SzocimotoroSOKK -

Teknőc - 2017-06-01 08:56:16

Egyenlőre mentálisan nem érzem magamban azt, hogy jól menne.... S igen, ma már tudom, milyen könnyű a halál, sérülés. S igen félek, hogy mi lesz, ha megint megindul az emlékek sora a fejemben, avagy, ha motorozástól megnyugszom, s fáradtan elalszok vezetés közben... S ezért most szinte sehová nem megyek motorral, nem érzem még magam hozzá késznek. De március óta egyre jobb, bátrabb vagyok. Ősszel, és télen, valamint idén a tömeget,tömegrendezvényeket szoktam, s újra bízni az emberekben. Ma már nem félek, s nem menekülök a tömegtől, sőt, igen jól el is vegyülök, félelem és rossz emlékek nélkül. Már nem azt nézem, kijön felém, hogyan akarhat megölni, meg kivan a hátam mögött,s mivel, meg legalább két menekülési útvonal biztosítása minimum, meg a személyes terem 2 méter, aki belép, az támad,..KERÜLNI, -Menekülni.. Ezeken már túl vagyok, sőt a személyes terem is már az átlagnak megfelelő fél méter. S bízok már az emberekben ismét, szerintem. De így talán könnyebb megérteni, milyen ez. Lényeg, túl vagyok rajta, túléltem, a betegségen is lassan túl vagyok. Majd alakul a többi is.. Talán a motorozás is, kedv is bizsereg, tehát....Majd Vigyorgok én is.. :)
Teknőc