|
peti74 - 2006-01-06 23:44:08
Jó estét.
Ahogy olvasgattam a fórumot, láttam, hogy volt már téma a kétütemű szerkezetek fordulaszám-előgyújtás karakterisztikája. Megpróbáltam utánanézni a neten, de egyetlen idevágó karakterisztikát sem találtam, mindössze néhány fórumba sikerült beleolvasnom, ahol trabis meg wartburgos urak okoskodtak. Egy wartburgos fazon fel is rakott magának egy ilyen IGC szerű szabályzót majd fékpadon állítgatta valamennyit. Ő azt írta, hogy neki a következő jött be: 900-as fordulaton 10 fok, 8000-ön (ott a teljesítménymaximum) 35 fok, a kettő között meg lineáris. Mindez az eredeti 21 fokos, fix gyújtással szemben. Szerinte ez az egyszerű megoldás olyan 20%-os teljesítmény- és hasonló nyomatéknövekedést eredményezett (teljes karakterisztikát persze nem mellékelt). Azt is írja, hogy annek az egszerű karakterisztikának a bonyolítása (exponenciális görbe, homorú, domború, stb.) nem vezetett további mérhető javuláshoz.
Az etz-men a jelenlegi fix elekronikus gyújtás 2,6 mm-re van állítva (anno ez jött be), ez főtengelyfokban olyan 23 foknak felel meg a felső holpont előtt. Azt figyeltem meg, hogy ezzel a gyújtással kb. 4000-es fordulatszámon megy a motor a legkönnyebben és ott harap legjobban a gázadásra is. Ezt a pontot kell kiindulásnak tekinteni a görbén.
Ezzel az egyszerű logikával (és néhány aránypárral) élve az etz-mnek a következő egyszerű gyújtásgörbét kellene beállítani:
650-es fordulaton mondjuk legyen 7 fok, 4000-es fordulaton legyen 23 és a kettő között lineáris, illetve ugyanezt folytatva max 6000-ig, ahol 34,5 fok. Aztán jöhet a próba.
Meg kell jegyeznem, Van aki azt állítja, hogy a kétüteműnek nagy fordulaton kell a kisebb előgyújtás. Kicsi és hiányos tudásomtól vezérelve én ebben mindössze annyi logikát látok, hogy a nagyobb fordulathoz (4-ben, 5-ben) nagyobb sebesség is tartozik, ami a relative kis teljesítményű kétütemű motorok esetén már exponenciálisan növekvő ellenállást jelent,akárcsak egy egyre meredekebb emelkedő. Azt gondolom, hogy emelkedőn egy adott fordulatszámról való gyorsításhoz kisebb előgyújtás az ideális, mint ugyanahhoz a gyorsításhoz mondjuk sík terepen, mert emelkedőn nagyobb gázt húzunk hozzá, ezért a szívócsővákuum kisebb lesz. Azt pedig tudjuk, hogy a vákuumos előgyújtás szabályzás (már ahol van) szintén a vákuummal arányosan (és így a pillangószeleppel vagy etz-nél a suber-emeléssel fordítottan arányosan) változtatja az előgyújtást.
Tehát nagy fordulaton (mondjuk a fordulatszámtartomány utolsó egyötödében) a a görbe monoton növekedéséhez hozzá kell adni egy exponenciális csökkenő görbét, ami végerdményben egy egyre lassabban növekvő, majd egyre nagyobb lendülettel visszaforduló görbét jelent (a végén visszaforduló kifli-alak). Az egésznek igazából csak 5-ben és esetleg 4-ben van igazán értelme, tehát a jármű végsebessége közelében. Alacsonyabb fokozatokban úgysem szokás kihúzatani a max fordulat közelébe az alulterhelés miatt, tehát ott marad monoton növekvő görbe.
Ezzel az utóbbi logikával élve az etz-m gyújtásgörbéjének felső tartományát érdemes egy kicsit "lankásítani" mondjuk 4500-tól. 5500-nál lenne mondjuk 28 fok, onnan pedig 6000-re visszamenne 25-fokra.
Ennyit mára az agymenésemből, a többit majd a gyakorlat megmutatja.
Aki úgy érzi, hogy nagyon rossz logikát követek az (lehetőleg érvekkel alátámasztva) javítson ki, a cél végülis az lenne, hogy talájak néhány általánosan érvényes elvet egy IGC-60-as előgyújtásszabályzó otthoni felprogramozásához.
Üdv,
Peti74 |
