Páran túl rövidnek találtátok a II. Szocimotoros túráról szóló cikket, remélem kárpótol titeket, hogy Buny és Muny billentyűzetet ragadott.

Visszagondolva a néhány napra, úgy gondolom sajnálhatja, aki kimarad ebből az ETF-ből (ETF= Easy Touring Feeling, von mir, ha már Európába tartunk). Arra is rájöttem, hogy kell hozzá az a hullámhossz, amire közösen hangolódunk ilyen hétvégeken. Remélem az idei találkozókon másokat is köszönthetünk, akik kedvet éreznek egy kötöttségektől mentes baráti találkozóhoz.

Azt hiszem néhány hónappal a történtek után tényleg elég nehéz pontosan minden apró részletre visszaemlékezni, de megpróbálom, hátha sikerül.

Az első találkozó után örültünk, hogy más is hajlandó túrát szervezni, hiszen semmilyen különös dolog nincs ebben. Szerettem volna, ha minél több motorral érkezünk meg, ezért vad szervezésbe kezdtem előre e-mailek formájában.

Felvettem a kapcsolatot Attilával, Gyöszörrel és Furfaraggal. Mindent leszerveztem, a találkozók idejét, helyét és az útvonalat. Az indulást Péntek délutánra terveztem, az első találkozó Budapest határában a 6-os úton lett volna. Azért lett volna, mert az indulás otthonról már nem olyan volt, mint álmaimban elképzeltem. Na, nem a technika ördöge miatt, hanem, mert –finoman fogalmazva -az időt nem azzal töltöttem amivel kellett volna. Így az első találkozó időpontjában még otthon rövid gatyában rohangáltam és azzal voltam elfoglalva, hogy felkössem a motorokra a csomagokat, majd bepakolás, és egy jó fél óra késéssel indulás. (Na, jó volt az majdnem egy óra is.) Nagy tempó keresztül a városon, egészen a 6-os út kivezető szakaszáig, mert itt sűrű, tömött sorokban álltak az autók. Mindjárt nyitottuk a következő sávot a padkán, de ott azért mégsem lehet száguldozni. Menet közben több telefonhívás, főleg Furfaragot hívtam, hogy várjon meg mindenképpen.

Az érdi Mol kútnál találkozás egy óra késéssel. Gyors bemutatkozás, hiszen Balanszt (Furfaragné) még akkor nem ismertük, majd indulás, mert ebben az időben már Velencén kellett volna lenni, és Attiláékkal kezet rázni. Megint telefon, hogy megyünk Velence felé, rövid idő és ott vagyunk. Oda is értünk hamar, de a csúszás az maradt. Örömmel üdvözöltük egymást, megbeszéltük Vadmotorossal, hogy tempósan haladunk, mert ránk fog esteledni. A kezdeti szervezések során már Gyöszörék lemondták a találkozót, tehát már nem kellett többet telefonálgatni késés miatt. Azért erre a napra az rendeletetett, hogy ne érjünk oda este előtt, mert Sárosd környékén kilométer hiányunkat pótolandó eltévedtünk, megint időt vesztettünk. Az átlag sebességünk 80 km/ó körül alakult, azért ez sokkal tempósabb, mint a 70, igaz Norbi? Megállás, öltözés, majd haladás tovább, és megjön a sötét. Sásd és Pécs között megálltunk, mert Furfarag felhívta Dávidot, hogy a közelben vagyunk, hol legyen a találkozó. Ekkor jött az első aggódó hívás HyGytől. Megnyugtattam, hogy légvonalban nem vagyunk messze egymástól. A szerpentinek táján a nagy sötétben összefutottunk egy parkolóban Dáviddal és Márkkal. Elvezettek az orfűi kemping bejáratához. Ez már nagyon időszerű volt, mert bár én Nórát azzal bíztattam az e-mailjeimben, hogy Szeptember elején még nincs hideg, azért a völgyekben már igencsak átfújt a szél a ruhámon. Valószínűsítem -bizonyosat nem tudok Munyi emlékezet kiesése miatt-, hogy Ő is fázhatott, mert rögtön elfogadta a Becherovkát, aztán a csoki likőrt, és a vörösbort is. Attilával sátor helyet kerestünk, majd többször átszerveztem a sátrat, de felállítottam. Ekkor már arra figyeltem fel, hogy segítenem kell Munyinak, mert azt mondta, hogy egyedül nem tud elmenni a bögréket elmosni. Ekkor történt az, hogy menet közben a fémbögrék összeütődése miatt a távolból úgy hallatszott, hogy kolompolunk. Szóltam is ezért Munyinak, de ő csak bámult a bögrékbe, majd megjegyezte, hogy nem látja a csillagokat. Figyelmeztettem, hogy az a másik irányba felfelé van. A mosogatás után, elmentünk aludni, mert már 11 óra után voltunk rendesen.

Reggel –miket írok-, szóval délelőtt megriadtunk, ettünk egy kicsit megcsodáltuk Attila vízforraló kütyüjét, és némi eszmecsere után elindultunk a napi program teljesítésére. Az első a barlang megtekintése volt, amit többen kihagytunk, bár Munyi azt mondja aki bent volt, már az ősi ösztöntől vezérelve be is rendezte a barlangot, konyhát rendeztek be, szobát, meg miegymást. A társaság másik része a parkoló melletti Büfében beszélgetéssel, és némi melegszendvics étkezéssel biztosította be magát. A parkolóban a díjfizetést most sem tudtuk kikerülni, megint nem kaptunk kedvezményt, a „parkoló managerek” már csak ilyenek velünk. A Pécs melletti kanyargó utakon Tesho egyszercsak megállt. Nem jó szántából, hanem mert a gyertya úgy döntött, hogy nem megy tovább. Némi hibaelhárítás, és gördültünk tovább. Szocimotorokhoz híven azért az MZ megállása után egy Jawa is megállt, így a hívő táborok egyike se tudja azt mondani, hogy a másik márka mennyivel megbízhatatlanabb, mint a sajátja. Szóval történt, hogy -a Tesho kanyar után, amikor többen úgy gondolták, hogy az amúgy sem túlzott sebességünk is sok egy kanyarhoz, és a szembe jövőktől lopva el a sávot korrigálják a hibát- HyGy Jawaja lelassult, és hallhatóan csak egy henger ment.

Sajnos itt hibát követtem el, mert nem időben mentem az elsők után, így nagyon szétszakadt a társaság. Azt elintéztem, hogy PeetAirék a többiekkel a Jet kúthoz mentek, míg mi kivételes helyzetünket kihasználva látogatást tehettünk egy nagy formátumú (szerk: itt a fizikai méreteimet érted kedves Buny?) személyiség szülőházában, aki ezen honlap létrehozásában is jelentős tettekkel dicsekedhet, ahol az udvarban saját vasút van (szerk: az építkezéshez), és ez a többszintes (szerk: az a több egész pontosan 2) villa jellegű építmény az elit negyedben csöndes helyen minden sallangtól mentesen áll, és nem árulja el, hogy HyGy itt él családjával. Tehát PeetAir segítségével HyGy kicserélte a hibás CPI-t, és már mentünk is tovább. A Jet kúttól a Siklósi vár volt a cél, ahol a társaság hajadon hölgyeit a vár udvarán zajló esküvő jobban érdekelte, mint a várban látható tömlöc, vagy a modern festők által készített festmények tárlata. Rá is kérdeztem a hölgyek ezen csoportjára, hogy ezen sóvár pillantások titkolt vágyaik egyikének szólnak-e, de elutasították feltételezésem, bár azért vissza-vissza néztek a szertartásra. A vár látogatás után egy kis pihenő a parkolóban, majd irány Villány. Egy szép kört motorozva ráébredtünk, hogy az idő nagyon halad, és egy Mol töltőállomáson tankolás közben arra az elhatározásra jutott a társaság, hogy még megnézzük a Széchenyi teret, majd bevásárolunk. Menetközben Furfarag elhagyta a napszemüvegét a motorról, így ismét lemaradtunk egy kicsit. A többiek már rég a téren voltak, amikor odaértünk. Gyors döntés, a mai napra rendelt kilátó átkerül holnapra, irány vásárolni. Dávidék elővásárlása nagyban megkönnyítette a dolgot, így ismét sötétben kavarogtunk vissza a kempingbe. Főzőcske – kevés késéssel, ha arra gondolok, hogy a Gulyás levesnek kell egy kis idő, míg kész van- , némi adoma, és már megint sokat ütött az óra, azt is lehet mondani, hogy már majdnem hajnalodott. A kaja ismét elfogyott, még a hangyáknak sem hagytunk. Fogyott a sör is és a bor is, gondolva a hidegre. Az első éjszaka után határozottan jobb volt a második, mert nem fáztunk annyira. Ébredés után ismét átbeszéltünk mindent, és összepakoltunk, elindultunk utolsó állomásunk felé, hogy közel 600 méter magasról nézzünk körül a tájon. Ez a kilátó azért sokkal nagyobb látványt tárt elénk, mint előző túránkon Pool által megjelölt „magasles”. (Bocs Pool, de ezt nem hagyhattam ki!) A TV toronytól Pécs belvárosa felé vettük az irányt, majd kettévált a társaság és elindultunk hazafelé. Útközben néhányszor megálltunk és beszélgettünk, ezért aztán a néhány órásra tervezett út elég hosszúra nyúlt.

Visszagondolva a néhány napra, úgy gondolom sajnálhatja, aki kimarad ebből az ETF-ből (ETF= Easy Touring Feeling, von mir, ha már Európába tartunk). Arra is rájöttem, hogy kell hozzá az a hullámhossz, amire közösen hangolódunk ilyen hétvégeken.

Remélem az idei találkozókon másokat is köszönthetünk, akik kedvet éreznek egy kötöttségektől mentes baráti találkozóhoz.

Budapest, 2004. január 4. Munyi és Buny