|
Farkas Gábor - 2009-05-31 18:41:37
Tisztelt motorostársak!
Igencsak felverte a port Feketefarkas (mellesleg Schwarzwolf, ha már németezünk...) kérdése, de valamiért nekem úgy tűnik, hogy a srác valóban nem érti a lényeget. Azok a dolgok amiket említ, egy olyan ember nézőpontjából fogalmazódhatnak meg, aki egészen mást ért motorozás alatt mint mi valahányan. Ezért még persze nem kell követ dobni rá, még akkor sem ha valóban sajnos nagyon pimasz a stílusa. (kifejezetten) Csak egy példa: sokat kerékpározom. Esetenként több száz kilométert. Aszongya felvilágosult kollegám, minek tekersz annyit, nem igaz hogy nem tudsz kifizetni annyi benzint, hogy addig elég legyen. (hogy pontosan idézzem: faszé tekörsz annyit hülyegyerök, nincs kavicsod benzinre hülyegyerök?) Nem hiszi el ha ha mondom: nem odajutni a lényeg, hanem az út maga. Mondom AZ ÚT MAGA.
Nem az a lényeg, hogy húzzuk a szarvát annak a szerencsétlen vasnak, az meg ordítva zabálja meg egy pancsi benzinigényének cirka dupláját. De ezen motorostársaink számára ebben merül ki az élvezet. Ők nem ismerik a környezetterhelés, felelősség, tolerancia, partnerség fogalmakat, nekik az a lényeg, hogy mindenáron tiszteletet vívhassanak ki maguknak az utakon. Ők a pillanatnak akarják megmutatni, hogy milyen fasza gyerekek, így akarnak valaki lenni, de nem alkottak vagy dolgoztak meg valamiért úgy, hogy megértsék milyen édes a gyümölcse. Motorjaikkal, és motorozási szokásaikkal kitűnni kívánnak, számukra ez egy virtus, egy ki-ha-én-nem-de-kemény-csávó-vagyok fílingnek élnek, ami önmagában nem rosszabb, vagy elítélendőbb mint más, csak más. De mi meg azt nem értjük meg. Mellesleg valóban olajkályha, de talán épp ez az egyik szegmense amitől igazán szép. Ez az egész egy kis falat a MOTOROZÁS hőskorából, ami egy kis kóstolót ad egy kissé elfeledett régebbi világ kiveszni látszó értékrendjéből. Ekkor a motor még más volt mint ma. Ha elmenne ifjú barátunk egy alkatrészbörzére, hallgatná apáink történeteit, egy találkozó alkalmával részt venne egy-egy rövid konzíliumon némelyik kifulladt vas mellett, meglehet magától is rájönne valamire. De köztünk is van elég, akinek ha csak úgy alátolnának öreg vasa helyett egy fiatalabb, izmosabb csikót, biz' nem rúgná ki maga alól sűrű kereszthányásokkal kísérve. Szóval szerintem megtehetjük, hogy a lényeg ismeretének biztos tudatában megmosolyogjuk az ilyen dőre kérdéseket, esetleg nagy kegyesen csepegtethetünk némi információt fiatal barátunk okítására, de a két külön nézőpont nem fog ettől közelebb kerülni egymáshoz. Egy a bot, aminek két végén vagyunk, csak bizonyára elég távol egymástól. De a bot akkor is egy. Csak az egyik vége kézbe simul, a másik vége meg üt. Mindenki szabadon dönthet, melyik végéhez áll. Nem biztos, hogy a mi döntésünk a helyes, fogadjuk el a másik szempontot is, mivel pl.ez a tolerancia.
Motoros üdvözlettel: Farkas Gábor
Széles utat! |
