|
Pali - 2004-12-17 11:54:05
Ahoj!
Akkor én is elmesélem, hogy hogyan jártam, érdemes. Már egyetem alatt dolgoztam, mivel szülői támogatásra mér nem számíthattam. Nem azért, mert nem akarnak, segíteni, hanem azért mert ők is fizzetéstől, fizetésig élnek. (Ráadásul bátyám, nővérem otthon lakik, bratyó munkanélküli de ez most mellékes).
Egyetem végeztével új munkahelyre kerültem, és albérlebe költöztem. Ha haza megyek Fehérvárra, kétségtelenül kevesebbe került volna a lakhatásom. Viszont, Fehérváron sehol nem kapnék ennyit, mint most. Fehérvárról nem érnék be 8-ra délbudán kívül sehova Budapesten (mármint tömegközlekedéssel). Ráadásul bátyámmal egy szobában kellene laknom.
Most egy kétszobás panellakást bérlek 60 + rezsiért (és viszonylag alacsony a rezsi), januártól lesz újra lakótársam, így félretenni is tudok majd. (Jelenleg ugye tudnék egy lakáshitel törlesztést fizetni, csak önrész nincs. Amíg albiban vagyok, lakbér elviszi az önrésznel valót...)
Ezen kívül eleve a kollégiumba költözés is már jót tesz egy fiatalember fejlődásánek. Majd később az önálló élet elkezdése is. Nagyobb a szabadság, de nagyobb a felelősség is. Nem egy embert ismerek, aki 3x évesen még mindíg otthon lakik, anyuci mos főz rá. Mi lesz vele, ha nem lesz már anyuci?
Szerintem így jártam a legjobban, mert gyakorlatilag bármikor haza tudok menni a szüleimhez, és jó munkahelyem van (dolgozni is kell, nem is keveset....).
Életemben először van saját szobám, annak minden előnyével és hátrányával.
A nullárol (na jó iskolák elvégzésében jelentős segítséget kaptam szülői részről) kezdve szerintem egészen jó úton haladok. Már Önálló vagyok, 5-10 éven belül lehet saját lakásom (minimális hitelfelvételle, amennyiben lesz társ is hozzá), és addíg is egész jól elvagyok. (Persze ha tudok, segítek a szüleimnek is....)
Lakéshitelt meg tényleg nehezen kap egyedülálló ember, de nem azért, mert esetleg nem tudná fizetni, hanem azért, hogy a bank le tudja verni valakin a tartozást, ha másnap fejedre esik egy tégla (függetlenül attól, hogy a lakás fedezetet jelent a hitelre....). A bank nem akar vállalni semmiféle kockázatot, ezért az ügyfeleire hárítja azokat. Pedig egy minimális kockázatvállalással igen csak előremozdíthatnák a gazdaságot.(Ebbe most inkább ne menjünk bele, egy sör, vagy kávé mellett szívesen kifejtem bárkinek a véleményeimet...)
Lehet azon vitatkozni, hogy melyik a jobb, elköltözni a szülői házból, vagy maradni. Ezt leginkább az egyénnek saját magának kell eldöntenie. Mind a két esetnek megvan a mag előnye, hátrány, mérlegelni kell és dönteni. A mérlegelésben viszont segítségre lehetnek mások tapasztalatai. (Én nem leszek papucs, mint akinek anyucit a feleség váltja :)) Mindenesetre személy szerint én hülyén érezném magam, ha még 30 évesen is apám nyakán élnék....)
Üdv mindenkinek!
Pali |
