Az egész úgy kezdődött, hogy Attilával megbeszéltük, hogy bejárjuk az útvonalat, -mielőtt kis társaságunk odavetődik, - legalább tudjuk merre kell menni. Időközben Czövi hívott, hogy átvette a motorját, az első látásra megszeretett CB 250 F Jade-t. Kérdezte, hogy megyünk-e valamerre, mert szeretné megjáratni egy kicsit. Azonnal igent mondott a programra.

Az eredetileg tervezett vasárnapi túra visszakerült Szombatra, egyéb elfoglaltságaim miatt. A baj akkor kezdődött, amikor reggel az ablakon kinézve azt láttam, hogy erősen felhős az ég és néha elered az eső. Délre ez fokozódott, addigra szakadt. Gyors telefon Attilának, hogy ilyen időben nem sok értelme van indulásunknak. Lebeszéltem ezt Czövivel is, és már azon voltam, hogy a műhelybe vetem magam, amikor ebéd közben megcsörrent a telefon és Attila hívott, hogy náluk derül az ég, és tegyük át másnapra az útvonal bejárást. Ez nekem nem passzolt, így aznapi bejárást indítványoztam,- ekkor már nálunk is száradt az aszfalt- amit nem hárított el. Czövit is hívtam azonnal, rendet rakott a műhelyben és már indult is (Amolyan Wash and Go formában.) A találkozás Piliscsabán volt a tinnyei elágazásnál, ahol az első szemügyre vételezésnél láttam, hogy a katonai mivolttól nem messze eső sötétzöld metál színű az új gép. Szép járású, selymesen forog, talán a hangját egy villanymotorhoz lehetne hasonlítani.

Az irány Tokod volt, ott Attiláéknál Czövi hagyott két matricát. (Sajnos nem tudom, hogy ingyen adta-e őket, de tény hogy készpénz forgalom előttem nem zajlott! Hiába, ha egyszer egy üzlet beindul, gondolni kell a reklámra is.)

Az útvonal terv a következő volt: Esztergomnál átkelés a Dunán Sturovó- Letkés-Kemence- Diósjenő- Nógrád- Balassagyarmat- Szécsény- Ipolytarnóc- Hollókő és haza. A terv 170 km-ről szólt, ami teljesíthető lett volna, még akkor is ha délután 3 órakor indul az ember.

De, az élet nem ilyen egyszerű, ha nem tudjuk merre kell menni. Sturovót elhagyva egy mellékútra kellett volna hajtani, és ott megközelíteni Letkést, de ez nem volt ilyen egyszerű. A 76-os útra felhajtottunk, és Attila hiába kereste jobb oldalon az Ipolyt, az csak nem akart megjelenni. Kiderült, hogy rajtam kívül mindenki hozott térképet, tehát azonnal megálltunk és tájékozódtunk. Ekkor elhaladt mellettünk két biciklis. Útirány rendben mentünk tovább a következő megálló a Kamenny Most tábla előtt volt, térkép elő, rájöttünk, hogy az irány nem jó, döntöttünk most már vissza nem megyünk, csak előre, majd Kameninnél jobbra fordulva Salka és Letkés felé vesszük az irányt. Ekkor ismét elhaladt mellettünk a két kerékpáros. Indultunk újra és Kaminben jobbra fordultunk, de a táblán nem az szerepelt, hogy Salka, hanem az, hogy Sikenica. Ez újból elbizonytalanított minket és a térképért nyúltunk. Ekkor megállt mögöttünk egy idősebb férfi, és útbaigazított, megerősített minket abban, hogy végre jó irányban haladunk. Haladtunk is tempósan- Szlovákiában a jobb utaknak köszönhetően 100 km/ó körüli sebességet tudtunk tartani. A Honda középen haladt, és tudta tartani a lépést a kétszer akkora Yamahával. A hajtűkanyarokban eszembe jutott Tesho attrakciója, mert néha mi is igénybe vettük az úttest bal oldalát, hogy beférjünk a kanyarba. Sikeresen megtaláltuk Salkát, ahol zeneszó fogadott minket. Először azt hittem esküvő van, de ahogy mentünk tovább, minden villanyoszlop felől hallottam valamelyik feltörekvő, tini lányok kedvence zenekar magyar szövegét. A határon átkelve rájöttünk, hogy Szlovákiában azért jobbak az utak, mert északabbra fekszik kis hazánktól, és a hidegebb időjárás miatt más keverékű aszfaltot használnak, ami jobban ellenáll a nyári melegnek és a téli fagyoknak. (Vagy csak egyszerűen jobban karbantartják.)

Vámosmikolán Attila megállt és elővette a térképet, de kiderült, hogy a következő falu Kemence, tehát jó helyen vagyunk. A községben megnéztük a Salamandra kempinget, ahová végül nem megyünk. Az út a hegyen keresztül visz, azért egy rakás fa mellett megálltunk, hogy kicsit pihenjünk. Ekkor megnyugtattuk Czövit, hogy azért nem Arnold Schwarzenegger, tehát nem az izmos vállaitól nem lát a tükrökben semmit, hanem azért, mert a tükör szár nincs annyira megtörve, hogy maga mögé lásson rendesen. Ekkor még Attila új oldal táskáiról is esett néhány szó, Czövi felvázolta, hogy milyen formában képzeli el a csomagok felhelyezését(most, hogy már nincs térképtáska, meg marmonkanna).

Ez nem tartott sokáig, talán fél óra lehetett, ezért noszogattuk magunkat az indulásra, és már gördültünk is tova. A következő állomás Diósjenőn a kempingnél volt, bár egy teremtett lelket nem találtunk ott, azért a kerítésen kívülről nézve számunkra úgy tűnt, hogy a környék rendezett, hasonló az orfűi kempinghez, de annál jóval kisebb, és nem annyira teraszos, tehát most mindenki képzelje el olyannak, amilyennek akarja.

A kempinghez vezető út a fél falun keresztül megy, így nem csoda, hogy Attila motorjának a hangjára a helyi motoros társadalom képviselői is tiszteletkört tettek, hogy megnézzék kik tisztelték meg felség területüket. A kemping mellett strand is van, tehát azok is megnyugodhatnak, akik a vizet hiányolnák.

A bejárat előtt állva Czövi folyamatosan vizsgálta, fürkészte új motorját, és a betonon talált apró olajfoltot nézte, majd kereste motorján, annak eredetét. A folthoz legközelebb a hátsó fék munkahengere volt, így Attila jóindulatúan megjegyezte, hogy onnan folyik, de pánikra semmi ok, csak az elsőt kell használni, és nincs probléma. Czövi azonnal a motor alá hasalt, de a munkahenger és környéke olyan száraz volt, mint a sivatag. Kicsit jobban szemügyre véve a foltot, azért elmondtuk neki, hogy a fizika törvényeit meghazudtolva kellene valamely folyadéknak odacsöppennie, ahhoz legalább 100-120 km/h-s szél kellene a földtől 20 cm magasságban. Miután semmit nem talált, így végre elhitte, hogy a motorjából nem csöpög, nem folyik semmi. A helyi család arra sétálva megnézte motorjainkat, és a kisfiúnak a nagymamája feltette a költői kérdést: Na, melyik tetszik a legjobban?

Attilával szemben álltunk a kis sráccal, Czövi tőlünk kicsit hátrébb, így önbizalom növelés érdekében a kisfiúra kacsintva fejünkkel a Honda felé biccentettünk, így segítve döntését. Na, ugye!- mondta Czövi, és láttuk, hogy a Cordura dzseki vállban egyre szűkebb lesz, lassan barátunk már bele sem fér.

Ekkor hirtelen azt találta mondani, hogy innunk kéne valamit, menjünk meghív minket. Az egyetlen hely, ami számunkra elfogadható volt, a Pizzéria. Beültünk, és kiderült, hogy Czövi nem csak szomjas, de éhes is, ha már ő eszik, mi sem hagytuk ki, és azt kell mondjam nem bántam meg, mert finom volt, és árban is elfogadható.

Természetesen ismét elszaladt az idő, és fél nyolc magasságában riadtam, hogy Munyiért kell mennem a Déli pályaudvarra, de nem tudom mikor. A vonat 21 óra körül ér be, tehát szedni kellett a lábainkat, ha még otthon lovat váltva, kocsival a városon keresztül időben akartam érkezni. A haza út így sietős lett, a 2-es úton Attila 110 km/h-s átlagsebességet diktálva haladt elől. Ez néha azt hozta magával, hogy én a végén 130 körül is mentem, hogy utolérjem őket. Dunakeszinél megálltunk tankolni, Czövi a túra előtt tele töltötte a tankot, neki, és nekem sem kellett. Attilára várva azért megjegyezte, hogy ez 110-120 folyamatosan egy kicsit zavarta eleinte, de aztán rájött, hogy a piros tartomány 16000-nél kezdődik, és 10000 fölött nem sokat volt a fordulatszámmérő mutatója. A továbbiakban sem csökkentettük a tempót, így időben érkeztem a pályaudvarra. Amint az oldalon található hozzászólásokból láttam, mindenki hazaért épségben.

A teljes bejárás máskorra marad, mert most rajtunk kívül álló okok miatt ez nem sikerült. A Honda fogyasztásáról nincs adat, mert még azóta a gazdája nem tankolt, az általunk megtett út kb. 200 km volt. Fényképeket azért nem készítettünk, mert így mindenki maga láthatja majd a tájat. (A valóság az, hogy Sturovó utáni első pihenőnk alkalmával derítettünk fényt ama tényre, hogy fényképezőgépet nem hoztunk.)

Ezt a beszámolót kedv csinálónak készítettem, hogy azok akik eddig nem adták le jelentkezésüket Attilának, érezzék át, hogy jönniük kell és így átlépjük az eddig jelentkezett 17 fős határt. Nem akarok senkit megbántani, de tanktáska nélkül is lehet jönni.

Budapest, 2004. április 26.
Buny