|
crazydent - 2009-03-29 20:55:46
A helyesírási hibák ezennel előre is meg vannak bocsátva :).
A lényeget illetően viszont még mindig szeretném folytatni a témát azért, hogy akik eddig követték, és érdekli őket, precíz és igaz információkkal gazdagodjanak. Hogy ne csak a saját értelmezésemet osszam meg a többiekkel, javaslom megnézni ezt az igen jól összeszedett anyagot a gyújtásrendszerekről: http://webshop.langauto.hu/kepek/muszaki/4.2.pdf
A többi fejezet (1.-8.) a mi szempontunkból most nem annyira lényeges.
Most pedig - sajnos hosszú lesz - megpróbálok reflektálni a témában született hozzászólásokra.
Az 55V-os IRLZ44-gyel tényleg nem fog összejönni a gyújtás a szokásos áttételű gyújtótrafókkal, mert mielőtt a szekunder oldalon ki tudna alakulni a szikra, a FET 55V-nál megfogja a primer feszültséget, és saját maga fogja elemészteni a felgyülemlett energiát, amely nagyságrendileg 50-100 mJ lehet. Ilyesmire specifikálni is szokás a FET-eket (ez az "avalanche energy" nevű paraméter), azaz megadják, hogy mekkora, lavinaszerűen elnyelt energiadózist bír feldolgozni károsodás nélkül. Itt is megkülönböztetnek egyedi és ismétlődő pulzusokra vonatkozó esetet. Az IRLZ44 egyszeri (azaz nagyon ritka) előfordulással - a specifikált körülmények között! - 210 mJ-t bír elnyelni, de ha akár 50 mJ-t másodpercenként több tucatszor akarunk vele megetetni, úgy kipurcan, mint a huzat. Szikra helyett tehát lesz egy halott FET-ünk. Aki nem hiszi, próbálja ki. Nem véletlenül vannak a gyújtásvégfokokban 500-600 Voltos FET-ek .
Árnyaljuk tovább a dolgot: ha a gyertyahézagot olyan kicsire vesszük, hogy a szikra 55V*trafóáttétel feszültség alatt át tud ütni, akkor mindaz, amit eddig leírtam, nem igaz. De ugye nem erről beszélünk...
A trafó primer és szekunder feszültségei nagyon is szoros kapcsolatban vannak. Ennek bizonyítéka az, hogy a szekunder oldali átütési feszültség különböző paraméterektől való függése (elsősorban gyertyahézag, ill. nyomás) tökéletesen áttevődik a primer oldalon kialakuló csúcsfeszültségre. Ez is szépen le van írva a fent említett anyagban.
Áram vagy feszültség? Persze hogy áram kell ahhoz, hogy energia tárolódjon a trafóba, de azt a rákapcsolt feszültség hozza létre (mint ismert, véges idejű felfutással - hál'istennek, ebben nincs vita). Amíg áramváltozás van, addig viszont feszültség indukálódik _mindkét_ tekercsben! A primerben ez ellene dolgozik a rákapcsolt feszültségnek, a szekunderben pedig csak úgy elvan magának, a szikrához képest fordított polaritással, és akkora nagyságban, hogy az szikrázáshoz nem elegendő. Ha ez a veszély mégis fennállna, egy diódát is raknak a szekunder körbe.
Nomármost, amikor az áram útját elvágjuk, szerencsétlen szeretne tovább folyni (az indukált feszültség hajtaná!), és keresi a lehetséges utakat. Itt szokott az értelmezés leginkább megkavarodni... ha az áram semerre nem tudna tovább folyni, és _azonnal_ megszakadna, az mindkét tekercsen _végtelenül_ nagy indukált feszültséget eredményezne. Ez Lenz törvényéből következik (Maxwell törvényei ide nem kellenek). Ilyesmi a valóságban nincs, hanem kialakul egy egyensúly az áram csökkenésének sebessége és az indukált feszültség(ek) között. Ha viszont az áramnak egy könnyű menekülési utat biztosítunk (pl. a tápfesz felé egy diódán át, ahogy Árpád írja), az indukált primer feszültség nem fog tudni feljebb emelkedni, mint a tápfesz +1 diódányi feszültség. Az áram csökkenése nagyon lassú lesz, a szekunder feszültség pedig elenyészően kicsi (trafóáttétel*1 diódányi fesz).
Más: feszültség indukálódik, vagy áram?
Ez nem is lehet kérdés. Aki kételkedik, nézze meg a Wikipédián: gyönyörűen van megfogalmazva. Az áram mindig a feszültség következménye: ha nincs lehetősége folyni, nem folyik, holott a feszültség jelen lehet.
Uff. Küldetéstudatomnak (oszlatni a homályt) eleget tettem, jöhet a vita, fikázás, sünkívánatok, stb.
|
