Protektort minden motorosnak!
(Dolphy - 2005-01-22)

Miért is jó a motorosruha?

Sokan először motorkerékpárt vesznek, és csak utána öltöznek, ha eljutnak odáig. Nekik készítettük ezt a cikket.

Az alább vázolt történet szereplője valós személy, az esemény megtörtént. Bármi hasonlóság kitalált történettel csak a véletlen műve lehet.

2004. Augusztus 20.

Reggel felébredtem, de valami ott motoszkált a szívemben. Fájt a szívem, hogy nem tudtam elmenni Buny-ékkal túrázni. Sajnos annyi pénzem már nem maradt, hogy egy hétvégi túra beleférjen. Bekapcsoltam a magnót, de nem tudtam lekötni magamat. Egy pillanat alatt jött a döntés. Mint minden hétvégén, ha jó idő van irány a Velencei tó. A felesleges dolgokat kipakoltam a táskából és csak a napfürdőzéshez szükséges dolgokat hagytam benne. Üzemanyag rendben, fékek rendben. Na, akkor bőrgatya, gerincvédő és bőr kabát felhúz. Gondolkodtam azon, hogy ilyen melegben miért is öltözök fel ennyire? Néha látom a rövid gatyás srácokat száguldozni 900-as gépen, én meg itten, mint egy űrutazó nyomulok. Na, de mindegy, fő a biztonság. Visszaemlékszem: gyerekkoromban, amikor füvön biciklivel estem és hetekig sebek takarták a testemet. Kesztyű felhúz, bukó felvesz, és irány a 70-es út.

Mint aki most jött a KRESZ vizsgáról, 50-essel csurgok Érden keresztül. Látom valami baleset lehetett, vagy a hőség túl nagy, mert ezer kilométeres a sor. Egyet gondolva odarántok, és 40-nel „száguldozva” elhagyom a kocsikat. Nagyon figyelve, nehogy valaki csak úgy kivágjon. Végre kiértem Érdről. Na, itt már lehet menni, de mivel a kocsik itt szállingóznak maximum 70 a sebesség. Nehogy valaki azt gondolja, hogy le akarom nyomni és a feltűnési viszketegsége következtében megelőzve elsodorjon, vagy elüssön. Ha látom, valaki nem mer megelőzni intek neki, hogy menjen már a fenébe...

Egyszer csak egy településhez érek. Egy népviseletbe öltözött csoport épp otthonról indul el, egy Ladában nyomul, aztán gondolnak egyet és az elsőbbségemre fittyet hányva, simán elfelejtik a STOP táblát.(Biztos jó drága lehetett a jogsi, ha van egyáltalán) Fogja magát és kis ívben, jobbra kivág elém. Mint öreg rutinos már érezve a hozzá nem értését behúzódok balra. A dudát sem éri meg a fattyú, egy kicsit elgondolkozok, hogy beverjem-e a szélvédőt, aztán a vízre gondolva és a lányok testének bámulatára már megyek is az áhított Velencei tó felé.


Az úton hétvégi vezetők mindenütt, előzgetek, indexelek. Megköszönöm, ha valaki lehúzódik. Teljesen családias a légkör. Gyönyörködöm a tájban, nem is megyek gyorsan kb. 60-70 az utazóm. Egyszer csak a szemem sarkából valami mozgásra leszek figyelmes jobbról. Bas….. meg egy biciklis! Fékezek, rántom a gépet balra. Első gondolatom az, hogy kis ívben jobbra kanyarodik a közelségem és az irányom nem figyelve. A gépet még mindig balra kormányzom, de látom a vak egér nem is érzékel semmit. Gondolom a kocsma előtt beállították neki a drót szamarat, hogy merre a haza és elindult. Aztán jön az elkerülhetetlen. Bele csapódok a kerékpár elejébe, vagy ő belém, már nem tudom. Innen minden pillanatok alatt játszódik le. Látom, ahogy esek, a motor csúszik a betonon és a mögöttem lévő kocsi tovább megy. A szembe jövő oldal szélén fekszem. Azt hiszem háton fekszem, próbálok felkelni. Minden homályos, nem látok sok mindent. Bemászok az árokba, becsukom a szemem. Hangokat hallok, mentőért kiáltanak, rendőrt hívnak, körbe vesznek néhányan. Mi a bajom? Mi történt velem? -ilyeneket kérdezgetnek "Az a bu.. köcsög kijött elém..."

Mozgatom a vállam, a nyakam, a kezeim. Azt hiszem nem tört el a gerincem. Már látok ismét! A bal oldalam, a kezem, a vállam nem érzem. Szörnyen fáj a bal vállam, kezem, nem tudom mozgatni. A hasam vérzik és nagyon fáj, nem merek mozdulni. A motorom pár méterre fekszik tőlem. Csendben fekszik. Nem látszik rajta nagy sérülés. Azt hiszem, könnyezem miatta, de azért kezdem összeszedni magamat. Megkérem vegyék le a bukómat, mert nem tudom a kezem mozgatni, aztán az álarcomat is lehúzzák. Pár perc múlva már ott a mentő. Kérdezgetnek, válaszolok. Azt mondják, ne mozogjak, a másik tag nagyon megsérült, őt veszik kezelésbe először és utána visszajönnek hozzám. Talán 5 perc telik el, és jönnek. Lesegítik a kesztyűmet, a kabátomat. Tapogatnak, nyomkodnak és mosolyogva a mentő orvos azt mondja: Nagy szerencséje, hogy fel volt öltözve... Megérkezik a rendőrség, amíg az alhasi sebemet kötözik. A helyszínelő kérdezget mindent, elkéri a papírokat, majd mintha Meseországban lennék, átadja a telefonját és azt mondja, szóljon valakinek, aki elviszi a motorját, én megvárom, míg ideér. Legszívesebben megcsókoltam volna, de azonos neműek felé nem vonzódom, így nem tettem. Aztán hála Istennek, a Buny túrára készülve a noteszomat is betettem és reggel nem vettem ki. Teljesen szétcsúszott állapotban már tárcsáztam is a motormentőt. Ja, igen, hátha valakinek kell (Nem kívánom): 06-20-471-6071 Beültetnek a mentőbe, és már visznek a Kórházba. Még mindig sokkos vagyok... Olyan gyorsan történt minden, legszívesebben felébrednék egy rossz álomból. Lemosnám a kertben a motort és Velence közelébe se mennék. Megérkezünk, kerekes székbe ültetnek és a váróteremhez gurítanak. Mindenki engem néz. Aztán látom az őrült biciklist is. Feje bekötve, keze bekötve és vér mindenhol. Magánál van, betolják valahová...


Tapogatás, kérdezz-felelek, röntgen. Aztán megállapítják, hogy semmi bajom. Pedig a kezem még mindig nem mozdul semerre. Még egy kicsit várakoztatnak, már mindenkinek elmondtam mi történt. Már mindenki panaszát meghallgattam. Összeismerkedtem egy házaspárral is. Láttam gyönyörű mini szoknyás ápoló nőket is, akik jöttek és mentek. Ilyenkor nagyon szomorú képet vágtam, hátha valaki megsajnál, de nem jött össze. Nagy nehezen megjött a rendőrség. A jogsimról kérdeztek, aztán felvilágosítottam őket mit jelent az A Korlátozott. Normálisak voltak, és látták,hogy nem a legjobb állapotomban vagyok. Azt mondták, az emberkét feljelentik közlekedési szabálysértésért.


Értem jönnek barátaim Nehezen, de elindultunk haza. Viccekkel szórakoztattak, persze ha sejtették volna, mennyire fáj mindenem és a motorom is tönkre ment! Na, de mindegy.

Otthon Hazaértem "épségben". Pihenésre van szükségem, alvásra és hátradőlésre. De ez nem megy sehogyan, mert mindenhol fáj. Csak hátradőlök és behunyom a szemeim. Hátha felébredek...

Nem aludtam semmit, ahogy mozdultam, vagy a hasamra fordultam, vagy a bal oldalamra, azonnal felébredtem. Fáradt voltam, és nem álmodtam az egészet. Velem történt. A motorom biztonságban van, azt mondták nincs vele nagy gond. Reménykedtem benne.

Ruházatom:
Nadrágom térdénél mind a két protektornak annyi. Bal térdemnél a bőr teljesen lekopott a felette lévő réteggel együtt. Jobb térdemnél egy 4 cm-es átmérőben a protektorból és a nadrágból egy kis darabka kiszakadt. Ha nem lett volna ilyen gatyám, akkor azt hiszem, elbúcsúzhattam volna a járástól.

Kabátom: Balkönyök protektoron látszódik az aszfalt. Azt hiszem elég kemény küzdelmet folytatott a kabátom a könyökömért. A protektor győzött. Úgy néz ki, a kezemet is tudom használni még életemben. Bár a kabátomban nem volt váll protektor, ha ez van, akkor talán a vállam sem kap ekkora ütést. A háton is láthatóak kisebb nagyobb aszfalt csúszás nyomai, de a gerinc protektoron semmi sérülés nincs. Bár elképzelni sem akarom, hogy mi lett volna, ha aznap kényelmi okokból nem veszem fel.

Kesztyűm: A tenyér részénél sérült gyengébben, de a legnagyobb sérülés az ujj hajlataimnál a külső részen látszik. Azt hiszem attól védett, hogy a fenekemről ne kelljen bőrt venni az ujjaimra vagy a sarki Grill csirkéstől csontokat hozatni az aszfalt koptató hatása miatt.

Csizmám: Bal csizmám protektora megakadályozta, hogy törjön a bokám. Ez is harcolhatott a nyomokból ítélve.

A sisakomnak semmi baja nem lett! Ez nem egy reklámfogás! Ha meggondoljuk, hogy nem is mentem gyorsan! Így is sajog minden porcikám.

Ha nincs rajtam protektoros védőruha, akkor talán pár hónap vagy évek múlva, ha nem bénulok le, újra tanultam volna az írást, akkor most ezt nem olvasnátok.

Mondanivalóm: Öltözzetek fel (kizárólag minőségi full protektoros ruhába (A semminél akármilyen védelem jobb!!! - szerk.) ) és mindig készüljetek fel a legrosszabbra, tehát akárhol is van elsőbbségetek. Lassítsatok, és ne rutinból próbáljátok megoldani az eseményeket! Ha kell álljatok meg!

Ahogy egy általam igen tisztelt motoros fogalmazta meg: ”Inkább nézzenek mazsolának, mint tepsibe valónak!”. (Remélem, jól idéztem.)

Szöveg: Dolphi
Korrekció: Buny

vissza a föoldalra