Költségcsökkentés érdekében mindent, amit csak tudtam, saját kezűleg csináltam. Az összes alumínium, és néhány vasalkatrészt is felpolíroztam. Az aztán büdös koszos egy munka, de megérte a fáradságot. Ha akarnék, borotválkozhatnék is az alkatrészekben. Ezzel rengeteg időm elment. Talán a legtöbb. Voltak olyan speciális elemek, amiket nem én, hanem egy polírozó műhelyben csináltattam, mert nem fértem hozzá (pl. henger, hengerfej, kormány háromszögek). De ez elenyésző.   Szóval a motor darabokban, tiszták a cuccok, jöhet a festés. Kérdeztem a festő ismerősöm, hogy mit hogy csináljak, stb… Szóval hosszú hetek jöttek smirglivel, szivaccsal, polírpapírral, és a vízzel. Az összes alkatrészt megcsiszoltam. Ami festék le akar jönni, az most jöjjön le. Úgy voltam vele, hogy ha már ennyi időt rászánok, akkor legyen is jó az, amit csinálok. Közben azon járt az agyam, milyen színű legyen a vas. Megnéztem legalább 3000 színt (nem túlzás!). Mellesleg eredetileg kék volt a masina.  Én valami bézs színt szerettem volna, mert szerintem ez kifejezetten jól illik a veterán/szoci motorokhoz. Szóval a rengeteg szín közül kiválasztottam úgy 50 bézs árnyalatot :). Volt ott minden, gyöngyházas színváltóstól a matt Trabi-színig. Hát én nagy nehezen, és sok-sok gondolkodás után egy metálos Honda motorszínt választottam, ami nem egy olcsóság (szerintem nagyon jó döntés volt, és mindenképp megérte). A váznál annyit mondtam a festőnek, hogy olyan fényes fekete legyen, hogy ha ránézek, elvesszek benne :). Na, a darabok festésre előkészítve, a festék is megvan, már csak ki kellett várni a festést. Ugye baráti alapon ment a dolog, úgyhogy szépen vártam a soromra, míg szabad lesz a festőkamra. Közben pedig eltelt a 2 hónap, és a moci még darabokban.