de annyi akkor kiderült hogy nem magyar állampolgárról van szó.
A segítségkérés közben, vagy talán előtte az összegyűlt embereknek kiáltottam az azonnali segítségnyújtás megkezdéséről, bevallva, hogy ez nem az erősségem. Ha jól emlékszem a motoros kollega járt ebben élen, le a kalappal kitűnő munkát végzett, míg én képes voltam egy józan, és pontos jelentést adni a 112-nek.
A sérült férfi volt, és feltehetőleg a barátnője azonnal kiborult ezzel kissé nehezítve a gondot, ez azonban érthető.
Az elsősegély azt kell hogy mondjam, első osztályú volt, a sérült az én meglátásom szerint szerencsésen megúszta.
Ami bánt:
40 percet vártunk a mentőre,
A gázoló ahelyett , hogy a sérült felöl érdeklődött volna, vagy netán-tán segített volna 20 éves tapasztalatát és jóságát hangoztatta,
Nem értesítette a mentőket
Nem segített,
Tehát rá sem nézett,
Agresszív is volt kissé, az utasával együtt, akivel egy etnikumhoz tartoztak,
Az utasa már azt fejtegette, hogyan is lehet a bezúzódott tetőt rendbehozni, és a szélvédőt cserélni.
Sajnos az első közeg kiérkezése is sok időt igényelt, a létfontosságú tanúk kezdtek eltűnni. Ekkor előkaptam a kamerámat és készítettem 3 képet a fontos dolgokról és rendszámokról arcokról.
Közben megjelent egy okostojás akit én nem láttam a baleset helyszínén és az etnikumnak adott igatat, pedig az általa megadott szögből nem láthatta a gk. vezetőjének a forgalonirányító készülékét hogy az mit is mutathatott.
De mivel megmagyarázta , hogy helyi lakos, nem szállhattam vitába vele.
Csakis én és a mögöttem állók illetve a gázoló mögött haladók láthatták a balesetet, teljes egészében az oldalt állók nem.
Zajvédő kerítés ebben megakadályozta.
Megjegyzem, nem tünt fel számomra a gázoló mögött semmilyen jármű, lehet ez az én megfigyelő képességem gyengesége, talán mentség hogy az életemet védtem.
Az okostojás úgy fogalmazott, hogy esélye sem volt az autóvezetőnek a baleset elkerülésére.
No már most:
Féknyom nem volt,
Irány változtatás nem történt,
Mindez egy rutinos vezetőtől, aki mint állította 100%-an tökéletes!
Nevetségesnek tűnik , ha belegondolok, hogy nekem volt időm leszállni és arrébb tolni a gépet ua idő alatt, őneki nem volt lehetősége semmire sem…???
Persze kissé egymásnak estünk, lebasztam amiért nem tett semmit sem a baleset elkerülése érdekében. Ezzel nem voltam egyedül, de a többiek angolosan távoztak, ami szintén érthető mert ilyenkor meg szokott jelenni néhány „szent ember” aki mindent látott és hallott és bizonyosságot nyújt…
Na mindegy
Végül is engem is a véletlen beleset miatti elhalálozás fölös gondolata tartott vissza a további akadékoskodástól.
Ugyanis ha külföldi a károkozó a biztosító jól fizet…
Javítja a statisztikát.
Kisebbségi kultusz van.
A helyszínelőknek jeleztem , hogy a kerékpár valójában nem ott volt, ahol most van mert kénytelen voltam elmozdítani.
Rajtam a motor, azon pedig a kerékpár benzin folyik a motor még jár.
Erre azt válaszolta félvállról, hogy neki ott van.(?)
Gondoljunk csak bele: egy kb: 15 kg-os kerékpár megüt engem olyan erővel hogy a 140 kg-os gépem földhöz vágódik, a tanktáska tömegétől, és a csomagtartón elhelyezkedő csomagról nem is beszélve, ami kb: össz 20 kg lehetett, ehhez hozzáadva az én 85-90 kilómat amit a kerékpár ledöntött.
Óvatos becslésemmel számolva 12-15 métert repült csórikám.
Végül is a nap hőse az okostojás lett, mert angoltudása messze felülmúlta az enyémet.
Azt hiszem nem vétek nagyot, ha elárulom osztrák turistákról van szó.
A barátnő jól értett angolul, így a komunikáció sikeres volt.
Az okostojás más érdemi segítséget nem nyújtott, de az utasításokat, köztük az enyémet is jól teljesítette.
Angolul jól beszélt mind a barátnő mind az okostojás.
Nekem még aznap 200-250 km –es út állt előttem, amit világosban akartam lezavarni, persze nem úgy lett.
Hazaérve, a képeket kislemezre átmásoltam, és nem voltam rest bevittem a Jánosba.
Mint kiderült a sérülés szerencsés volt, a fiatalembert hazaengedtek addigra, így a számára valszeg fontos dokumentumokat nem tudtam átadni, a kórház pedig a sérült érdekeire való hivatkozással megtagadta az információnyújtást…
Sajnos, azóta sem hagy a lelkiismeretem nyugodni, hiába volt ő a hibás, és mindezt „megúszta” azért véleményem szerint az eset elkerülhető lett volna.
Persze ha valaki libáért vette a jogsiát, ahogy mifelénk mondják…
Megpróbáltam elfogulatlanul fogalmazni, remélem sikerült.
Sem a sérülttel, sem a gázolóval nem állok sem baráti, sem ellenséges viszonyban, nem is ismerem őket
Nem egyszer került már az utamba ember, és mindenféle állat, mindig mindent megtettem a gázolás elkerülésére, és inkább összetöröm az autómat, minthogy elüssek valakit, pusztán azért, mert nekem van épp elsőbbségem.
Lehet hogy rosszul gondolom az egészet, de erre való ez a fene nagyon jó demokrácia.
Becslésem szerint kb: ua időm volt nekem is a manőver kivitelezésére mint a gázolásra.
Vagy én vagyok a Szuperman, vagy a másik nagyon béna.
Mindenkinek csak azt mondhatom. hogy gondoljon amit akar, részemről őszinte voltam, s ha hibáztam is, ez csak-csak egy jó pont lesz nekem
odaát valahol, ahol az igazság van.
Őszinte tisztelettel:
Attila
|
