Már nagyon kellett az idegeimnek ez a magányos csavargás. Elkerültem a főbb, menőbb útvonalakat, ahogy azt szoktam. Szeretek egyedül lenni az úton. Így mindig olyan helyeken járhat az ember, amikről még talán sose hallott. Találtam is egy Széchenyi kastélyt, és egy kúriát, amiről fogalmam sem volt, de sajnos hazafelé akartam lefényképezni, de meghiúsult aztán az eső miatt.

Nagyon szép útvonalon haladtam: Jánosháza-Ötvös-Vindornyaszőlős-Karmacs. Nem mondom, hogy EU-szintű simaság, de 70-80-nál pont jó. Útközben többször megálltam nézelődni, volt néha telefonom is, sajna hívott a lány, hogy meló miatt nem tudott feljönni Somogyból, így időm rengeteg lett. Rezit a falut magát kicsit nehezen találtam meg, mert nem volt kitáblázva! Tudtam, hogy nagyjából hol is kell lekanyarodni, de nem gondoltam, hogy csak egy ilyen vékony aszfaltcsík vezet a faluba. Én speciel különösen kedvelem a térképpel történő eltévelyedéseket, mert teljesen ismeretlen helyekre is elkevereghetek. Most is így lett!

Az időjárás szerencsére kegyes volt, legalábbis ekkor még azt hittem. Élveztem a napsütést, a csendet, a nyugalmat. A Fenevad is élvezte alattam, néha meglapult a susnyásban, míg én elszívtam egy cigit, vagy ittam.

Miután megleltem a falut, egy darabig izgultam, hogy megtalálom-e a várat, de mindjárt a beérkezéskor megláttam egy térképet, ami alapján belőttem az irányt. Igaz, hogy az odavezető úton elfogyott az aszfalt, és kavicsossá vált, de öreges, óvatos motorozással nyugodtan el lehetett terelgetni az Uralt a hegyen is. Kb. 4 km volt ez a rész a várig, ami egyébként végig ki van táblázva. Hosszabbnak tűnt, mert néha volt egy-egy kő, vagy fa az úton és szép óvatosan poroszkáltam, de éreztem, hogy egyre feljebb jutok a hegyen. Már állandóan azt lestem, hogy mikor látom meg a várat. Tudtam, hogy tulajdonképpen csak egy rom, emiatt nem számítottam rá, hogy egekbe törő tüneményt pillantok meg.

 

A táj fantasztikus volt, és a megérkezés is. Egy fennsíkra találtam, ahol szórványos öreg tölgyfák alatt 20-30 fa asztal-pad páros található a legnagyobb csendben kb. 1-2 hektáros platón. A várat ekkor még nem láttam, csak sejtettem, hogy merre lehet. Amint megláttam ezt a helyet, tudtam, hogy eljövök ide cimborákkal egy túrára sátorozni! Nagyon alkalmas egy nyugis „motoros találkozó” helyszínéül! Kissé nomád, bár találtam külön férfi-női wc-t, bár abból az árnyékszék katalógusból. És még egy fontos tartozék van a vár mellett, néhány hirdetés bortermelőktől a faluból. Ősmarketing a fára tűzve. Természetesen voltak még kialakított tűzrakó helyek is a réten, és nem volt senki emberfia a közelemben!

A vár kissé leharcolt állapotban van, de ezért is hívják romnak. Elolvastam a történetét, és a felújítás terveit, de jobban foglalkoztatott maga a látvány. Nem sokmindent hagytak hátra a háborúk és az idő vasfoga. Az látszott, hogy állagmegóvást végeztek rajta, hogy ez a kevés még fellelhető legyen.

Nem egy hatalmas erődítményre kell gondolni. Volt amikor pénzhiány miatt csak 5 drabant töltötte itt a szolgálatát. Nem messze volt Tátika vára, amit szintén meg akartam nézni, de az időjárás másként határozott. Gyanúm szerint ez a két kicsi helyőrségnek nem sok szerepe lehetett a közeli Sümeg vára mellett.
Itt a Rezi tetőn falmaradványok voltak csak, amiből csak részben tudtam kivenni, hogy mi merre lehetett, de aztán, amint kiértem a szélére a látvány mindenért kárpótolt. Ha én nemes lennék, én is építettem volna ide egy kis várat. Csodálatos panoráma fogadott.  Élőben sokkal jobb, mint ezeken a félig sikerült képeken. Ekkor már felhős volt minden és én sem vagyok egy őstehetség.

Miután a kiugró bércen kiszellőztettem a fejemet, elhatároztam, hogy harapok valamit. A remek magyar utak segítettek, mert a főtt tojásokat meg is pucoltam önkéntelenül útközben. Evés-ivás, fetrengés a padon, és egy kis felderítés a platón. Ekkor fedeztem fel a hely komfortfokozatát növelő berendezéseket, a wc, borhirdetés, tűzrakóhelyek, padok, asztalok esőbeállók adottságait. Az összbenyomás remek volt, különös tekintettel a nyugalomra. Nem hiszem, hogy turisták tucatjai keresnék fel minden nap, pedig csak pár km-re van Keszthelytől. Kipróbáltam számtalan padot, hogy melyiken milyen a fekvés, de aztán aggasztó felhőket fedeztem fel az égen. Visszatértem még a várhoz néhány fénykép erejéig, és körbejártam lent a tiltott útvonalon. Egy sziklán még megpihentem, aztán úgy láttam, hogy menekülőre kell fognom a dolgot hazafelé.

Féltem, hogy az eső megnehezíti a lejutásomat, ezért igyekeztem lefelé. A faluban még jó idő volt, de az első elágazásánál már csöpörgött, gyorsan megfordultam (sose viszek esőruhát), és elkezdtem kerülgetni az esőfelhőket hazafelé. Érdekes cikk-cakk útvonal lett belőle, de elkerültem az elázást. Sokszor haladtam jelentősen elázott útszakaszokon, de most kivételesen mázlim volt, én magam száraz maradtam. Sajnos így elmaradt a Tátika vár megtekintése, és a Széchenyi kastély lefényképezése, de száraz ruházatban értem haza.

Lehetne ide szervezni egy közös motorozást, találkozót!

 

Nagy Sándor