Miközben kitöltöttük a papírokat (lefénymásolták a jogsit, személyit, aláírtam, hogy elvittem tesztelni) kitolták a motort az utcára.

 

Majd megközelítettük a motort. Így árván, egyedül az utcán már nem is éreztem szükségét egy kisszéknek a paripa meglovagolásához (172cm magas vagyok). Következő lépésként elmutogatták, mi hol van a motoron. Majd nyeregbe pattantam. Húúú de széles az ülés! - konstatáltam magamban. Aztán gyújtás, gombnyomás és a szerkezet működni kezdett. A hangja szép markáns, nekem bejön. Mentem egy próbakört az utcában, hogy szokjam kicsit a gépet, de egyből teljesen otthon éreztem magam rajta. Kicsit furcsa volt, hogy az eddigi motorokhoz képest magasabban van a súlypont,  ezért lassabb tempónál kicsit bizonytalannak éreztem, de ezt valószínű csak szokni kell.

 

Felült mögém a Kati, és elindultunk a Mecsekbe. Szépen húzott alacsonyabb fordulatokról is. 4000 körül már normálisan lehetett vele menni, akár meredekebb hegyen fölfelé is két személlyel, és onnan még erőlködés nélkül gyorsított is. (Persze ilyenkor már nem volt az a brutális érőgép, de nem köhögött, rángatott mint pl. a CBF500.)

 

Elérkeztünk a mecseki kanyarokba. Első érzésre nem az a „fülig-döntöm-gép”. De mint később a neten képeken láttam, azért a lábtartó szikrázásáig le lehet dönteni a megfelelő úton, megfelelő gumikkal. Azért a kanyarokban ellenkormányzással szépen lehetett terelgetni, bár a magasan lévő súlypont furcsa volt (hiába a túraendúró feelinget szokni kell). A V-blokknak köszönhetően alulról nyomatékos, az az érzése támad az embernek, hogy kimenne a világból, miközben csak bámulja a tájat. Itt a hegyekben volt egy-két igen rossz minőségű, kátyúval teli út, de a DL lazán átgázolt rajtuk.

 

Aztán visszaértünk a városba, kicsit ott is motorozgattunk vele. Ahogy lejöttünk egy meredek utcán, be akartam menni a szemben lévő, szintén meredek utcába, és csak a torkolat előtt kicsivel vettem észre, hogy mióta utoljára ott jártam nagy trükkösen kitettek egy behajtani tilos táblát. Gondoltam mégsem kellene csak úgy lemenni rajta a tesztmotorral, ezért a torokban elkezdtem megfordulni, aminek az lett a vége, hogy a lejtőre majdnem merőlegesen álltam, és a padkától már nem tudtam teljesen visszafordulni, szóval megálltam. Itt egyből éreztem, hogy na ezt nem kellett volna, a motor pedig jelezvén, hogy igazam van, engedelmeskedett a lejtőnek. Én izomból feszítettem ellen a lábammal, közben a Katinak üvöltöttem, hogy dőljön balra. Hirtelen bepánikolván nem tudta, merre van a balra. Közben begörcsölt a lábam, amelyikkel a motort tartottam. De végre a Kati is észbe kapott, és eldőlt balra. Itt már éreztem, hogy na ezt talán megúsztuk. Ekkor görcsölt be a másik vádlim is. Mondtam neki, hogy akkor most le kéne szállni, miután ezt sikeresen megtette én is leszálltam, majd sík terepre toltam a gépet, feltettem standerre és: ááááá görcsöl a vádlim! Miután a görcs kiállt, már mentünk is tovább.

 

Ismét kiértünk a városból, de most hosszabb egyenesekkel tarkított tájat választottam, kipróbálni hogy miként viselkedik a motor nagyobb tempónál. A szélvédelme nagyon jó! A vállamról teljesen levette a terhelést, és a bukómat sem rángatta a szél. Olyan 140 körülig szinte semmit nem éreztem a szélből. (A plexi középső állásban volt, még egyet lehetett volna emelni rajta.) A 160-as tempó autópályán egy kényelmes utazó lehet a kis DL-nek, innen még szükség szerint kényelmesen előzni is lehet.

 

Majd sietve vissza kellett vinni a boltba, mert a Katinak dolga volt, és amúgy is zártak. Azt hittem, mentünk kb. összesen 20 km-t, de a km-óra állásból kiderült, hogy a kb. egy óra alatt mentünk vele több mint 50 km-t, de tényleg csak 20-nak éreztem.

 

Köszönhető ez a nagyon kényelmes, széles kagylós ülésnek, ami tartotta a derekam. Az egyenes tartású üléspozíciónak, a lábam sem volt a nyakamban. Igaz a végére megfájdult a bokám, mert állandóan a fék felett tartottam a lábam (nem tudom miért). Igaz is, a hátsó fék adagolását nagyon nem éreztem. Saját magamnak előrébb állítanám a kormányt, mert így, ha beleültem a kagylóba, hogy tartsa a derekam, akkor a kezem volt nyújtott, de ez csak beállítás kérdése. Az ülés érzésre kicsit magasan volt, bár teli talpal leértem róla, de mivel nagyon széles, ezért nagyon szét kell tenni az embernek a lábát, és olyankor kevesebb erőt bír kifejteni, ha meg kell tartani a motort dőlés ellen. A boltban azt mondták, hogy az első telókon még egy kicsit lehet leereszteni, akkor lehet, hogy javul a helyzet, vagy ki lehet szedetni az ülésből.

 

Végül a gép nagyon szimpatikus volt. Az általam vezetett motorok közül Ő áll a legközelebb hozzám. Nem érezni rajta átütő gyorsulást - mivel szép egyenletes a nyomaték leadása -, nem akarsz leesni róla. Ha húzod neki, szépen meglódul, de nem akarja belőled a száguldozást kikényszeríteni. Egyszerűen csak teszi a dolgát.

 

Mindenképpen mielőtt megveszel egy új mocit, próbálj ki többfélét, olyat is, amiről esetleg nem gondolod, hogy ez a te stílusod. Eleinte én is ezt gondoltam a túra endurókról. Van aki azt mondja, hogy Ők a motoros evolúció csúcsa, és ebben van némi igazság.

Az utas szemével:

 

Amikor a zsúfolt üzletben először megláttam a gépet, azt gondoltam: igen ez legalább egy ezres,...és hol is van, amit mi szeretnénk kipróbálni? (Igen, most már utólag én is tudom, hogy a váz ugyanaz.) Kint az utcán azonban már valóban nem tűnt olyan hatalmasnak a motor, és miután a HyGy fordult is vele egyet (persze előtte is tudtam, hogy ügyes fiú), megnyugodva konstatáltam, hogy van esély az életbenmaradásra.

 

Nos, mi is fontos egy utas számára?

Talán elsősorban az üléspozíció. Rövidebb távokon ültem már egy-két nyugati (távol-keleti) motoron, s kijelenthetem: a Jawahoz szokott fenék, hát, de főleg a térd megérzi a különbséget. S erre a tesztútra is azt gondoltam: végre motorozunk egy kicsit, de milyen jó lenne, ha még kényelmes is lenne...

Be kell vallanom, kellemes meglepetés ért. A térdem tényleg majdnem derékszögben hajlott, az ülés maga pedig nem is hasonlítható a Jawaéhoz, természetesen sokkal szélesebb és a hely is nagyobb. Ez egyébként a CBF500 viszonylatában is elmondható, a Hondán, eleve a motor rövid(ebb)sége miatt is, kevesebb a hely. Ha már a Hondánál és az üléspozíciónál vagyunk, a különbség a CBF és a Vstrom között ég és föld (persze a CBF nem kifejezetten túramotor). A CBF-fel tett rövid út comb- és fenékizom erősítésre kitűnő volt, az ülést magát nem használtam túl sokat. Az üléspozíció azonban nem csak az említett testrészek kényelme miatt fontos, egy Vstrom-féle üléspozíció sokkal nagyob biztonságérzetet is nyújt.

 

Érdemes még talán a kilátást megemlíteni. Ebből a szempontból viszont el kell ismerni, a CBF viszi a prímet, a látvány eddig nekem azon a motoron tűnt a legjobbnak. De hát kényelmes ülés, vagy jó kilátás, valamit valamiért. Én a Jawan sem voltam az a típus, aki mindig elbújik a HyGy mögött, s bár a Vstromon persze sokkal jobb a kilátás, egy kis kikukucskálás itt is elkel, ha az ember nem csak az oldalt elsuhanó tájat akarja megfigyelni.

 

A szélvédelemről még annyit, hogy (valószínű a kikukucskálás, meg a magasabb ülés miatt) az utasra már nem áll, amit a HyGy az előbbiekben leírt. 140 de főleg 160 körül már erőteljesen dolgozott a szél, hogy leszedje a bukómat.

 

A teljesség kedvéért nem hallgatom el, hogy a tesztút végén azért bejátszott egy kis hátfájás, de ez valószínű annak tudható be, hogy így elsőre (biztonságérzet ide vagy oda) az ember – vagy legalábbis a „szocimotoros-utas” – nem veszi olyan lazára a figurát, a Jawanál természetszerűleg sokkal harapósabb V-Stromon nem árt a kapaszkodás.

 

Zárszóként csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz, összességében ez volt a legszimpatikusabb motor, amellyel eddig találkoztam.

 

 

Érdemes kiszámolni, hogy melyik hitelintézet/cég mit kínál. Pl. Ebben a valós példában az első cég 8% kedvezményt ad az induló árból. A második 3%-ot. Arányaiban nagyjából ugyanoda jönnek ki. Az első cég ajánlatában kevesebb a havidíj, viszont arányaiban nem annyival kevesebb, mint kellene lennie a kevesebb hitel miatt.

A legbiztosabb szám a havi részletek felszorzása a futamidővel majd ebből ki kell vonni a felvett hitelösszeget. Itt hamar kiderül hogy a futamidő alatt mennyi kamatot kell fizetni.

 

Kacc és HyGy