Kukából a motorra
(Buny - 2004-07-17)

A történet régre nyúlik vissza. Még előző munkahelyemen dolgoztam, amikor egyik nap a garázs melletti törött alkatrész gyűjtő konténerben felfedeztem egy rendőrségi XJ Yamaha fejidomát. A lámpa természetesen nem volt benne, és az egyik nyúlvány törött volt, hiányzott. Haza hoztam, megjavítottam és felkerült a polcra. Évekkel később egyik barátom elkérte, hogy felteszi a motorjára, vett is hozzá egy P. Fiat 126-os lámpát (mivel ez a motor kocka lámpás eredetileg), elkészítette a lámpához a konzolt, így beépíthető lett. Aztán nem tette fel a motorjára. Én meg visszakértem, persze az elkészített cuccokkal együtt. Aztán megint felkerült a polcra és megint teltek az évek. (Lepte a fűrész és csiszolat por.) Az egyik szoci motoros találkozó után felajánlottam Furfaragnak az idomot, tegye fel a Jawara, így hangsúlyozza a LFTD (Limited Full Tour Design) vonalat.

Többször győzködtem, mire inkább eladta a Jawát, és nem rakta fel. Felajánlottam új motorjára is, de arra sem óhajtotta. A „rideg elutasító magatartás” arra késztetett, ha másnak nem kell, hát akkor majd én rakom fel. Körbe néztem azért a börzén, hátha találok készen, de nem találtam olyat, amelyik nekem tetszett volna. Tehát nem maradt más, neki kellett kezdeni az átalakításnak.


Néhány alapfeltételt azért szabtam magamnak:

1. A meglévő lámpához illeszkedő kialakítás kell.
2. Kormányidomot szeretnék, az idomtartó konzol hiánya, és kitalálásának elkerülése végett.(A nagyobb idomokat a motorhoz egy hegesztett segédváz tartja.)
3. A plexi helye ki van alakítva, a kereskedelemben utángyártott plexi kapható ehhez az idomhoz, ezt ki kell használni.
4. Másnak ilyen nem lehet, mégsem rakhatok fel tucat darabot!

Elővettem az idomot leporoltam, és odatartottam a motor elejéhez. Ekkor rájöttem, hogy bármennyire nem akartam szétszedni az elejét, kénytelen leszek, mert másképp nem lehet a „szabás térképet” elkészíteni. Régi szélterelő le, index le, lámpa le. Csak 5 centivel kerültem közelebb az első teleszkóp szárhoz, ez már elég volt az első vágásokhoz. A hátranyúló részt egy egyszerű egyenes vágással eltávolítottam, és ekkor elértem a lámpát. Azonban az idom belső részén a régi kocka formájú lámpa be volt burkolva. (Ehhez volt fogatva, illetve a lámpa dőlését itt lehetett állítani.) Ekkor lemértem a lámpám átmérőjét, és elkészítettem egy farost lemezből a lámpa méretének megfelelő mintát. (Egyszerűen centivel megmértem a lámpa átmérőjét, és ennek megfelelő méretű farostlemezt vágtam.) Ezt az idom elejéhez illesztve több probléma merült fel. Az egyik az volt, hogy a téglalapot körré kellet alakítani, közben felfelé már nem terjeszkedhettem (különben a lámpa felső része a plexibe lógott volna), oldalt elfértem, de alul semmiképpen nem maradt volna meg az eredeti forma, tehát újra kellett gondolni ennek fényében az egészet.

Addig forgattam, nézegettem a dolgot, míg nem maradt más hátra, mint az idom alsó részének teljes amputációja (nem tudom miért jut mindig ez a szó az eszembe?!). Szúrófűrész újra elindult és az előrajzolásnak megfelelően levágtam. Odaraktam a motor elejére, de csalódott lettem egy pillanat alatt: Úgy nézett ki, mintha a 70-es években az új Eskort MZ-t tervező mérnők rémálmából felébredve az első látomását papírra vetette volna.

Irhattam volna Tynec nad Sázavou-i (Jawa gyár) fejlesztő gárdát is, de most a két tábor közül az utóbbinak kedveztem, mégiscsak Furfarag készíti a fényképeket.
Elmentem ebédelni, és közben megnéztem a régi motoros találkozók képeit, és vizuális információt gyűjtöttem, hogy is nézzen ki majdani szélterelőm.

Régi MZ motorkerékpáromat díszítette egy Hondáról származó idom, mely jó szélvédelmet biztosított, és nem volt olyan csupasz tőle a motor. Ez szolgáltatta az ötletet a továbbiakhoz. A gondolatébresztő fényképek után döntöttem, és radikálisan beavatkoztam, levágtam az idom aljából még. Ez megkönnyítette a további munkát. Előtte azért készítettem a maradék idomból két fület, amelyek már megtartották az idomot, mivel felülről- a lámpát oldalról tartó csavarok mögé- becsúszó kialakítást alkalmaztam. A csavarok kézi meghúzásával az idom a helyén volt. Elővettem egy egyenes lécet, és a számomra legkézenfekvőbb helyen -a tankon lévő matricával egy vonalban- húztam egy vonalat, és e mellett újra levágtam egy darabot. A felpróbálás után még hátra volt a lámpanyílás kör alakúvá tétele, melyet a maradék darabokból készítettem el. Amikor nagyjából kész volt ez is, a hegesztés után egy nagyoló csiszolás következett, és két komponensű kittel kialakítottam két lépcsőben a körülbelüli formát. A kikeményedett anyagot csiszolópapírral eltávolítottam, majd újra húztam egy réteget, mely már az alapozó fújása előtti réteg volt. Ismételt csiszolás, alapozó fújás. Ekkor ütnek ki azok a hibák, amelyeket eddig nem vettél észre. Nálam már csak a lámpa jobb oldalán van némi hiba, ez már utómunka, mely a színre fújás előtt is elvégezhető. A két oldalfül jól funkcionál alapvetően, de azért nagyobb sebességnél nem tartana eléggé, Ezért a lámpát tartó konzol felső csavarjától egy acéllemezt helyeztem be, ez az idom felső részét tartja. (Az idomot a bal és jobb oldalán szimetrikusan megfúrtam, itt kapupánt csavart alkalmaztam, mely feketére van fényezve, így még két ponton van merevítve.) Az idomot beállítottam-kormány egyenesben, idom tetején vízmérték-, hogy a plexi tartó két szár ugyanabban a magasságban legyen.(Persze ehhez a talajnak is vízszintenek kell lenni, különben ferde lesz az egész.) Igy eltakartam a műszerfalat. Az átalakított idom egy eredeti idom volt, nem üvegszálas másolat, ezért tudtam vele ilyen gyorsan dolgozni. Az ilyen idomok javításában jártas, ma is idomokat gyártó barátom technológiáját használtam fel, melyet megállapodásunk alapján közkincsé nem tehetek, ezért ilyen irányú megkeresésekre csak hideg, rideg elutasító választ tudok adni. Az üvegszálas idomot is át lehet alakítani, azonban oztt a gyanta, meg szövet miatt várni kell a kötésre is.

A plexi beszerzése volt már csak hátra. Telefonon érdeklődtem a gyártónál, de a 7.500.- Ft-os árat borsosnak találtam. Újra gondolkodni kellett, hogyan lehetne valami olcsóbb megoldást találni erre a problémára. A megoldást mindig a kezed ügyében keresd, és legyen egyszerű, ez egy örök igazság, amelytől most sem rugaszkodtam el. Déleleőttönként ebédet hordtam ki ebben az időben, és az egyik címem a Pannon Elektro Dekor Kft műhelye volt, ahol különböző vastagságú plexiből gyártottak mindenfélét.

Mennyiért kapok egy darab plexit, amit megmunkálhatok?- kérdeztem.
A méretétől függ minden.- hangzott a válasz.

Másnap a papírból készített mintával mentem, és kaptam egy nagyobb darabot a hulladékból, amit a cég ajándékaként hoztam el. Kirajzoltam a plexire filctollal a formát, és sarokcsiszolóval vágtam ki. A kartonpapír minta alapján, kifúrtam a csavarok helyét és felpróbáltam a helyére. A furat közép az egyik csavarnál nem odaesett, ahová a minta szerint kellett volna, és a csavarozásnál feszüléséből adódóan azonnal megrepedt. Hálás voltam, hogy kétszer akkora anyagot kaptam, mint amire eredetileg szükségem lett volna. Újra rajzolás, és másik készítése, de a furatok készítésekor jóval nagyobb lyukat fúrtam, és az eredetileg tervezett hagyományos csavar helyett különleges anyát választottam (kívülről úgy néz ki mintha csavar lenne, de belül van egy zsákfuratba fúrt menet) belülről nagyobb fejű csavarral huzattam össze a plexit és az idomot, így kívül egységes képet mutatnak a csavarok. (A fényképeken a plexin még látható a védő fólia, amit a karcok elkerülése miatt ajánlok másoknak is a teljes befejezésig fenn hagyni.) Az anyát természetesen olyan méretűre vágtam, hogy az idom és a plexi vastagságánál nem sokkal rövidebb, a csavarok meghúzásakor nem lehet újra megrepeszteni, mert az alátét feltámaszkodik az anya peremén.

A plexi végét a Homasita Autóalkatrész áruházban kapható gumi profillal zártam le, egy méter ára 350.- Ft volt. A fényezést szakemberre bíztam, a motor eredeti színével megegyező színű festékkel együtt nem fizettetem többett 10.000.- Ft-nál. A csavarokért néhány százast kértek a csavar boltban. Ezek után a teszt volt hátra, amire a túra útvonalának bejárása volt a legalkalmasabb. Első alkalommal a szélvédelmet néztem, ami az átlag 100-110 km/ó körüli tempóban kényelmes, az ember mellkasába nem kap bele a szél. Másodszorra az eső elleni védelmet is volt alkalmam próbára tenni, és nekem addig fel sem tűnt, hogy a felső testem teljesen száraz, amíg egyik megállásunk során Czövi ezt szóvá nem tette. Az ő dzsekije teljesen vizes volt (az idom nélküli motorok hátránya), Attila a motorján lévő plexinek köszönhetően száraz maradt, csak a dzseki kar része volt vizes ( ez „kilógott” a plexi mögül). Ezek után elégedett voltam munkámmal, mert ennyi pénzből nem tudtam volna venni egy hasonló tulajdonságokkal rendelkező idomot. Haza felé egyedül jöttem, a 120 fölötti sebesség tartományban is kipróbálhattam a szélvédelmet. Arra a következtetésre jutottam, hogy 130 km/ó sebességnél is eltereli a felső testemről a szelet, 140 körül már a sisakomat nagyon tépte a szél, ezért lejjebb hajtottam a fejemn kicsit közelebb húzódtam a tankhoz- a plexi mögé-, ekkor megint jó volt.
Remélem Furfaragot most eszi az irigység, hogy nem vitte el ingyen az idomot lámpával együtt, mert akkor most neki lenne, én meg túrhatnám a börzéket vagy mélyen zsebbe nyúlva vehetnék egyet valamelyik katalógusból.

Buny

vissza a föoldalra