Mivel a május végi szocitúra időpontja nem passzolt harmónikusan a felsőoktatás vizsgarendszerének időbeosztásával, kitűnő alkalomnak tűnt, hogy egy régi vágyat valóra váltva elmotorozzunk Kunmadarasra és megnézzük LS-Lacival, mi fán is terem ez híres motoros Majális.

Hajnal 5, ébredek. Kinézek az ablakon, végre szombat! Ez a nap nem lehet sz@r, bár az éjszaka rövid volt, de most már semmi baj. Elsétálok naccüleimékhez, ott a gép, felmálházom. Indul a motor, ETZ-150S Limited Edition, that's the true love! Töltök ásványvizet (amit vittem Hegyestűre is), majd checkpoint zero, várom a Lacit. Negyed óra múlva megunom, feltárcsázom a srácot:

- Na, mi van Laci??
- Mé', hány óra van?
Bakker.
- Kapom magam és ott vagyok...
- Alig várom... hagyjon el végre az álom!

Együtt a duó, első etap 4km, Alsóőrs, hátulról közelítjük a barátnőjéék házát, kifúrt csővel ne zavarjuk senki álmát. Suzukiakksifedél kirakva, de csavar sehol egy árva, kintrekedünk, minden zárva. No problem, az MZ-s készült, csavarkészlet, két külön méret? Persze!


Minden teljes, INDULÁÁÁS! Lassan hajtunk, az irány Kelet-Dél-Kelet, húzzuk a belet, a zzzz-töfftöff-ből zzzz lesz (Info wazze:-), ez ám a feeling! Dunaföldvár, át a Dunán, keleti oldal, sík a terep, fokozzuk a tempót, az utazó 100-110 km/h, LS-Laci szélárnyékban, én elől, egyhangú utak, meleg, puszta. Bogár annyi mint sehol máshol, a fejidom áldva, ha leszálltam térden állva! Élvezzük a motorozást, nem kapkodunk, a gurulás fontosabbnak tűnik, mint maga a cél. Kb. 250km, az MZ hangszínt vált, már megint szétcsúszott az a kiba-kipuff! 70 fölött iszonyatos rezonanciát vált ki a blokkidomból, az ijesztő hang fejfájást jósol :-( Megállás után nehezebben indul, a szivatót kéri, felőlem, ha ennyivel beéri! Közeledik a cél, kisebb-nagyobb falvak. Néhány kilométeres útszakasz, keréknyi gödrök, kb. 20cm mélyek, 40-es 60-as táblák. Szlalomverseny? Csak érjünk át egyben!

Végre Kunmadaras, a sok motoros jelenléte kicsődíti a népet, a sok utcagyerek minden motorost leszabályzásra ösztönöz, ha megteszik nekik, örülnek. A reptér maga iszonyat nagy, a pápai sokszor beleférne, ennyi autót én még soha nem láttam, egy labirintus az egész, hol a vége?

Araszolás, kerülgetés, marad a vetés, leparkolunk. 1300 a belépő, korrektnek tűnik, a műsor kevésbé. 800m-re 10 ezer embert úgy elhelyezni, hogy még lássanak is valamit?! Némi szervezetlenség, összevisszaság, most akkor melyik kategória is jön? Hadnagy Józsi próbálja kidumálni a helyzetet, a számítógép meg csak számol és számol...ezt a szemetet!


Kb. 3 és fél óra elég, éppen vége, motorra fel, gyújtunk. Az ETZ lehalási kísérleteit sorra megakadályozom, ki kell jutnunk a tömegben, ha kell nyélgázon! Elhagyjuk a falut, 18 óra, a motor újra meleg, gond nélkül 90 a tempó, csak a kátyús részen jussunk át, mielőtt a nappal az éjszakára vált! A benzinszint volt még néha kínos, a "Dakar-tank" itt nagyon hasznos! Az alföldön bár nagyrészt jó az út, kevés a non-stop benzinkút, sokszor egymásután akár 3-4 is zárva, sokat mehetsz egy nyitottra várva! Irány az otthon, kis kerülő (nem eltévedés!:-)), nemsokára Dunaföldvár, elkezd esni, az esőruha már rajtunk, felőlem eshet, vagy mégsem? Az esőruha nem csak véd, de melegít, a ruhán kívül a fejidom is, besegít. Megmakacsolja magát a motor, a híd túl messze van, épphogy átvánszorgok rajta.

Dunántúúúl, otthon vagyunk! Gyertyacsere, pipatisztítás (fránya eső!), újra indul. Újabb etap 200m, lehalás. A közeli kocsma, riasztó hangja, balhé készül, Laci barátom kér, húzzunk már, az életünk többet ér! Indulunk, következő etap 300m, sokadik gyertyacsere és pipatisztításos folyamat, elvesztettem a fonalat...

Város vége, rángat a gép, inkább leállok, a sötétben szerelni úgysem látok! Itt már tudom, nem gyertyagond ez, az én motorom benzint eszik, nem ennyi gyertyát!! Első ötlet mexakító. Csöpögő eső, éjjel 1 már régen elmúlt, ez már tényleg komoly, nem kamu, srácok, csak nem ismerős a szitu? :-) Kis fedél levesz, szemrevételez. Teringettét, ki lopta el a mexakítóhézagomat?? "Itt vér fog folyni, de nem az én vérem..."

Laci segít, újra van hézag, egy tuti jó gyertya berak. Közben megfenyegetem a gépet, ha legkésőbb hajnali 5-re nem érünk haza, akárhol leszünk, felgyújtom!
Újra gyújtunk, perfekt minden, csak benzin legyen. A tempó 60-70, mindenhol vadveszély, sötétben ez a sebesség így nem csekély. Háromnegyed 3-kor Balatonakarattya, benzinkút, végre kávé, egész nap erre vágytam! :-)

Rúgás, pöcc-röff; néza zzzz, néha töff-töff. Végre Füred, 670 kilomééééter, alszik az egész város, a motor kissé sáros, de nem túzhalál várományos! Negyed 5, elérem az ágyam, a hitem visszatért, teljesült egy régi vágyam!

Végül itt egy levélidézet a Lacitól, remélem komolyan gondolta, nem csak úgy buliból:-) "Nagyon jó volt!:)))) Ezek után akár Gibraltárig is el mernék indulni veled,jó motoros/túra társ vagy :) Na jó ennyit a hízelgésről:))))) Az a szerelés meg kifejezetten jó volt,de tényleg!!!!"