|
crazydent - 2006-09-04 10:12:52
No, szabi után pihenten... lendüljünk bele újra!
Hagynám én a témát, de nem lenne tisztességes azokkal szemben, akik követik az eszmecserét, és egy rossz ponton abbahagyott levelezésből helytelen
következtetéseket szűrnének le. Ezért én annak vagyok híve, hogy vigyük végig, amíg mindenki egyetért.
Öregapó, a gondolatmeneted egy dolog kivételével hibátlan. Az az egy dolog viszont pont az a bizonyos kétszeres áramszükséglet a trafó primer oldalán. Szerintem csak nem koncentráltál eléggé, és bevitt az erdőbe a trafók általános elmélete, és így - bocs, de ez a helyzet - írtál egy nagy sületlenséget :-).
Ezt írod: "a teljesítmények azonosak. Vagyis 12*I1 =6*I2". Persze, de ez csak a hővé alakuló egyenáramú veszteségi teljesítmény, aminek semmi köze nincs a
szekunder oldali gyújtási energiához, az ugyanis - a veszteségeket elhanyagolva - a primer oldali induktivitással, és a primer áram négyzetével egyenesen arányos.
Ugye ismerős: E=L*I^2/2. A tápfeszültség csak ott jön a képbe, hogy ezt az áramot a gyújtási időpontra el kell érni, vagy minél jobban megközelíteni még nagy
fordulatszámon is. Hogy lehet ezt elérni? Régebben a trafók primerjét egyszerűen olyan vastag drótból tekerték, hogy a tervezett induktivitás mellett az ohmos ellenállásuk is a kívánt értékű legyen, azaz az üzemi tápfeszültség és az üzemi áram hányadosa. Tudomásom szerint a 12V-os Trabi trafó ellenállása 4 Ohm, a 6V-osé pedig 2 Ohm, vagyis névleges áramaik azonosak (feltételezésem szerint az induktivitásuk is, így szekunder oldali energiájuk is).
Csak érdekességként: a mai modern (elektronikus gyújtási rendszerhez tervezett) trafók primer ellenállása 1 Ohm alatt van. Ezek percek alatt szétégnek, ha nem gondoskodunk a rajtuk átfolyó áram korlátozásáról. Ezt egyszerűbb esetben az áram nagyságának maximálásával, elegánsabban pedig a töltési idő szabályozásával oldják meg. A lényeg viszont ez esetben is az, hogy a gyújtás időpontjára meglegyen a névleges primer áram, és ezáltal elegendő legyen a tárolt energia.
Visszatérve egy kicsit a végtranzisztorok bázisáramának méretezéséhez is: a dolog mindenképpen onnan indul, hogy hány Amper kell a trafónak. Persze, jellemzően nem ezt a
paramétert szokás megadni, hanem a névleges feszültségét, és (sajnos, csak ritkán) a primer ellenállását. Ha az ellenállásról nincs adat, meg kell mérni.
Tegyük fel, hogy idáig eljutottunk, legyen a névleges áram a példánkban éppen 3 Amper. Ezután - ha precízen akarjuk megtervezni az áramkört - elő kell vennünk a kiválasztott tranzisztorra vonatkozó azon diagramot, amely a kollektor-maradékfeszültséget (Uce_sat) ábrázolja a kollektoráram (Ic) ill. a bázisáram (Ib) függvényében. Példaként nézzétek meg ezt (ez is egy
teljesítménytranyóé, és rendkívül hasznos, mert szélsőséges hőmérsékletekre is megadja a görbéket): http://www.roxel.hu/images/uce_sat.jpg.
Jól látszik, hogy 3 Amperes kollektoráram mellett a tranzisztor maradékfeszültsége (Uce_sat) lényegesen már nem csökkenthető tovább akkor sem, ha 0,15 Ampernél nagyobb bázisáramot adunk neki. Hát akkor ne is adjunk, mert felesleges. Az is látszik, hogy 1 Amperes kollektoráramnál elég lenne kb. 0,04 A bázisáram is a telítéshez, míg 5
Amperhez kb 0,3A bázisáram kívánatos. Mindezeket azért írom, hogy világos legyen: ilyen esetekben semmi értelme a bétával (ill. tizedével, huszadával, stb) számolni; csak egy jó diagram vagy a mérés segít.
R.A.-hoz: a 2265-ös hsz-ban Te is elég furcsát válaszoltál Öregapónak: "A bázis áram változás nem következménye a kollektor áram változásnak, hanem kiváltó oka." - analóg erősítők esetében :D
Szóval kapcsolóüzemben szerinted nem igaz az idézőjelek között levő rész? Ha tényleg így gondolod, akkor írd meg, hogy kapcsolóüzemben mi az ok, és mi az okozat. Vigyázat: nem egyenes vagy bármilyen arányosságról beszélünk, csak ok-okozati összefüggésről...
Hát egyelőre ennyi tiszta vizet a pohárba.
üdv, szr |
