SzocimotoroSOKK -

Klaudia - 2008-11-17 11:05:44

Akkor neked sem volt könnyű.
Nekem olyan tz-m volt...ááá.
Az első rutin vizsgámon azért buktatott meg a vizsgáztató, mert életveszélyes volt a motor. Nem volt ütköző, nem mért a sebbeségmérő, nem volt alapjárat...és még sorolhatnám ( nem nyúlhattunk a motorhoz, ha szerettünk volna állítani rajta). Szóval nekem is egy élmény volt.
De ehhez még hozzá jön az, hogy olyan köcsög volt az oktatóm, hogy leírni is nehéz.
Először is úgy fogadott, hogy nőnek és gyereknek nem adna jogosítványt.
Mondta ezt egy 16 éves lánynak, aki az álmát szerette volna ott megvalósítani.
Onnantól kezdve elég szar volt minden, mindent egyedül csináltam, sosem segített. pl. életemben először ültem fel a motorra...berúgta és annyit mondodt...menjél! És mindent egyedül kellett megcsinálnom.
Közben még a tél is megszo...patott.
Aztán következő nyáron tudtam menni a pénzhiány miatt a városira.
Na ott párszor majdnem leszálltam a gépről, hogy odamenjek és megüssem.
Pl. ha ki akartam kerülni az úthibákat, folyamatosan ordibált velem...azt üvöltötte: Ne kacsázzzzz! :P
Meg még sorolhatnám.
A lényeg, hogy ő eldöntötte, hogy nekem nem ad jogsit, mert nem tetszett neki a pofám.
Aztán végül meglett a jogsi két évvel ezelőtt szeptemberben.
Azóta nem tudtam gépet venni, csak most.
Ezért csúszik kicsit a nagy A, mert kell a rutin.
Bár vezethettem egy Kawa er5-öt nemrég, és igen jól ment. De jobb a biztos.
Ami a legrosszabb az egészben, hogy olyan ideget okozott csórikám ( volt oktató) bennem, hogy nagyon sokáig rettegve ültem motorra...mindentől féltem...néha még most is gyomorideggel szállok fel.
Pedig tudok motorozni, csak mivel sosem kaptam biztatást, egyszerűen félek.
De azért így, hogy megvan a gép jobban érzem magam egy fokkal.

Hát ennyit az oktatókról.....