Az augusztus végi időpont és az előjegyzések alapján nem számítottam sok résztvevőre, de amikor péntek este 7-kor elmentem egy zsák fával a kempingbe, kissé felhúztam a szemöldökömet, amikor nemhogy még nem volt ott senki, de a kempinges szerint telepített lakókocsit sem foglalt egy "jómotorosember" sem. Mivel előtte – sok tépelődés után – úgy döntöttem, hogy a házamtól 1 km-re lévő kemping miatt nem fogok sátrazni, inkább hazamentem és úgy másfél óra múlva próbálkoztam ismét, ekkor már szerencsével: Kálmán és Teri a kemping bekötőútjánál alkották a fogadóbizottságot. Lassan néhány sátrazó motoros is megérkezett, én pedig kezdtem megkönnyebbülni, hogy nem magamnak szerveztem az egész hétvégi programot. Beszélgetés, sátorállítás és egy kis tábortüzelés volt az est további programja.

 

34 km motorozás után megérkeztünk a második helyszínre: már várt minket Tarsoly László kovácsmester és kedves felesége Nagyvázsonyban.(Videó: http://youtu.be/3Ew2Ms2-fFA )

A mesterről kiderült, hogy nagy rajongója a veterán motorkerékpároknak, amelyeket meg is csodálhattunk a hátsó kertben. Csodálatunkat a kovácsné szakította meg, aki frissen sült sós kiflivel és egy tál gyümölccsel kínált minket – ez ám a vendéglátás! A kovácsműhelyben számos történelmi fegyver reprodukciója is megtalálható, a helyiséget pedig jellegzetes kovácsműhelyszag lengi be – ez nem csak múzeum, ez egy mai nap is működő igazi kovácsműhely! A forró szén ölelése hamar izzásba hozta a vasat, amely aztán engedelmeskedve a mester akaratának, gyorsan formát kezdett ölteni: egy kampó készült a rutinos kéz által. – Most maguk jönnek! –szólt a felhívás és szép sorban mindenki néhány percig igazi kovácsnak érezhette magát: izzó vasat ütni nem gyakran adatik meg az embernek! Ez a sikerélmény ránk is fért, ugyanis megérkezésünkkor mindenféle furmányos vasjátékokat kaptunk kézhez, amolyan ős Rubik-kockákat: karikát kellett leszedni egy fémszerkezetről vagy éppenséggel két labirintusszerű vastárgyat szétválasztani…nem mindegyikkel boldogultunk, de remek szórakozás volt. Öntöttünk még ólomfigurákat is formába, ma már másodszor tért vissza gyermekkorunk hangulata…

Megköszönve a szíves vendéglátást indultunk el ebédelni egy közeli étterembe. Jóllakottan folytattuk utunkat Tihany érintésével Balatonfüredre. Az egész hétvégén uralkodó jó időnek köszönhetően elképesztő embertömeg hömpölygött a sétányon, a fagyis lányok alig győzték a gombócok lapátolását, de megérte a sorban állást! Egy kis séta jól jött így ebéd után, megnéztük a mólót és az új Bujtor István szoborral is készítettek képet azok, akik fel mertek szállni mellé a „vitorlására”, ami nagy divat lett mióta idén nyáron felavatták. Egy laza gurulás a paloznaki kempingbe és már égett is a tűz az esti szalonnasütéshez némi hűsítő nedűvel kísérve. Aki bátrabb volt, meg is mártózhatott a kemping medencéjében.