hu
: Főoldal : : Fórumok : : Feliratkozás a levlistára :
2022. december 07. szerda 
Ambrus

:: Egy kép ::

:: Címlista belépés ::
email:
pass: 

:: Szavazás ::
Milyen hatással van rád a benzináresés?

Imádkozom, hogy tavaszig kitartson (61)

Már a kád is csurig benzinnel (10)

Eladtam az összes MOL részvényemet (2)

Hosszabb nyári túrákat szervezek (4)

Ez hülyeség, most is 5ezerért tankoltam, mint máskor (33)

Ez egy ilyen év, folyton esik (3)

Ideje kivenni a fojtást! (17)


:: Ajánlott böngésző ::

- Cikkek -
Í.J.- Nem öröm ez! Még a szülőknek sem!
(by Orgon - 2005-12-12)

A történet kb. két évvel ezelőtt kezdődött, mikor is emberünk megvette élete első nagy szocimociját és nekiállt csinosítgatni, felkészíteni a műszakira. Eközben rábukkant a neten arra a társaságra, ahol Ő igazán jól érezné magát. Két évvel ezelőtt hatalmas vágy ébredt kalandunk hősében, Ő szocitúrázni akar!

Egyre mohóbban olvasta a beszámolókat, nézte a képeket, végül idén nyáron a VII. túra után kezébe vehette forgalmi engedélyét, és türelmetlenül várta az őszi eseményt, ahova cimborájával már jó előre megbeszélték a részvételt. Fogytak a napok, és cimborájának elfogyott a pénze, így csak egy motorral tudtak nekivágni a 420 km-es távnak.
 
Eljött a péntek hajnal, a megbeszéltek szerint (hősünk) Gergő cimborám elindult Gyuláról hajnali 5-kor, hogy egy órával később Szarvason felvegyen és együtt menjünk tovább az ismeretlen országútján…
 
A reggeli málházásig még semmit sem sejtettünk. Boldogan indultunk útnak, egyedül Párom volt szomorú, hogy nem láthat hétvégén. Fél hét már jócskán elmúlt, mire kigurultunk a parkolóból. Mivel a szocimocik híresek a jól málházhatóságukról, ezt igyekeztünk is maximálisan kihasználni.
 
 
Az időjárás nekünk kedvezett, enyhe hátszelünk volt és egészen jó tempóban tudtunk a rogyásig pakolt útitárssal haladni a 44-esen. Az időpontot viszont rosszul választottuk meg, már nem hajnal, nincs fagyhalál, viszont már az összes négykerekű birka elindult melózni, hála a helyi munkalehetőségeknek és a fizika azon csodás termékének, amelyet ingának neveztek el.
 
Menetközben találtunk egy ralli-trabit, amiről a csúcsforgalom miatt nem készült fotó. :-( Viszont halálian festett! Képzelj el egy feketére mázolt kasznit piros villámokkal meg vonalakkal, aminek a segge helyén bukócsövek vannak, vidéki igényességgel kimunkálva. Persze eladó volt. Aztán három telekkel arrébb egy kb. 35 éves kombájnt árultak „kosárban”, ahhoz aztán már komoly Homo ludensnek (játékos ember) kell lennie az illetőnek, ha gépet akar belőle még építeni…
 
Nem tudom pénteken reggel mi van a motorosokkal, annyira be lennének zombulva a melótól hogy már motoros társukat sem veszik észre, ha szemből ketten is kalimpálnak?! Vagy már a hétvégi gurulás-mámor lebeg a szemük előtt, vagy egyszerűen csak nem vesznek komolyan két integető figurát egy megpakolt TZ-n? Ki tudja! [Visszaintős mérleg: 4-ből 1 :-( ] Szóval ezeket a betétsztorikat csak azért írom bele, hogy teljen a lap (és ezt a tudományt gyakorló fősulisként államvizsgáig a tökélyre kell fejlesztenem) és neked is az időd szépen telik míg olvasod…
 
Kecskemétre kb. háromnegyed óra alatt felkarikáztunk, az „emmötös” tövében megreggeliztünk a MOL-kúton, szemügyre vettük Európa szemetét, amit éppen itt fújt össze a szél: olasz keménylegények, egy magyar baráti társaság, két török nagycsalád német rendszámú kombival, és egy szakadt holland Astra, valamint néhány kamionos tartotta éppen kényszerpihenőjét a menetrendszerinti nyolcórai kellemesen simogató napsütésben.
 
Gyors telefon haza Páromnak, hogy élünk, finom a szenya amit hajnalban főzött, gurul a vas és nemsoká Zalában leszünk…
 
Még több kedvvel vágtunk neki, a Dunaföldvárig tartó szakasznak, szerettünk volna kicsit lábáztatni nagy folyónkban, ami mellesleg a fejlődés és elmaradottság szimbolikus választóvonala. Ment is a gép, mivel keskeny volt az út, a teherautó meg sok, így forgalmasabb helyen 80, amúgy az utazó 95-100 kilometr per csasz. Nem is volt baj addig, míg el nem értük a Dunaföldvár 31 km táblát. Itt a motor hangja selymesből traktorcsörömpölésbe csapott át, kilenc óra volt. Gergő kuplungolt, a hang megszűnt, a motor leállt, legurultunk az út szélére és megdöbbenve tanakodni kezdtünk, találgattuk a hiba okát. Túlmelegedett? Hagytuk hűlni, sikeres indítás, újra traktorcsörgés… A következő indítás már meghiúsult, főtengely nem forog, valami miatt „megragadt”. Gergő szerint a csatoskarbi tűtartóját szippantotta be, mert amúgy is le volt lazulva és menetközben magától változott a tű pozíciója. Az én ötletem: talán elpattant egy gyűrű és beakadt valahova. Ekkor már bőven 5000 km-rel fúrás után volt a masina. Mivel a súbertű rendben volt, meg kellett vizsgálni a gyűrűk állapotát. Ehhez civilizációra volt szükség, hogyha tényleg az a gond, és súlyos a helyzet, akkor tudjunk alkatrészt beszerezni, ugyanis kalapács már van nálam az előző túra tapasztalataiból kiindulva, de 71-es gyűrűkészlet még nincs még a kabátzsebemben sem. :-) Betoltuk a masinát a legközelebbi településre. Útközben kedélyesen integető csopperes raj húzott el mellettünk lassítás nélkül, nomeg kamionok centikre mellettünk. Az egészben a legszomorúbb, hogy egy BMW-s autós srác állt meg érdeklődni a probléma okáról, ha benzin gond lett volna, már szívta volna is a tankját, de sajna kicsit komolyabb volt útszéli magánszámunk oka. Ezúton köszönjük az ismeretlen makói fehér BMW-snek, a kedvességet, ha nagyok leszünk megháláljuk! Végre beértünk Fülöpszállásra.
 
Itt a gázcseretelepes figura elmondta, hogy csak egy autószerelő van, az is olyan körülményes, hogy két hónapig szerel egy Ladát. A legközelebbi szerelő, aki motorokhoz is ért, az Szabadszálláson székel. Előzetes elmondások szerint legalább 8 km gyalog is, nemhogy lerobbant megpakolt motorral! Gyorsan ledobtuk gönceinket: két kabát, pulcsi, póló, protektorok, néhány fotó és irány a szerviz!
 
Nem is olyan nehéz tolni hosszútávon egy megpakolt MZ-t, bár én eddig csak az utcasarokig való tolást gyakoroltam, szerencsére azt sem sokszor! A helybeliek csodálkozva méregettek bennünket és izzadságunk tárgyát. Követve egy jól reklámozott autószerelő hirdetését hamar eljutottunk a helyi üzemanyagtöltő állomással szemközt épült kocsmáig. Innen még két sarokra volt a műszaki segélyhely. Egy pár érkezett szürke Fusion-nal, elvitték Gergőt a helyi motorszerelőhöz, aki elvállata volna a gépet, keddre meg is csinálta volna, ebből nem kértünk, mert nem volt kedvünk egy gyalogszázadra való felszereléssel vonatozni. Visszaérve lebeszéltük a sráccal, asszem Ottónak hívják, hogyha mégis csak gyűrű baja van a vasnak, átvisz Dunaföldvárra cuccokért, mert amúgy is dolga lesz arrafelé. Neki is köszönünk minden segítséget! A kocsma előtt sztenderre húztuk a gépet és nekiláttunk lekapni a hengert. Le is szedtük volna, ha a hatkiló szerszám között akad egy 17-es dugókulcs (16-os volt a készletben a legnagyobb)... Mindent vissza a helyére, el az imént említett szakihoz. Rendes volt adott rongyot, csapszegkiütőt, dugókulcsot és néhány szakmai ötletet. Túránk folytatása reményében láttunk neki a már jól begyakorolt bontási procedúrának. Már azt is fontolgattuk, ha nincsen csak 1 gyűrű törve, akkor is megyünk tovább. Sajnos a helyzet nem volt ilyen rózsás…
 
A hengerfejet levéve gyanús morzsákra bukkantunk az égéstérben. Nagyon nem aggasztott a dolog bennünket, mert eszünkbe jutott egyik haladó motoros cimbora aranyköpése: „Andrásom, jegyezd, meg: a kétütemű azért jó, mert ami nem ég el, azt kiköpi!”. A félelem akkor erősödött bennünk, mikor a henger lehúzása közben maréknyi alumíniumszemcse hullott ki a dugó alól. 
 
Totális megsemmisülésünket a dugó látványa idézte elő. Gondolom nem véletlenül. A tűgörgő sem úszta meg… Lehet hogy nem jutottunk volna messzire? Hangosan szentségeltünk és kínunkban röhögtünk a motoron, a helyzeten és egymáson.


 
Fél egy. Hívtuk Teshot, hogy feladni kényszerültünk a túrát, a szülőket, hogy nem kell idegeskedni, megyünk haza, és egy utánfutót. Felvettünk pár borult videót, majd a jól begyakorolt mozdulatokkal összedobtuk a blokkot. Megköszöntük az autószerelő segítségét és türelmét, majd újra felmálháztunk, hogy a „motormentő” könnyen ránk leljen a község szélén. Fél ötre megérkezett az autó. Feltereltük a ménesbirtokot, bár a csomagok elhelyezése egy szamarában okozott némi fejtörést. A nagy ijedtségre megittunk egy bambit egy közeli vendéglátóipari egységben. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Gergő jutányosan szerzett egy féktárcsát + munkahengert + féknyerget, nomeg egy komplett karbit elég jó állapotban.
 
Hazafelé szomorúan pislogott a reggel még zabolátlan masina, rossz volt visszafelé nézni a már ismerős tájat, amin röpke 10 órája még suhant velünk és nem kevés csomagjainkkal a Keletnémet Csoda!
 
Egy biztos: legközelebb, ha tehetjük, elkerüljük ezt az elátkozott környéket, de mindenesetre lesz nálunk egy tartalék dugattyú vagy egy tartalék blokk!
 
Így jártunk!
 
     
:: Fórumok ::
Motoros túra (17947)
MZ (49019)
Jawa (27120)
Motorszervíz (2867)
Simson (3406)
Izs (611)
police (1763)
Pannónia (6541)
Dnepr (125)
Ural (61)
Átépítés (910)
Csepel (1960)
Junak (318)

:: Keresés ::




www.motoros.hu