SzocimotoroSOKK -

Gyula-bá - 2011-06-30 11:19:09

Engem sem hagyott nyugodni a téma, mármint a vázolt körülmények közt (UTáp=6V : RTraf=2,5 Ohm : legalább 400V záró feszültségű kapcsoló elem) melyik megoldás a "jobb", az elektromos jellemzők szemszögéből nézve? Kicsit utána számoltam a dolognak.
Kezdjük a FET-el: Idézet Árpád barátunk 4562 sz. hozzászólásából "Az irfp460 már 3-4 volton átengedi a 1.5 ampert, 0.3nál kissebb ellenállás mellett ". Igaz, hogy jelen esetben az áram kb. 2,4 A de fogadjuk el a 0,3 Ohm értéket (adatlap alapján lehetséges). A 0,3 Ohm FET ellenállásból következik, hogy a végfok árama I= UTáp/ (RTraf+RFET)=2,14 A, tehát a FET-en a feszültség esés UFET=I* RFET=0,64 V, az elfűtött teljesítmény PFET=1,37W.
Abban már megegyeztünk, hogy a tranzisztoros végfok esetében a 0,28-0,35 V maradék feszültség lehetséges érték, vegyük a legrosszabb esetet vagyis UTanz=0,35V , az elfűtött teljesítmény PFET=[( UTáp - UTanz )/ RTraf ]* UTanz =0,797W.
Igaz a fenti adatokat némileg kompenzálja a FET vezérléséhez szükséges kis áram, ami egyszerűbb meghajtó fokozatot tesz lehetővé.
Ezekből az adatokból azt a következtetést levonni, hogy a FET-es kapcsoló fokozat mindig és minden körülmények között jobb hatásfokú mint egy tranzisztoros elég meredek állításnak tűnik, mint a példa is mutatja vannak esetek (az a bizonyos 1-2%) mikor a "szakma" általában igaz megállapításai nem egészen állják meg a helyüket.