Ural-buher (1. szocitali szösszenet)
(Vajda Márk - 2004-03-15)

Azok kedvéért, akik nem voltak ott, következzen alább egy apró színfoltja az Első Szocitalinak.

130-cal suhantam Szajkfelé -decibellel, persze- (aki nem ismerné Márk motorját, khmm igen erőteljes hangja van... szerk.) mikor már feltűnt, hogy azon kivételes esetekben, amikor a km/h skálán a mutató 70 fölé kúszik, mintha lefojtana a motor, vagy befogna a fék. A fékezés meg mintha effektívebb lenne a szokásosnál. Majdnem Kaposvárnál jártam, mire észrevettem, mi a hiba oka:

1. ábra. Sárvédő (és bármi más, ami leesik) rögzítése drót segítségével.

Az első sárvédőt tartó egyik csavarom eltört, emiatt a sárvédő „rábillent” a kerékre. (Előzmény: Újszilváson belehuppant az első kerék a sátorhelyek közötti füves úton egy rohadt mély lyukba, mert a sok kis fa..kalapnak persze pont ott kellett játszania az eszét a kerékpörgetéssel… Ez úton üzenem az ilyen beállítottságú turbólovagoknak, hogy nagy ívben kerüljék a Szocitalikat…) Na, szóval a sárvédő ott brékelt a keréken, persze az aljából kilógó csavarfejek addigra helyes kis barázdát vájtak a gumiba. Előszedtem a gyári szerszámkészletet (köteg drót), orvosoltam a kérdést, és folytattam utam.

Minden remekül ment, másnap magamban elnézően mosolyogva tartottam a Pool által diktált 150 km/órás tempót (persze csak kátyús úton, sima aszfalton nem kihívás). Később némi gyújtásállítás szükségessé vált ugyan (valami erdőben, ahol diákigazolványt követeltek tőlem és mindenki felment egy hegyre, meg az eső is esett, de ez nem lényeges). A túra nagyon f...a volt, fürödtünk, parkoltunk, kiláttunk meg ilyenek. Egy benzinkútnál leesett a rugóm a letámasztómról, azt este visszadrótoztam.

2. ábra. Szakértő jómotorosember bizalmatlankodva ismerekedik az új technológiával .

Másnap reggel táborbontás. Búcsú, satöbbi, én meg mentem egy próbakört a kicsikével. Az első kanyarig. Utána ugyanis nem megy a motor. Villámgyors segítség a szakembergárdától: gyújtás szívató benzincsap gyertya kondenzátor hézag szikra miaf..zérnemmegyez?! Mindannyian álltunk már így motor mellett.

Aztán Dávid rájött. Nem forog a kerék. Az első. Sem. Kerék leugrott, csapágy porvédője sehol. Minek az? Tuning olajjal, zsírral, ami csak van. Attila nehezékként hátul. Másfél órán át. A sárvédőt már vissza sem raktuk. A tárcsaféket meg hiába. Nem sok szerepet játszott későbbi megállásaimban a szétfeszegetett pofáival…



1. Attila, a héró. Kb. másfél óráig volt ellensúly. 2. Dávid, Jawa és Uralmanagercsávó 3. E sorok írója, két infarktus között. 4. Gyári szerszámkészlet. (gyk: kalapács.) 5. Egyéb, tarhált szerszámok.

A motor lassan elkészült, és nekivágtunk az útnak- egy kis kitérővel Székesfehérvár felé. Elég apokaliptikusan néztem ki öreg paripám nyergében, de végül épségben hazahozott.

<--- Most így néz ki, készülve az ujjászületésre.

Tanulságok:
1. Az ilyen vasaknak lelke van. Hazavisznek. Most, téli nagygenerálnál döbbentünk meg, hogy a szarrá égett megszakítóval egyáltalán hogy indult el?
2. Mindenkinek olyan társakat kívánok a motorozáshoz, mint a szajki banda. Nem tudtam olyan szerszámot kérni, ami ne lett volna valakinél. Dávid nélkül még most is ott toszódnék. Mindenkinek köszönöm.

Mark, 2004-03-01.

vissza a föoldalra